Csacsika ugrál a hóban
Csacsika úszkál a tóban
Két füle közt tündérhinta
Tóban csobban sügér tripla
Tóban nyár van, parton meg tél
Ősz festeget, tavasz regél
Ősz képében színkavalkád
Tavaszbimbó illatvarázs
Zöld sügérek csöpp csacsikák
Megélednek varázsfirkák
Gyerekszoba falmezején
Ágyacskámba mind belefér
2026. április 1–7.
Csacsika álma
Aga bácsinak, Csernik Attila barátomnak
szeretettel és megbecsüléssel
Sárika anyától mese végén puszit kap.
– Aludjál szépen, kicsi lányom!
Alvótársát Sárika szeretgeti. Dajkálja kicsikét.
Cipp -cupp, Csacsikám! Álmodjál színes csodákat!
Két füle között a fekete szőrpamacs most piros.
Szárnya nő ki kétfelől, mint a görög Pegazusnak.
Röppen is felhők közé, csillagok felé fordul.
Megállítja egy műbolygó, akinek farka nincs,
szárnya sincs, de fénye és sok ám a szeme!
Mindent lát, mint az Istenke, ha nem aluszik.
– Csacsika! Honnan szerezted a szárnyad?
– Aga bácsi ablakán ugrottam be egy szóra.
Varázsceruzája azonnal megmozdult!
– Megmozdult?
– Aga bácsi asztalán száz kihegyezett színes ceruza lakik.
Ha valaki betér hozzá, azonnal fölébred a rajzlap.
Táncot jár a ceruza ujjai között. Szakállas arca egyedi ám!
Grafitszárnyakat kaptam. Tetszenek?
Sokszemű leskelődő bólint.
– Aga bácsi varázsló?
– Ó, én még kicsi vagyok, nem tudom, mi a varázsló!
Aga bácsi kézbe vett hegyes ceruzája csak úgy játékból
sólyomszárnyakat rakott kicsike vállamra.
Most nagy vagyok! Különleges! Repülök.
Felhők alatt, felhők fölött vitorlázom szellőcske ölében.
– Hova igyekszel? Az égbe?
– Ó, nem! Az északi sarkkörbe. De nem tudom, merre van.
– Miért sietsz te oda?
– Szerelmes jegesmedvék várnak rám. Hírt viszek nekik.
– Micsoda hírt?
– Jöhetnek Aga bácsi műtermébe! Nagyszerű utazás lesz!
A végén beugrunk Aga bácsi házának ablakán!
– Helyes az irány, Csacsika! Előtted az északi sarkkör.
Csak igyekezz ám! Nemsokára virradat! Aztán meg a reggel.
2026. április 18.
