2021. október 20., szerda

Nem kell félni attól, hogy megtollasodnak

Június 29-e Péter-Pál napja. A régiek úgy tartották, ezen a napon a búza töve megszakad, s kezdődhet az aratás.

Az idén a búza aratása július első napjaiban esedékes, valamivel később, mint az előző években, hiszen sok volt a csapadék, és a tavasz is hűvősebb volt az átlagosnál. Mindkét tényező kedvezett a kenyérgabonának, ám a napokban jegyzett trópusi meleg nem tesz jót sem a búzának, sem a többi szántóföldi növénynek. Félő, hogy az aszály minden számítást áthúz, és alaposan megnyirbálja a hozamokat.

A búza napokkal ezelőtt már elérte a tejes érés állapotot, meg is haladta, a viaszérés gyorsított ütemben zajlott. A nagy hőség „összerántja”  a búzaszemeket, ami hektolitersúlycsökkenést, minőségromlást okozhat. A szárazság meg a nagy meleg más növényi kultúrák esetében is gondot okoz,  a kukorica egyre több helyen furulyázással jelzi, hogy szomjas.

A gazdákat ilyenkor, közvetlenül az aratás előtt elsősorban a felvásárlási ár érdekli.  Jól tudja mindenki, a búza ára tekintetében nagyon fontos, mennyit fizetnek az árpáért. De még ennek a haszonnövénynek az ára sem kerekedett ki. Az Újvidéki Terménytőzsde június 17-én kiadott jelentése szerint akkor az árpa kilójáért áfa nélkül 18,50–19,00  dinárt kínáltak, de ennyi pénzért senki nem volt hajlandó eladni a portékáját. A tavalyi termésű búzáért 24 dinárt fizettek, szintén áfa nélkül – ennyit biztos nem kapnak az újbúzáért a gazdák.

És ha már itt tartunk: mi az, hogy áfás meg áfa nélküli ár? A világon nincs még egy ország, ahol az árutőzsdén kettős árakat jelentetnek meg – áfa nélkülit meg áfásat –, csak Szerbiában, amire nincs magyarázat, hiszen a mi termelőink zöme nem járatos az áfarendszerben. A felvásárlók folyamatosan manipulálnak ezzel a ténnyel, és fizetnek, amennyit akarnak, simán rámondhatják, hogy az általuk megszabott ár tartalmazza a 8 százalékos általános forgalmi adót is. Ezért fogadják a termelők kétséggel az Újvidéki Terménytőzsde által közzétett árlistát, hisz senki nem tartja be, a heti jelentésben megszabott áraknál jóval lacsonyabb árat fizetnek a felvásárlók. Rendet kellene teremteni, rendezni a piacot, az árviszonyokat, magának a felvásárlásnak a folyamatatát. Állítólag készül a piac szabályozásáról szóló törvény, de kevés a remény, hogy ráncba szedik a gabonapiacot – félő, hogy még az állam sem tud korlátot állítani a felvásárlók hatalmas gazdagodási étvágyának, túl sokan vannak, mindannyian túlságosan erős és befolyásos „jatékosok”.  A termelő pedig egyes-egyedül maradt – érdekeit senki sem védi, és nem is fogja védeni! Különösen azóta nem, amióta hivatalosan támogatott cél a gazdaságok terebélyesedése. Amióta sokakat csak egy gondolat vezérel: minél többet, még annak az árán is, ha a másikat letaposod! Vannak ugyan gazdaszervezetek, legtöbbjük azonban csak papíron létezik, és ha követelőznek is, azt túl halkan teszik! Meg hát vezéralakjaik nemigen mernek követelőzni, mert félnek attól, hogy ráhibáznak.

A mindenkori gyakorlat az idén is ismétlődik: a gazdák át fogják adni a termést,  felvásárlási ár nélkül. De mi mást kezdenének vele? Tárolási kapacitásaik nincsenek, az állam pedig mindmáig nem létesített közraktárakat, ahova a termelők elhelyezhetnék a búzájukat. Pedig erre vonatkozó ígéretek már többször elhangzottak. Amikor megtelnek a tárolók, akkor már késő lesz követelőzni, hogy ennyi meg annyi a búza önköltségi ára – a felvásárlók összebeszélnek országos viszonylatban, és legfeljebb 50 para lehet a kilónkénti árban jelentkező különbség. Arra persze fittyet sem hány senki, hogy a kartellezés bünetetendő. Jogállamokban hivatalból bünetik az ilyen gyakorlatot. Minálunk nem.

Az igaz, hogy a gabona ára az idén magasabb a tavalyinál, de az újratermelési alapanyagok is folyamatosan drágulnak, a műtrágya ára a múlt héten is emelkedett, a gázolaj úgy apránként 1-2 dinárral hetente, kéthetente. Egyedül a növényvédő szerek gyártói hallgatnak, részben azért, mert a növényvédelmi szezon javarészt lezajlott. Sebaj, jövő tavaszra bepótolják a „lemaradást”, ha pedig mégsem emelik az árakat, akkor más „trükkökhöz” folyamodnak, például csökkentik a hatóanyagot a permetszerekben, amire már most sok termelő panaszkodik.

Száz szónak is egy a vége: a gazdákat az idén sem kell félteni attól, hogy megtollasodnak!