Az életkor nem ellenség

Az öregedés témája örök érvényű, és minden generáció számára releváns kérdéseket vet fel. A társadalmi nyomás azt diktálja, hogy maradjunk mindig fiatalok: szépek, egészségesek, frissek, ápoltak. Különösen a nők életét nehezítik meg ezek a sokszor kimondatlan elvárások. Az ideális nő ugyanis nem öregszik, örökké üde és feszes marad, mintha 25 után már nem fogna rajta az idő. És ha meg is engedjük az idő múlását, azt is abban a meggyőződésben tesszük, hogy ennek nem muszáj látszódnia. „Öregedjünk meg szépen!” – harsogják a plakátok és a nagybetűs címek, sokan pedig gondolkodás nélkül szemránc elleni krém, sminkkészlet és stílustanácsadó után nyúlnak, hogy 60 évesen is megfeleljenek a húszas- és harmincas éveikben járó nőkre alapozott szépségideálnak.

Bár az öregedés nem csupán a testet érinti, a fiatalság megőrzésének kívánalma mégis itt jut leglátványosabb szerephez. Emellett természetesen elvárás az is, hogy aktívan töltsük idős napjainkat, barátkozzunk, olvassunk, nagyokat sétáljunk a természetben. Miközben legyünk egészségesek, de ne csak belülről, hanem kívülről is, egy szóval ne látszódjon rajtunk egy végigdolgozott élet nyoma.
Mindezzel megküzdeni még akkor sem egyszerű, ha valaki tudatosan igyekszik nem törődni a külvilág elvárásaival, hiszen az előítéletek számos helyzetben jelentkezhetnek. Például a hivatalos ügyintézés is könnyebb annak, aki a frissességtől kicsattanva egyedül sétál be a hivatalba, csinosan, szolidan sminkelve, mint annak, akit az élet testileg-lelkileg egyaránt meggyötört. Mindezek mellett pedig nem hunyhatunk szemet afölött sem, hogy az elvárások sokszor belülről fakadnak. Aki világéletében tettre kész ember volt, borotvaéles eszével kápráztatta el a környezetében élőket, és minden sarkon megfordultak utána a férfiak, az érthetően nehezen viseli, ha egyszer csak azt tapasztalja, hogy kevesebb az energiája, észreveszi magán a mentális hanyatlás jeleit, és már nem érzi azt, hogy a külleme elég tetszetős. Ez tulajdonképpen egy gyászfolyamat, amelynek során saját fiatalságunkat siratjuk el.

Csakhogy a gyász feldolgozható, az élet pedig idősebb korban is élvezhető. Endrei Judit egykori televíziós bemondó és műsorvezető, több kötet szerzője, az öregedést vette górcső alá a Korhatártalanul – 50 után is aktívan című, 2015-ben megjelent könyvében. A sokak számára ismerős médiaszemélyiség saját tapasztalataiból merítve, számos szakértővel együtt dolgozva alkotta meg ezt a kötetet, amelyben az idős korban rejlő kihívásokat és lehetőségeket tárja fel. A könyv az alcímében foglaltaktól eltérően nem csupán az idősebb korosztálynak szól, üzenete mindenki számára releváns, hiszen az életminőség megőrzése és javítása kortól függetlenül fontos emberi cél. A könyvön túl a hozzá kapcsolódó Korhatártalanul program és a YouTube-on azonos címmel fellelhető beszélgetés-sorozat ugyancsak azt az üzenetet közvetíti, hogy az élet 50 felett is izgalmas kihívásokat és örömöket tartogat számunkra. Endrei Judit idén tavasszal az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének szervezésében egy könyvbemutatón segített több vajdasági településen, köztünk Zentán is körbejárni a közönséggel az öregedés testi-lelki aspektusait. Ez alkalomból velünk is megosztotta gondolatait a könyv létrejöttéről, legfőbb üzenetéről és az öregedés elfogadásáról egyaránt.

– Elkezdtem öregedni, és úgy gondoltam, hogy ha én öregszem, akkor más is öregszik. Mivel én jól viseltem ezt az időszakot, illetve még mindig jól viselem, ezért azt gondoltam, hogy talán majd másoknak is fogok tudni segíteni – foglalta össze, hogy miként jutott arra az elhatározásra, hogy ennek a könyvnek meg kell születnie.

A könyv elkészítésébe szakértőket is bevont, hiszen olvasott nőnek tartja magát, aki az öregedés témájában is sokat, sokfélét elolvasott, illetve előadásokat is hallgatott. Mégis úgy gondolta, hogy a hitelesség szempontjából nagyon sokat számít, ha a könyv által körbejárt egyes témákhoz szakértőket is megkérdez. Így a könyv létrejöttéhez dietetikus, sportorvos, coach, generációkutató, pszichológus, reumatológus is hozzájárult, amiből az is kitűnik, hogy az idősödés számtalan nézőpontból megközelíthető, hiszen az öregedés nem csupán biológiai folyamat, hanem társadalmi, lelki és életmódbeli változások összjátéka is. Egy dietetikus például az anyagcsere lassulására és a tápanyagok optimális pótlására hívja fel a figyelmet, míg egy pszichológus a megküzdési stratégiák, a veszteségek feldolgozása és az élet értelmének újradefiniálása felé terel. A coach abban segít, hogy az ember ne csupán elszenvedője legyen a változásoknak, hanem aktív alakítója is: célokat találjon, motivációt gyűjtsön, új szokásokat építsen be az életébe. A sportorvos és a reumatológus a test karbantartása és a mozgás örömének fenntartása mellett arra is felhívhatja a figyelmet, hogy nem minden fájdalom egyenlő az elhasználódással, és nem minden korlátozottság végleges. A generációkutató pedig rávilágít arra, hogyan változik az időskor társadalmi megítélése, szerepe, sőt elvárásrendszere is, vagyis miként válhat az aktív, életerős öregedés nemcsak elvárássá, hanem valódi lehetőséggé is.

Ez a sokszínű megközelítés azt üzeni, hogy az idősödés nem pusztán a fiatalság végét jelenti, hanem egy új szakasz kezdetét is. Egy olyan szakaszét, amiben még sok a felfedezni való. Éppen ezért harcolni sem érdemes ellene, hiszen így is, úgy is megtörténik. A harctól csak elfáradunk, valódi eredményeket (visszafiatalodást) azonban nem várhatunk tőle. Így vélekedik erről Endrei Judit is, aki szerint inkább elfogadással érdemes közelíteni a téma felé.

– A világ legtermészetesebb dolga, hogy mi, emberek a természet részeként ugyanolyan úton megyünk végig, mint egy állat, egy növény. Megszületünk, létrejövünk, végighaladunk egy úton, és elmúlunk. Harcolni az öregedés ellen lehetetlen küldetés. Butaság így gondolkodni. Persze sokan harcolnak, mindenféle beavatkozásokon átesnek, legyen az plasztikai sebészet vagy különféle fiatalon tartó eszközök és kezelések. Én nem akartam harcolni, én jól akarom magam érezni ebben a koromban is – magyarázta az egykori televíziós műsorvezető, hozzátéve, hogy tapasztalatai szerint ezzel nincs mindenki így, ugyanis míg egyesek hozzá hasonlóan természetesen viszonyulnak az öregedéshez, addig mások mindent megtesznek a sima bőrért, a túlsúly felszámolásáért vagy éppen azért, hogy fiatalabbnak látsszanak a koruknál.

– Nem nagyon szoktam szeretni, mikor egy nő elmúlik 30 vagy 40 éves, majd 50 lesz, aztán 60 és még több, közben pedig végig fél az öregedéstől. Számára csak a külsőség a fontos, a küllemében akarja megőrizni a fiatalságát. Én szerencsésebbnek tartom, ha egyszer csak valaki felismeri azt, hogy fontosabb az, ami belül van, akár a fejemben, akár a lelkemben, a szívemben. Tehát én inkább így élem az életemet – fogalmazott Endrei Judit.

Az öregedésben a legijesztőbb talán nem is a ráncok növekvő száma, hanem az, hogy micsoda iparág épül arra, hogy ezek a ráncok meg se jelenjenek, illetve, ha már ott vannak, hát mielőbb tűnjenek el. Miközben a lélekben fiatal ember nem az, aki még 65 évesen is egy csinos negyvenesnek néz ki, hanem az, aki képes nevetni önmagán, aki nyitottan és kíváncsian áll hozzá a változó világ nyújtotta újdonságokhoz, és aki nemcsak hajlandó tanulni, de szívesen is teszi azt. Nem kell a korunkat elrejteni mások elől sem egy fiatalos rúzzsal, sem fiatalító krémekkel, hiszen az eltelt évek nem pusztán öregedést jelentenek, hanem élettapasztalatot is. Ebből az élettapasztalatból pedig nem kell feltétlenül keserű cinizmusnak fakadnia, áradhat belőle mélység, humor, önirónia és könnyedség is. Ez lehet a mögött a kicsit furcsa, de azért nagyon is kellemes bölcsesség mögött, amit néha, egy-egy idős emberrel beszélgetve megtapasztalunk, legyen akár túl a hatvanon, a nyolcvanon vagy a kilencvenen is. Az önmagukkal megbékélt idős emberekből áradó derűhöz szinte semmi más nem fogható. Rengeteget tanulhatunk tőlük nemcsak akkor, amikor már közeledünk a hatvanhoz, hanem akkor is, ha még évtizedek választanak el minket az öregségtől. Endrei Judit szerint az ő könyve bárki számára egyfajta útmutatóul szolgálhat az élethez.

– Rendkívül sokoldalúan közelítem meg az öregedést, az idősödést. Például az ember azt gondolná, hogy öregen már egészen másként kell egészséges életmódot folytatni, mint fiatalon. Holott a WHO ugyanazokat a kritériumokat adja meg minden korosztály számára: az aktivitás, az egészséges életmód, a mozgás, a szociális jóllét, az anyagi helyzet biztonsága életkortól függetlenül nagyon sokat számít. Bárki utánanézhet annak, hogy pontosan mik ezek a pillérek. Ha egy fiatal, harminc év körüli olvasó kezébe veszi ezt a könyvet, akkor olvas benne egyebek között a generációs problémákról is. Azt látom ugyanis, hogy a fiatalabbaknak sokszor gondot okoz az idősebbekkel való együttműködés, egymás elfogadása. Ehhez hasonlóan annak, hogy hogyan étkezem, hogy mozgok-e, egy fiatal esetében is témának kell lennie, akárcsak annak, hogy milyen egészségügyi kihívásokra számíthatunk. Lehet, hogy a demencia a fiatalt még nem érinti, de másféle pszichológiai problémákkal ő is találkozik. Ezért aki elolvassa ezt a könyvet, az önmagához is közelebb kerül, és esetleg a szüleihez vagy a nagyszüleihez is. Fiatalok gyakran kérdezik tőlem, hogy mikor kell elkezdeni készülni az öregedésre, az idősödésre. Azt szoktam mondani, hogy most, akárhány éves is vagy – magyarázta az egykori televíziós műsorvezető.