Bezzeg a mi időnkben!

A mai fiatalok egészen másképpen élnek, mint a korábbi generációk tagjai, ugyanakkor a fiatalok megítélése mindig is fontos kérdés volt a társadalomban – hangsúlyozta a Vajdasági Mathias Corvinus Collegium szabadkai képzési központjában nemrég megtartott előadásában dr. Kiss-Kozma Georgina, az MCC Ifjúságkutató Intézetének igazgatóhelyettese és vezető oktatója, kutatója, aki a Z generációt övező sztereotípiákról beszélt az egybegyűlteknek.

„Nem táplálok többé semmiféle reményt országunk jövőjét illetően, ha holnap a mai fiatalság kerül hatalomra, mert ez a fiatalság kibírhatatlan, nem ismer mértéket, egyszerűen rettenetes” – írta Hésziodosz görög költő nagyjából 2700 évvel ezelőtt.

„A fiatalság ma szereti a luxust. Rossz a modora, megveti a tekintélyt, nem tiszteli az időseket, s cseveg, ahol dolgozni kellene. A fiatalok már nem állnak fel, ha egy idősebb lép be a szobába. Visszabeszélnek szüleiknek, fecsegnek a társaságban, nyelik az asztalnál az ételt, lábukat keresztbe teszik, és zsarnokoskodnak a szüleik felett” – mondta Szókratész szintén jóval időszámításunk előtt.

A fiatalokra vonatkozó sztereotípiák évezredek óta jelen vannak a társadalmunkban, ami alól napjaink sem képeznek kivételt, igaz, manapság már azt sem egyszerű meghatározni, valójában ki számít fiatalnak, hiszen erre vonatkozóan is többféle meghatározás él bennünk.

– Azt, hogy ki számít fiatalnak, nem könnyű meghatározni. A legegyszerűbb válasz az lenne, hogy fiatal az, aki annak érzi magát. Ugyanakkor léteznek helyzetek, amikor meg kell húzni a határvonalat, például jogi kérdésekben, a bűncselekményeknél, az alkoholfogyasztásnál vagy a jogosítvány megszerzésénél. A magyarországi ifjúságszociológia a 15 és 29 év közöttieket tekinti fiatalnak. Egy másik meghatározás szerint a fiatalság egyfajta átmeneti állapot a gyerekkorból a felnőttkorba. Ahhoz, hogy valakire társadalmi értelemben felnőttként tekintsünk, bizonyos életeseményeket át kell élnie. Ide tartozik a legmagasabb iskolai végzettség megszerzése, az elhelyezkedés, a kiköltözés a családi fészekből, a házasság, a gyermekvállalás stb. A korábbi ifjúságszociológusoknak könnyebb volt a feladatuk, hiszen régebben ez viszonylag gyorsan lezajlott. Kutatásaink során manapság azt tapasztaljuk, hogy a 29 év alattiakat jobbára csak a terveikről tudjuk kérdezni, mert a gyermekvállalás időpontja igencsak kitolódott, EU-s szinten 30 évre. Tekintettel erre, az Ifjúságkutató Intézetben az ilyen kérdéseknél a korhatárt felemeltük 39 évre. Az ifjúság mint életszakasz tehát az elmúlt néhány évtizedben radikálisan megváltozott – magyarázta Kiss-Kozma Georgina.

MI JELLEMZI A GENERÁCIÓKAT?

– A veteránok az 1945 előtt születtek. Baby boomereknek azokat nevezzük, akik 1946–1964 között születtek, azután következik az X generáció (1965–1979), az Y generáció (1980–1994) és a Z generáció (1995–2009). Most már sokat beszélünk az alfa generációról is, akik pedig 2010 után születtek, azok a béta generációhoz tartoznak – magyarázta az előadó, hozzátéve, minden generációnak megvannak a saját címkéi.

– A veteránok és a baby boomerek a digitális analfabéták, akik képesek voltak digitális eszközök, adott esetben gépek nélkül, mosógép és hajszárító nélkül is felnőni. A mai fiataloknál ez megütközést vált ki. Az X generációra jellemző a karrierizmus, a munka és a magánélet közül egyértelműen a munkát választják. Az Y generációt fegyelmezetlennek tartják. A tagjai már demokratikus vagy demokratizálódó országokban nőttek fel, és ez az utolsó nemzedék, amely az okostelefonok, a közösségi háló megjelenése előtt töltötte a gyermekkorát. A fegyelmezetlenségük abban rajzolódik ki, hogy sokkal egyszerűbben váltanak munkahelyet, és lépnek ki a rossz élethelyzetből. Sokan külföldön élnek és dolgoznak. A Z generációt a valós kapcsolatoktól való elidegenedés jellemzi, hiszen ők már a telefonjukkal „barátkoznak”. Az alfa generációt pedig semmi más nem érdekeli, csak az eszközök. A digitális lábnyomuk óriási, mivel úgymond a közösségi hálón landoltak, nagy eséllyel már az ultrahangos képeik is megjelentek a világhálón. A béta generációról még nem sokat tudni, kérdés az, hogy mások lesznek-e, mint az alfák. A címkézés egyébként igen sokat segít, mert legalább tudunk róluk beszélni és vitatkozni, ugyanakkor tudományos szempontból teljességgel alkalmazhatatlan, mert homogenizál, egyrészt mintha mindenki ugyanolyan lenne, mindenki ugyanúgy gondolkodna, másrészt pedig a generációk közti különbségeket a digitális eszközökhöz való viszonyokban méri – szögezte le Kiss-Kozma Georgina.

A FIATALOK ÉS A CSALÁDALAPÍTÁS

A korábbi nemzedékekhez hasonlóan a Z generációról is számos sztereotípia kering a köztudatban – emelte ki az előadó.

– Pán Péter-nemzedéknek is nevezik őket, abból kifolyólag, hogy nehezen tudnak elköteleződni, önállósulni. Az idősebbek ezt nehezen értik meg, mert nekik könnyebben ment. Sokat foglalkozunk a fiatalok párkapcsolati és családalapítási terveivel, kutatási szempontból azonban eléggé ellentétes eredmények születtek. Először is fontosnak tartják, hogy előbb-utóbb legyen gyermekük. Nagy többségük azt gondolja, hogy gyermek nélkül nem lehet teljes az életük. Megkérdeztük, hogy mit gondolnak, 2050-ben mi történik velük. Több mint háromnegyedük azt feltételezi, hogy házasságban él, és gyermekei lesznek. Ugyanakkor a legtöbbjük úgy érzi, hogy a család és a karrier között kell választania, és ez nagyon nehéz feladat. Kiváltképp a nők esetében, hiszen manapság ritka, hogy valaki a háztartásbeliség mellett döntene. Megkérdeztük azt is, hogy mitől függ a gyermekvállalás, és ezt általában a biztonsághoz kötik: jobb anyagi helyzet, saját lakás, biztos otthon és munkahely. Egyik gyakran említett tényező a megfelelő párkapcsolat is. Ezen továbbhaladva azon gondolkodtunk, hogy már a nulladik lépésnél gond lehet. Azt mondják a mai fiatalok, hogy a jó párkapcsolat kialakításában leginkább az segítené őket, ha léteznének fizikai közösségi terek. Eltűntek ugyanis azok a kulturális helyszínek, amelyek a korábbi generációk számára lehetőséget adtak az ismerkedésre, például a diszkók és egyéb szórakozóhelyek. Azelőtt ahhoz, hogy a fiatalok szórakozzanak, ki kellett mozdulniuk otthonról. Manapság erre nincs szükség. Nagyon átalakultak a kultúrafogyasztási szokások is. Régebben nem voltak például streamingszolgáltatók, így a fiatalok együtt nézték a filmeket a moziban, vagy kikölcsönözve – magyarázta az előadó, hozzátéve, mindemellett az is megváltozott, hogy mit szeretnének elérni a fiatalok.

– Nagy részük fontosnak tartja, hogy a családalapítás előtt megélje az ifjúságát, világot lásson, és megvalósítsa a karriercélját. Amihez a korábbi generációk a családalapítást követően jutottak el, ők azt előbb szeretnék elérni, és ezt már nem igazán lehet visszaterelni a régi mederbe. Ezzel ütközik, hogy ugyanakkor idejében szeretnének családot is alapítani, így megkérdeztük tőlük, hogy ez pontosan mit jelent számukra. Egy magyar–amerikai kutatás szerint az alsó korhatár 25 év, ami régebben már elég soknak számított. A felső korhatár a magyar fiatalok esetében nagyjából 40 év, az amerikaiak pedig úgy gondolják, hogy erről 45 év fölött is döntést hozhatnak. Ezt minden bizonnyal a digitális világ is befolyásolja, hiszen a tartalomgyártók, akiket követnek, gyakran idősebb korban vállalnak gyermeket, és úgy gondolják, ezt ők is megtehetik. Nem számolva azzal, hogy azok a módszerek, amelyek mondjuk egy világsztárnak adottak, az egyszerű ember számára kevésbé elérhetők – fejtette ki Kiss-Kozma Georgina.

CSENDES ÉS MAGÁNYOS GENERÁCIÓ

A Z generációra vonatkozó sztereotípiákhoz tartozik az is, hogy ők az új csendes generáció, csak a telefonjukat bújják, nincs bennük lázadó szellem, mint annak idején a hippi- vagy a punkmozgalom életre hívóiban, valamint közömbösek a társadalmi és a közéleti kérdéseket illetően is.

– A fiatalok többsége azt mondta, hogy nem érdekli őket a politika, a közélet is csak némileg. Számukra a politika a pártpolitikát jelenti, a közélet pedig minden mást. A politika iránti érdeklődés tartósan alacsony volt az elmúlt években, ez azonban most változni látszik, és erre vonatkozóan egyelőre még nincsenek kimutatások. A politikai szocializációban mindig is a családnak volt elsöprő ereje, hiszen ha a szülőket érdekli a politika, akkor nagy valószínűséggel a gyermekeiket is érdekelni fogja. Legalábbis ez eddig így volt. Az újabb eredmények azt mutatják, hogy a fiatalok nagy ellentétet látnak a saját generációjuk és a régebbi generációk között. Most már mi is látunk egy erőteljes generációs lázadást, ami a politikai térben is megjelent. Az idősebbekkel ellentétben a fiatalok elsősorban online fogyasztanak politikai tartalmakat. Nem a szülőtől, a tanártól vagy a médiából értesülnek a történésekről, hanem a Facebookon, YouTube-on, TikTokon és az Instagramon találkoznak velük. Minél fiatalabb az illető, annál inkább a két utóbbin, és annál jellemzőbb az is, hogy főleg influenszereket, zenészeket, színészeket követnek. Hogy mi ezzel a gond? Elsősorban az, hogy a Facebookon nem tények jelennek meg, hanem vélemények. A követők így egy tartalomkészítő saját értelmezésével találkoznak egy-egy történés kapcsán. Ennek következményeként a tartalomkészítő által kreált burokba kerülhetnek, és ugyanazokat a történéseket két különböző „burokban” élő fiatal másként fogja értelmezni. Ezeket a véleményeket számon nem kérhető tartalomkészítők fogalmazzák meg, akiknek semmilyen felelősségük sincs a tények értelmezését illetően, hiszen bárki bármilyen véleményt megfogalmazhat. Azt is mondjuk ugyanakkor a Z nemzedékre, hogy ők a magányos generáció, akiknek nehéz közösségben létezniük, hiszen elég nekik a közösségi média. Ha a magányosságról beszéltünk, régebben egy idős özvegy képe jelent meg előttünk. Ma már inkább egy fiatalé, akinek arcát csak a digitális eszközének a fénye világítja meg. Az újabb kimutatások szerint a fiatalok között többen érzik magukat magányosnak, mint az idősebb generációkhoz tartozók között. Sokan azt is gondolják, hogy a mentális gondjaikra nem irányul elég figyelem. A kutatások most már azt is mutatják, hogy a magányosság ellenszere a közösség, és ezt semmiképpen sem pótolhatja a közösségi háló – részletezte az előadó.

HANGULATJELEK A KOMMUNIKÁCIÓBAN

A fiatalok kapcsolattartásában kiemelt szerep jutott a különféle hangulatjeleknek, aminek következtében napjainkban már csaknem négyezer emodzsi áll a rendelkezésünkre, hogy kifejezzük a gondolatainkat és érzéseinket.

– Furcsának tűnhet, hogy ezzel behatóbban foglalkozzunk, ám a hangulatjelek a kommunikáció fontos részévé váltak. Ugyanakkor nagy zűrzavart okozhat, és félreértésekre adhat okot, ha az emodzsikat másképpen értelmezzük. Szerencsére a fiatalok tudják, hogy az idősebbek másként használják a hangulatjeleket, és ezt elnézik nekik. A nonverbális kommunikációnk kulcsfontosságú. Amikor közlünk valamit, a mimika, testtartás, hangmagasság, hangszín és a hangerő számít igazán, a kimondott szavak sokkal kevésbé fontosak. A digitális eszközökön levő üzeneteknél azonban kizárólag a szavakra támaszkodhatunk, elmarad a vizuális rész, amely az érzelmi hátteret mutatja. Ugyanaz a mondat egészen mást jelenthet hangulatjellel vagy anélkül. Ha valakit mosolygós arccal küldünk el melegebb tájakra, az egészen másként hat, mint ha nem csatolnánk hozzá semmilyen hangulatjelet. Érdekes megfigyelni azt is, hogy nem ugyanazokat a hangulatjeleket használják, vagy részesítik előnyben a fiatalok, mint az idősebbek – fogalmazott Kiss-Kozma Georgina, aki szerint az emodzsik igen gazdag tárháza ugyan a segítségünkre van a kommunikációban, ugyanakkor óvatosan kell vele bánnunk, mert túlzott használatuk könnyen a szókincsünk kárára mehet, és jelentősen korlátozhat bennünket abban, hogy szavakkal fejezzük ki a gondolatainkat.