Irányváltás vagy csak ravasz helyezkedés?

Az elmúlt napokban ugyanis Aleksandar Vučić államfő, a Szerb Haladó Párt tagja és volt elnöke, valamint Ivica Dačić, a Szerbiai Szocialista Párt elnöke feszült egymásnak a médiafelületeken. A haladók kiemelt politikusa azt állította, hogy míg a SZSZP Slobodan Milošević vezetése idején 40 százalékos népszerűségnek örvendett, addig Dačićnak nem sikerült 15 százaléknál jobb eredményt elérnie, és mára a szocialisták támogatottsága annyira visszaesett, hogy kétségessé vált az is, hogy a választásokon egyáltalán elérik-e a cenzust. Dačić szerint viszont pártja stabil, szervezett és politikailag megkerülhetetlen, és mindig is olyan tényező marad, amely nélkül nem lehet komoly politikai struktúrát kialakítani az országban.
 

A Szerbiai Szocialista Párt államalkotó pártnak tartja magát. Slobodan Milošević idején, a kilencvenes években a legerősebb politikai tényezőnek számított egészen a rendszerváltásig, 2000-ig. Miután Slobodan Miloševićet az ország kiadta Hágának, és Ivica Dačić vette át a párt irányítását, úgy tűnt, ez a párt már soha nem tér vissza a hatalomba. Mégis megtörtént. Képes volt átalakulni és alkalmazkodni a jövő elvárásaihoz: négy év ellenzéki lét után ugyanis folyamatosan részt vesz az államvezetésben. Kezdetben a Demokrata Párt oldalán, most pedig a Szerb Haladó Párttal vállvetve – megszakítás nélkül.

Tény azonban, hogy míg a demokrata hatalom mellett meg tudták őrizni népszerűségüket, az elmúlt 10-12 évben jelentősen visszaesett a politikai támogatottságuk. A folyamatos partnerségben valahol elveszítették felismerhetőségüket, már-már szinte beolvadtak a haladó pártba.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a SZSZP olyan párt, amely komoly testületekkel és infrastruktúrával rendelkezik. Ők maguk is hangoztatják: családi pártról van szó, ahonnan az elmúlt évek során szinte senki sem lépett ki azért, hogy másik pártban folytassa politikai tevékenységét. Egyes elemzők szerint nem egyszerű pártról van szó, hanem egyfajta „politikai családi vállalkozásról”. Ezért korai lenne leírni őket. Sőt!

Ha Ivica Dačić azon kijelentéséből indulunk ki, hogy pártja államalkotó és politikailag megkerülhetetlen tényező, máris világosabbá válik a párton belüli, a blokádban lévő egyetemi hallgatókkal szimpatizáló másik áramlat szerepe, amelynek élén Branko Ružić áll. És talán arra is magyarázatot kapunk, hogy magas pártfunkcionáriusként miért nem kap büntetést, amikor nyilvánosan kijelenti: a blokádban lévő egyetemi hallgatók által felállított listának kellene megnyernie az előttünk álló választásokat, miközben pártja éppen a hatalmi koalíció része.

Mondatai sokak figyelmét felkeltették. Míg párttársai erre a kijelentésére csak annyival reagáltak, hogy Ružić csupán a saját véleményét mondta el, és nem a párt hivatalos álláspontját közölte, addig a koalíciós partnerek támadást indítottak a pártvezető ellen. Az elemzők viszont feltették a kérdést: mi lehet Ružić szerepe a párton belül? Vajon a dacos, rossz gyerek szerepébe bújt, miután lemondott az oktatási miniszteri posztjáról? Disszidensnek számít a szocialisták soraiban? Vagy egyszerűen csak a párt belső, többségi véleményét mondja ki, amit jelenleg Dačić nem tehet meg?

Tény azonban, hogy jelenleg népszavazási hangulatot próbálnak kialakítani a politikai színtéren. Legalábbis a politikai törekvésekből az látszik, hogy két blokk állhat fel: a jelenlegi hatalmi párt és az egyetemisták által felállított lista. És ha ez valóban megtörténik, más pártok – köztük akár a Szerbiai Szocialista Párt és a kisebbségi listák is – helyzetbe kerülhetnek, sőt akár a mérleg nyelvét is jelenthetik. A szocialisták ugyanis erre számítanak, kijelentéseikből legalábbis ez derül ki. Ebben az esetben teljes az egyetértés Dačić és Ružić között is.

Az pedig, hogy a párt új irányvonalat választ-e, kitart-e Dačić mellett, vagy inkább Ružić mögé sorakozik fel, még az idén kiderülhet. Ősszel tartja ugyanis a párt nagy kongresszusát, amikor az új pártvezetés kérdése is napirendre kerül majd.