Ahol még ismerik egymást az emberek

Van valami időtlen báj a falvak csendjében. Az emberek jól ismerik egymást, és egy-egy köszönés mögött valódi érdeklődés rejlik. A falusi élet nem siet: ritmusát a természet diktálja, az évszakok váltakozása, a föld munkája, az ünnepek rendje. A falusi ember keze munkától kérges, tekintete tiszta, szavai őszinték. Ő az, aki tudja, mikor kell vetni és mikor aratni, s aki még hisz abban, hogy az élet értéke nem a rohanásban, hanem az egyszerű pillanatokban rejlik. Egy falu, amely bár kicsi, történetekkel, emberi sorsokkal és csendes erővel van teli. A tempó itt lassabb, de az élet nem kevésbé gazdag.

Az Óbecse községhez tartozó Pecesoron ma már alig százhatvanan élnek, főleg magyarok. A faluban mindössze egy kisbolt üzemel. Munkalehetőség is alig van, így akik nem mezőgazdasággal foglalkoznak, a környező településekre utaznak munkavégzés céljából. Jobban mondva zötyögnek: a helyiek szerint ugyanis a faluba vezető út egy része szinte járhatatlan, amiről ottjártamkor meg is bizonyosodtam. Ezen az úton közlekedik az iskolabusz is, amely a felsős diákokat az óbecsei Samu Mihály Általános Iskolába szállítja, Pecesoron ugyanis mindössze összevont alsós tagozat működik. A helyi Csiribiri óvodába szeptembertől csak négyen járnak majd. A faluban élők szerint más településekhez hasonlóan Pecesoron is érezhető a lakosság számának rohamos csökkenése: csak azok maradnak, akik semmiért sem adnák az ott uralkodó csendet és nyugalmat. Pecesor az 1960-as évekig még tanyaközösségnek számított. 1997-ben helyi közösség státust nyert, de továbbra sem vált önálló kataszteri községgé, hanem az óbecsei, illetve a péterrévei kataszteri községek osztoztak a területén. Maga a település kataszterileg Óbecséhez tartozik.

Szerda Tibor, a pecesori helyi közösség tanácsának elnöke családjával Pecesoron él, naponta Óbecsére jár dolgozni. A faluban nőtt fel, jól ismeri a kis települést és a helyi lakosokat is.

– Az 1920-as években Pece Péter földbirtokos telkeket adományozott a munkásainak, és így egy sornyi ház alakult ki. Innen ered a település neve is. Később, a második világháború idején, az Újfalu részben mintegy 70–80 házat építettek, hiszen szerettek volna új lakosokat is betelepíteni a faluba, illetve a környékére. Pecesor környékén több mint száz tanya volt. Az 1970-es évek elején, a pecesori tanyavilág felszámolása miatt, a polgárok nagy része Óbecsére, Péterrévére és Gunarasra költözött, de voltak olyanok is, akik Pecesoron telepedtek le. Ennek következtében mintegy 400-ra csökkent a lakosság száma, hiszen valamikor megközelítőleg 500–600, sőt 800 lakost is számlált Pecesor a tanyavilágban élőkkel együtt. Tudomásom és a rendelkezésre álló adatok szerint az 1990-es évek vége felé még nagyjából háromszáz lakosa volt a falunak, mára alig maradtunk 160-an. 134 házszám van Pecesoron, ebből körülbelül hatvan ház lakott, a többi romos állapotban van. Néhányat le is bontottak, és földterületnek használják fel az emberek. Akad négy olyan ház, amit óbecseiek vásároltak meg saját célokra, de nem élnek itt, emellett vannak olyan ingatlanok is, amelyeknek tulajdonosai külföldön élnek, de alkalomadtán hazalátogatnak – mesélte Szerda Tibor.

A vidék urbanizálása az 1960-as években indult el. Először áramot, majd aszfaltutat kapott a falu, és kiépült a vízvezeték is. Emellett van egy kisbolt, egy orvosi rendelő, a helyi közösség épülete, óvoda, iskola és egy művelődési otthon, amelyet néhány évvel ezelőtt teljesen felújítottak.

– A munkanélküliség mellett a falu egyik legnagyobb problémája a fokozatos elöregedés, sok az idős, magányos személy. A helyiek java része mezőgazdasággal, főleg növénytermesztéssel foglalkozik, az állattenyésztés azonban érezhetően hanyatlik. A 2010-es évek elején még százon felüli tehénállomány volt Pecesoron, ma már egyetlen egy tehén sincs a faluban. Néhányan a közeli farmokon, illetve mezőgazdasági vállalkozóknál dolgoznak. Sokan utazunk munkavégzés céljából Óbecsére, Moholra, Topolyára, Kishegyesre. A településen van egy orvosi rendelő, ahová heti egy alkalommal, két óra hosszára jön ki az orvos Óbecséről. Ápoló mindennap vagy minden másnap jön. Rendőrség nincs, a postás hetente egyszer, péntekenként jár ki. Mi, akik Óbecsére járunk dolgozni, besegítünk az időseknek az ügyintézésbe. Ami a szórakozási lehetőségeket illeti, nem nagyon válogathatnak a fiatalok. A művelődési otthonba tavaly beszereztünk egy biliárdasztalt, hétvégente eljárnak biliárdozni, zenét hallgatni, barátkozni. Emellett el szoktak menni a környező településekre szórakozni, például Óbecsére, Péterrévére, illetve Adára és Zentára is. Összetartóak a fiatalok. Ez mindig is jellemző volt Pecesorra, nem számít, hogy valaki 15 vagy éppen 30 éves. A másik legnagyobb probléma, hogy nagyon kevés a gyermek a faluban. Jelenleg öt gyermek jár a helyi óvodába, de ez a szám négyre csökken majd szeptembertől. Ketten elsőbe indulnak, akik viszont maradnak, azok még napközisek. Ezért meg akarják szüntetni az óvodát, mi pedig foggal-körömmel harcolunk ez ellen. Mindannyian tudjuk, hogy ha az óvoda megszűnik, akkor előbb-utóbb az iskolára is ez a sors vár. Arra kellene ösztönözni a fiatalokat, hogy ne menjenek el a faluból, különféle támogatásokkal is kellene segíteni őket, mint például a házvásárlás. Így megmaradna a falu legalább még 15–20 évig. Évek óta húzódó probléma a faluba vezető út rossz állapota. Hat kilométer útszakasz nagyon jó állapotban van, négy és fél kilométert viszont fel kellene újítani, hiszen tele van gödrökkel, emiatt pedig veszélyes a közlekedés. Nagyon sok nagy súlyú mezőgazdasági gép közlekedik ezen az úton, ez pedig megtette a hatását. A község nem illetékes az ügyben, mivel dűlőútról van szó, a mezőgazdasági minisztérium engedélyére lenne szükség. Sajnos az a tapasztalat, hogy a helyi önkormányzat mostohagyermekként tekint a falura – mondta a pecesori helyi közösség tanácsának elnöke, aki azt is hozzátette, hogy a problémák ellenére a falusi életnek előnye is van, még akkor is, ha sokan ma már inkább városba költöznek. A vidéki élet egyik legnagyobb ajándéka a természet közelsége, a nyugalom és a csend. Gyermekbarát környezet, egyszerűbb, takarékosabb életforma, emellett lehetőség adódik az önellátásra.

Annak ellenére, hogy más településekhez hasonlóan Pecesoron is érezhető a lakosság számának rohamos csökkenése, van oktatás a faluban. Boldizsár Gabriella tanítónő naponta utazik Törökbecséről Pecesorra. Elmondása szerint kis létszámú csoportokban sokkal hatékonyabb a munka.

– Négy éve dolgozom Pecesoron, összevont alsós tagozatban. Az első év nem volt könnyű, de gyorsan beilleszkedtem. Jól érzem itt magamat, a mindennapi utazás sem okoz gondot, habár tény, hogy a faluba vezető út nagyon rossz állapotban van. Öt diák jár a kihelyezett tagozatba: két elsős, egy harmadikos és két negyedikes. Mi tényleg úgy működünk, mint egy kis család, a gyerekek nagyon közvetlenek, a szülőkkel is jó az együttműködés. Az összevont tagozat egyik előnye, hogy mindegyik tanulóval szinte egyénileg tudok foglalkozni. Nagyobb a kihívás is, mindenkire oda kell figyelnem, hogy megfelelően átadjam a tudást. Az elsősök és a harmadikos diák nyolc órára jönnek, megtartom nekik a magyarórát és a matematikát. Ezután uzsonnaszünetet tartunk, közben megérkeznek a negyedikesek is. Amikor már mindenki jelen van, megtartjuk a többi órát, mint például a természet és társadalom, a zene- és a képzőművészet, a testnevelés. A negyedikesek később érkeznek, de tovább is maradnak, velük a magyart és a matekot vesszük át utoljára. Természetesen mindenkinek a saját tananyagát magyarázom el. Nincs csengetés, akkor van vége az órának, amikor átvesszük a tananyagot. Nem mindig 45 percesek a tanórák, szükség szerint egyórásak is szoktak lenni – mondta a tanítónő.

A pecesori kihelyezett tagozat az óbecsei Samu Mihály Általános Iskola részeként működik. Janković Annabella, az oktatási intézmény igazgatónője pontosan tudja, hogy milyen munka zajlik az ilyen kis csoportokban, hiszen ő maga is dolgozott Dreán kombinált csoportban pályakezdő pedagógusként. Elmondása szerint az anyaintézmény a többi diákhoz hasonlóan a pecesori alsósokra is odafigyel.

– A pecesori összevont tagozatba alsósok járnak. A felsősök már bejárnak az anyaintézménybe, ingyenes iskolabuszt biztosítunk a számukra oda és vissza is. Az osztályfőnökök napi kapcsolatban vannak a szülőkkel. Ha például rövidítettek az órák, akkor a szülők hozzák be a gyerekeket és viszik haza, hogy ne kelljen órákig várakozniuk. A kihelyezett tagozat és az anyaintézmény egy egész, mi így tekintünk erre. Mindenről értesítjük a pecesori diákokat és a szülőket, valamint a tanító nénit. A pecesori épületben két tanterem van, most csak egyet használnak. Egy összevont tagozatban teljesen más a hangulat, családiasabb, hiszen kevesebb a diák – fogalmazott az igazgatónő.

Bármilyen hihetetlen is, akadnak olyan fiatalok, akik a városi életet maguk mögött hagyva falura költöznek. Így tett egy kedves, óbecsei ismerősöm is. Tóth Attila (akit a legtöbben csak Kicsinek becéznek), négy évvel ezelőtt vásárolt házat Pecesoron.

– Anyagi oka is volt annak, hogy Pecesorra költöztem. Itt egy ekkora ház fele annyiba került portával együtt, mint Óbecsén. Évek óta mezőgazdasággal foglalkozom, saját gépeim vannak, erre találhatók a földjeim is, ezért is döntöttem úgy, hogy itt a faluban telepedek le. Sokat ingáztam Pecesor és Óbecse között, és kezdett ebből elegem lenni. Tény, hogy továbbra is sűrűn bejárok a városba, hetente négyszer is, ha kell, de csak ügyintézés céljából. Mindig is nagy területről álmodtam, itt van kert, gyümölcsfákat is szeretnék ültetni. Kutyáim is vannak. Voltak tyúkok és gyöngytyúkok is, de elvitte őket a róka. Szeretném felújítani a házamat, körbekeríteni a szállást, egy fészert is akarok építeni. A hosszú távú terveket illetően egyelőre nem tudok konkrétat mondani. Hét évig éltem Németországban és Svédországban, a külföldön töltött éveknek köszönhetően új tapasztalatokra tettem szert. A falusi élet teljesen más tapasztalatokat nyújt egy fiatalnak, mint a városi lét. Itt a faluban tényleg mindenki ismer mindenkit, szeretek itt. Régóta ismertek már a helyiek, úgyhogy a beilleszkedéssel sem volt gond – mesélte Tóth Attila, aki azt is hozzátette, hogy a közeljövőben családot szeretne alapítani.

Egy-egy faluriport során rengeteg inger éri a betérőt: az élmények, az ott megélt jó és kevésbé jó dolgok segítik abban, hogy átérezze, milyen életük van a falubelieknek. Az idősebbek, akik egész életüket vagy életük nagy részét Pecesoron élték le, még inkább ragaszkodnak e parányi településhez. Az úttalan utakon kifejezés tökéletesen leírná a falu jelenlegi helyzetét, és mindazt, amivel az itt élőknek naponta harcot kell vívniuk – véli a helyi Kiss Imre bácsi. Imre bácsi szerint Pecesoron egykoron volt élet: olyan rendezvényeket, művelődési műsorokat, mulatságokat szerveztek, mint amilyeneket sehol máshol a környéken. A lakosság elöregedésével azonban sok minden megváltozott. Imre bácsi több mint negyven éve él Pecesoron. Kilenc évig volt tagja a községi képviselő-testületnek, valamint a pecesori helyi közösség tanácsának elnöki és alelnöki tisztségét is betöltötte. Emellett sokat tett azért is, hogy művelődési és szórakoztató programokból se legyen hiány a faluban. Imre bácsi mutatta meg nekem a helyi kisboltot, az iskolát és a helyi Havas Boldogasszony-templomot is, amit néhány évvel ezelőtt teljesen felújítottak. A templomban március utolsó vasárnapjától november második vasárnapjáig, kéthetente tartanak szentmisét. Emellett augusztus első vasárnapján a faluért és az elsőáldozókért szolgáltatnak szentmisét, illetve karácsony napján is összegyűlnek a hívők.

– 1980 óta lakom Pecesoron, most már özvegyemberként, kétszer nősültem. Péterrévei születésű vagyok, a tanyavilágban nőttem fel, mindig is szerettem a természetben. Elég jól megcsúsztam a nősülést illetően, 27 évesen házasodtam, cefetül kilegénykedtem magamat. Annak idején azért költöztünk ide az első feleségemmel, mert sokkal olcsóbbak voltak a házak, mint Óbecsén vagy Péterrévén. Földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztunk, egy időben pedig konyhakertészettel is, piacokra is jártunk sokat. 2017-ben visszaadtam a bérelt földeket, most már csak a sajátjaimat használom. Hatvan évig traktoroztam, most már belefáradtam, nincs segítségem. A lányaim Csantavéren élnek, tartjuk a kapcsolatot. Van három unokám és egy dédunokám. Úgy gondolom, hogy mindig is sokat tettem a közösségért, nem sajnálva a szabadidőmet. Nagyon sok rendezvényt szerveztünk, kultúrműsorokat, mulatságokat, nőnapi bálokat, újévvárást, búcsúkat. Mindig arra törekedtünk, hogy jó zenekar muzsikáljon, finom legyen az étel, odaadóak legyünk, és hogy mindig a vendég legyen az első. Valóban felkapottak voltunk abban az időben. Nem fértünk el, annyian voltunk. Másmilyen volt az élet akkor, mint most, az idén már a falunap is elmaradt. Zajlott az élet, összetartóbb volt a nép. Régen összejártunk kártyázni, felszabadultabbak is voltunk. Mindig is tenni akartam a faluért, a falu jövőjéért, ez a véremben volt – mondta Imre bácsi, aki azt is hozzátette, hogy mindig is szerette Pecesort, és nem is szeretne a faluból elköltözni, hiszen szinte az egész életét itt élte le.