A boldogság mércéje

A boldogság és a jóllét szubjektív érzések ugyan, mégis régóta kísérletezünk azzal, hogyan lehetne objektív módon mérni és értelmezni őket. Ki lehet-e számokkal fejezni az elégedettséget? Vajon a gazdasági mutatók tényleg tükrözik a társadalom boldogságszintjét, vagy csak a felszínt kapargatják? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre kereste a választ közelmúltbeli zentai előadásán dr. Besenyei Mónika, a Mathias Corvinus Collegium Klímapolitikai Intézetének vezetője, aki provokatív kérdéseken és elgondolkodtató példákon keresztül vizsgálta a jólét, az öröm és az életelégedettség fogalmát, valamint szót ejtett arról is, hogy a társas kapcsolatoktól a genetikai adottságokig milyen tényezők befolyásolják a leginkább azt, hogy mennyire vagyunk boldogok.

Dr. Besenyei Mónika Mérhető-e a jóllét? című előadásának központi kérdése az volt: Mi a boldogság, és az hogyan mérhető? A válasz pedig korántsem egyszerű a kérdésekre, ám annál érdekesebb. Az előadó bevezető gondolatával azonnal a lényegre tért.

– Tudjuk, mit jelent a boldogság? Nyilván bólogatunk, hogy igen, és a különféle szakemberek, például pszichológusok, társadalomkutatók is így gondolják. Mindenki a saját szemszögéből próbálja megközelíteni a témát. Az öröm, a derű mindenki számára mást jelent, ennek ellenére mégis léteznek boldogságkutatások. De hogyan lehet összehasonlítani, hogy kinek mi szerez örömet, mit jelent számára a boldogság? A közös pontokat kell keresni, ezekből derülhet ki, hogy mely tényezők járulnak hozzá ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, és ezek már mérhetők is – hangsúlyozta dr. Besenyei Mónika, aki rámutatott, hogy a pszichológusok előszeretettel használják a „boldogság” vagy „életelégedettség” fogalmát, amely már önmagában is mérhető.

– Az életelégedettség azt mutatja meg, hogy egy személy mennyire tartja az életét gazdagnak, értelmesnek, teljesnek vagy magas színvonalúnak. Amikor pszichológusok vagy a társadalmi jóléttel foglalkozó szakemberek emberekkel dolgoznak, az a céljuk, hogy ezt javítsák. Felmerül azonban a kérdés, hogy a boldogságot ki lehet-e jelenteni ennek alapján? A kutatások szerint nem igazán. Inkább „boldogabbságról” beszélhetünk, bármilyen furcsán is hangzik, és ez irányt mutathat számunkra. A boldogságot vagy életelégedettséget nem szabad abszolút értékként kezelni, sokkal inkább egy folyamatos állapotként, amely lehetővé teszi, hogy összehasonlítsuk jelenlegi állapotunkat a korábbival. A kijelentés, hogy „boldog vagyok”, egy pillanatnyi állapotot ír le, míg az életelégedettség már egy precízebben definiált fogalom – magyarázta a szakember, kiemelve, nagy különbség van a „jólét” és a „jóllét” között. Az előbbi olyan állapot, amelyet mi magunk teremtünk meg, olyan körülményeket biztosítunk magunknak, amelyek hozzájárulnak a biztonságérzetünkhöz, az utóbbi viszont azt fejezi ki, hogy ténylegesen jól érezzük-e magunkat.

– Itt lépnek be az objektív mérőszámok: az egészségi állapot, a várható élettartam, az anyagi biztonság – ezek viszonylag objektív mutatók. De az, hogy valaki egészséges és anyagilag rendben van, még nem jelenti azt, hogy boldog is. Itt jön képbe a szubjektív jóllét, hogy én, a saját körülményeimhez képest, jól érzem-e magam. Minden kultúrában és országban másként értelmezik, mi teszi boldoggá az embereket. Más egy fejlődő és egy fejletlen országban, más egy afrikai vagy egy ázsiai kultúrában – mutatott rá dr. Besenyei Mónika.

A szakember az előadás során egy különleges játékra is meginvitálta a résztvevőket. Egy kvíz során öt olyan dolgot kellett megnevezniük, amelyek boldoggá teszik őket. Az eredményekből szófelhő készült: minél többen írták be ugyanazt a szót, az annál hangsúlyosabban jelent meg. A legtöbbek számára a család és a barátok jelentették a boldogság forrását, ugyanakkor a zene, a sport és a természet is jól láthatóan szerepelt. A pénz is megjelent, ám nem emelkedett ki jelentősen a többi közül. A szakember elmondása szerint a kapott adatok a kutatások eredményeit támasztják alá.

Az előadás folytatásában dr. Besenyei Mónika egy boldogságtérképet is bemutatott, amely az európai országok 2023-as adatait tartalmazta a lakosság boldogsági szintjére vonatkozóan. A sötétebb színnel jelölt országok lakosai általában magasabb boldogságérzetről számoltak be, míg a világosabb árnyalatú területeken alacsonyabb volt ez az érték. A felmérés eredményei értelmében Finnországot tekinthetjük a legboldogabb nemzetnek, ami sokak számára már ismerős információ volt.

– Érdekes módon, ahogyan déli irányba haladunk, egyre kevésbé boldogok az emberek. Ez elsőre talán ellentmondásosnak tűnhet, hiszen aki járt már például Olaszországban, az aligha találkozott szomorkodó emberekkel. Személy szerint nehezen tudom elképzelni azt, hogy az olaszok szomorkodva anekdotázgatnak és borozgatnak. Ugyanakkor személyes tapasztalatom alapján a skandináv országokban sem feltétlenül éreztem azt a kirobbanó boldogságot, amit a térkép sugall. Ezek az adatok tehát nem csupán a valós érzelmi állapotokat tükrözik, hanem az emberek hozzáállását is – fejtette ki az előadó, aki egy másik ábrát is bemutatott, amelynek egyik tengelyén az egy főre jutó jövedelem, a másikon pedig a boldogságszint szerepelt. Az eredmények alapján voltak olyan országok, ahol a magas jövedelem boldogsággal is párosult, ugyanakkor az ellenkezője is előfordult: jó anyagi helyzet mellett alacsony boldogságszint vagy éppen szerényebb anyagi körülmények ellenére is magas boldogságérzet volt jellemző. A fejlődő országokat általában a boldogtalanabbak közé sorolják, de ez nem minden esetben igaz. Érdekesség az is, hogy a latin országokat gyakran a boldogabb nemzetek közé sorolják, függetlenül az anyagi helyzetüktől. Magyarország a posztszocialista országok közé tartozik, amelyekre általánosságban alacsonyabb boldogságszint jellemző. Egy 2023-as, korcsoportokra lebontott kutatás szerint a 16–29 év közötti fiatalok boldogabbnak, optimistábbnak és lelkesebbnek mutatkoztak. Ugyanakkor a 2024-es adatok már mást jeleztek: ott az idősebb korosztály boldogságszintje emelkedett ki. Az iskolázottság tekintetében mindkét felmérés azt mutatta, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők minden országban boldogabbnak érzik magukat, mint az alacsonyabb végzettségűek – hangsúlyozta a szakember, kiemelve, a jólét abszolút értelemben vett pozitív állapot, ugyanakkor létezik egy úgynevezett aggódási kosár is, és amíg ezt olyan kérdések töltik ki, mint például az, hogy „Mi lesz holnap?”, addig nagyon nehéz magasabb szintre emelkedni.

Ezután a Maslow-piramist vagy Maslow-szükséglethierarchiát mutatta be, amely azt szemlélteti, milyen sorrendben elégítjük ki a különböző szükségleteinket.

– Az elmélet szerint először az alapszükségleteinket kell kielégítenünk: ha éhes vagyok, eszem; ha szomjas vagyok, iszom; ha álmos vagyok, alszom. Ezeket követik az úgynevezett kognitív szükségletek, amelyek esetében nincs végleges kielégített állapot, mindig lehet még többet elérni. Ide tartozik a biztonságérzet, a szociális kapcsolatok iránti igény, az önbecsülés, illetve az önmegvalósítás. És itt jön képbe ismét az aggódási kosár: ha a piramis alsóbb szintjei már rendben vannak, akkor tudunk energiát fordítani a magasabb szintű szükségletekre – magyarázta a szakember.

A boldogság forrásai közé sorolják a biztonságérzetet is, aminek kapcsán dr. Besenyei Mónika kiemelte, a legfrissebb kutatások alapján a fiatalokat különösen aggasztja a szomszédban dúló háború, valamint a jövőkép hiánya. Leszögezte, ha azt látjuk, hogy a fiatalok boldogok, az örömteli jel, mert azt mutatja, hogy van jövőképük, így ez a második boldogsági tényező. Fontos továbbá az autonómia érzése is, vagyis az, hogy van lehetőségünk döntéseket hozni, kontrollt gyakorolni az életünk felett, magyarázta, hozzátéve, ugyancsak meghatározóak a személyes kapcsolatok, amelyek kapcsán a kutatások kimutatták, hogy azok az emberek, akiknek sok valódi, nem csupán online kapcsolatuk van, boldogabbnak érzik magukat, függetlenül az anyagi helyzetüktől. A boldogsághoz hozzájárul továbbá az is, ha értelmes tevékenységekben vehetünk részt, és olyan területen mozoghatunk, ahol kompetensnek érezzük magunkat, mondta, majd kifejtette, ugyan a pénz is szerepet játszhat a boldogságérzet alakulásában, hatása azonban csak mérsékelt, hiszen bár kezdetben még szoros összefüggés figyelhető meg a bevételek növekedése és a boldogság között, ám ez a görbe egy idő után ellaposodik, és a további anyagi gyarapodás már csak minimális mértékben növeli az elégedettséget. A legmeglepőbb tényezőnek a genetikát nevezte, kiemelve, hogy a legújabb kutatások szerint boldogságérzetünk mintegy 50 százalékban a genetikai adottságokon múlik, 40 százalékban a saját hozzáállásunkon és a cselekedeteinken, és mindössze 10 százalékban a körülményeinken.

– De miért is akarjuk megmérni a boldogságot? – tette fel a kérdést dr. Besenyei Mónika, válaszában pedig A kis herceget idézte, miszerint „A felnőttek szeretik a számokat”, másik okként pedig azt nevezte meg, hogy a boldogság bonyolult dolog, és amit nem tudunk megmérni, azt nehezen tudjuk fejleszteni. Mint mondta, ezért van szükség arra, hogy valamilyen módon adatokat gyűjtsünk róla, hiszen az irányt így is kijelölhetjük, még akkor is, ha nem rendelkezünk tökéletesen pontos számokkal erre vonatkozóan. Beszélt arról is, hogy a boldogság méréséhez különféle indikátorokat használnak, amelyek közvetítőként szolgálnak az egyéni élmények és a statisztikai értékelés között, majd a hallgatóság ki is próbálhatott egy ilyen indikátort. A válaszok alapján a résztvevők az átlagnál boldogabbnak vallották magukat, életkörülményeik csaknem kitűnőek voltak. Az viszont már kevésbé volt egyértelmű, hogy mennyire elégedettek az életükkel. A legtöbben úgy érezték, eddig minden fontos dolgot megkaptak az életük során, és ha lehetőségük lenne rá, akkor újra ugyanígy élnék le az életüket.
– A legfontosabb üzenet az volt a hallgatóság számára, hogy az előadás után menjenek haza, és öleljék meg a szeretteiket. Ezzel tehetnek a legtöbbet a saját boldogságukért. Az is sokat számít, ha valaki olyan munkát talál, amelyet értelmesnek érez, és amelyben segíthet másokon. A kutatások szerint a munkában való sikeresség nem feltétlenül a karrier vagy a jövedelem szintjéről szól, hanem arról az érzésről, hogy amit teszünk, az nem csupán a saját céljainkat szolgálja, hanem hozzájárul a társadalom jólétéhez is. A boldogság egyik legfontosabb kulcsa ugyanis önmagunk meghaladása – zárta gondolatait dr. Besenyei Mónika.