Május 23-a és 25-e között rendezték meg Palicson a második Vermes Lajos-emléknapokat, amelynek második napi programjában a szakmai kérdések kerültek a középpontba. A délelőtt folyamán megkoszorúzták Vermes Lajos szobrát, majd kerekasztal-beszélgetést tartottak, ugyanakkor két sporttörténeti előadást is hallhattak az érdeklődők. Dr. Szabó Lajos sporttörténész, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum nyugalmazott igazgatója, akinek fő kutatási területe a magyar testnevelés és sport története, valamint az olimpiai mozgalom, számos díj és elismerés birtokosa Vermes Lajos munkásságát igyekezett új megvilágításban bemutatni közönségének. Szabó Lajos az első olyan magyarországi kutató, aki a Vermes-hagyatékot kutatta, emellett könyvet is írt Vermes Lajos munkásságáról, amelynek fókuszába annak fényképészi tevékenységét állította.
Dr. Szabó Lajos előadásából többek között azt is megtudtuk, hogy Vermes Lajos egy igazi nyughatatlan polihisztor volt, aki nyitott volt az újításokra, aki már a 19. század végén felismerte a marketing szerepét. Vermes Lajosnak köszönhetjük, hogy Szabadka és Palics között hosszú ideig villamos is közlekedett, de azt kevesen tudják, hogy ez volt az a beruházás, amely Vermes Lajos „vesztét okozta”, ami miatt Kolozsvárra kellett költöznie, hogy onnan csak hosszú évek múltán, az első világháború éveiben térjen vissza Szabadkára.
Dr. Szabó Lajos előadás közben (Benedek Miklós felvétele)
– Akkor kezdtem el Vermes Lajos hagyatékával foglalkozni, amikor a múzeumban megtaláltam jó néhány fotót, amik részben átfedésben vannak az itt, a Vermes családnál maradt fotókkal – kezdte előadását Szabó Lajos. – A fényképek valamikor az 1920-as évek végén kerültek Mező Ferenc birtokába. Ő 1928-ban egy olimpiatörténeti munkával nyert a szellemi versenyeken olimpiai aranyérmet Amszterdamban. Ennek nagy népszerűségét kihasználva később a határon túli területeken is előadásokat tartott, többek között Szabadkán is, és itt magával Vermes Lajossal is kapcsolatba került, akitől számos eredeti fotót kapott. Ezek kerültek a múzeum gyűjteményébe, és ezek kapcsán kezdtem én el a kutatást. Abban az időben a palicsi játékokkal Magyarországon még a sporttörténész szakma sem nagyon foglalkozott, viszont megtudtam, hogy számos külföldi olimpiatörténeti kutató előolimpiaként tartja azokat számon. Úgy gondoltam, hogy az azért mégsem járja, hogy egy német kutató azt mondja, hogy Palicson előolimpiai játékok voltak, míg Magyarországon egy magyar sporttörténész nem is tudja, hogy pontosan mi is volt az – fogalmazott Szabó Lajos.
Mint megtudtuk, maga az ókori olimpiák eszméje folyamatosan jelen volt az európai gondolkodásban. Angliában, a modern sport szülőhazájában, valamint értelemszerűen Görögországban, ahol a nemzeti függetlenség jegyében felélesztették, a 19. század első felében már szerveztek különböző sporteseményeket az olimpiák szellemében. Vermes Lajos mindezektől függetlenül rendezte meg a palicsi sportjátékokat első ízben 1880-ban. A rendezvényt elejében nem nevezték olimpiának, de később egy újságban lévő beszámolóban már úgy hivatkoznak rá, mint ami az olimpiai játékokkal is összeköthető.
De ki is volt Vermes Lajos, hogyan jutott oda, hogy 1880-ban sportjátékokat rendezzen Palicson?
– A Vermes család nemesi rangja 1257-ből eredeztethető. A család a 19. században az egyik legnagyobb adófizető a környéken, vagyis nemcsak nemes, hanem gazdag család is volt. Vermes Lajos apja és annak testvére részt vett az 1848/1849-es forradalomban, ami után bujdosni kényszerültek egy ideig. Lajos 1860-ban született, és tízéves korában került Szabadkáról Pestre, ott fejezte be az elemi iskolát, valamint folytatta tanulmányait. Beiratkozott az orvosi karra, és annak nyoma is van, hogy öt évig volt hallgatója, de arra nincs bizonyítékunk, hogy szigorlatot tett volna, az viszont biztos, hogy sohasem praktizált. Emellett Bécsben beiratkozott a bölcsészkarra, illetve gazdasági tanulmányokat folytatott Berlinben. Hogy mennyit járt az egyetemre, és mennyit mellé, azt nem tudjuk. Pesten az egyetem a városfalon kívül volt a Múzeum körúton, a közelben pedig ott volt a Nemzeti Torna Egylet tornacsarnoka. Az biztos, hogy a tornacsarnokot látogatta, a NTE tornásza volt, és büszkén emlegette, hogy 16 éven keresztül előtornásza volt, vagyis a legjobb tornászok egyike. A NTE munkája német mintára alakult, a tagjai nem versenyeztek, hanem az együtt mozgást, a fegyelmezett mozgást tartották fontosnak. Ez Vermesnek komoly dilemmát okozott, mert az egója hatalmas volt. Tanulmányai befejeztével kétlaki életet élt, egyrészt Szabadkán, illetve Palicson, másrészt Pesten töltötte az idejét. Emellett van egy olyan vonala is az életének, amit egyelőre nem ismerünk kellő alapossággal, csak utalások vannak az utazásairól és a külföldi győzelmeiről. Volt egy legendás útja Itáliába, ahol lemásolta a diszkoszt, amit utána itthon legyártat. Ez akár így is történhetett. Emellett volt egy közel-keleti útja is, aminek az akkori viszonyok között több hónaposnak kellett lennie, sőt vannak versenyadatok többek között Franciaországból, egészen távoli helyekről is, de ezekről egyelőre nem rendelkezünk pontos információkkal. Mindenesetre nyitott volt a világra, újságokat járatott, angol, német lapokat olvasott, és ezek kivágatai megmaradtak a Szabadkai Városi Könyvtár gyűjteményében. A sporton belül is nyitott volt az újdonságokra, így például velocipéddel is versenyzett, és mindig megrendelte a legújabb modelleket, ugyanakkor a sporton kívüli innovatív tevékenységével kapcsolatban megemlíthető a fotózás, ami akkor kezdett terjedni. 1878-ban, 18 évesen Szabadkán a saját birtokán megrendezte az első versenyét. Egyik alapítója a Szabadkai Torna Egyletnek, amivel biztosította a sporttevékenységéhez szükséges egyesületi hátteret, de az egyleten belüli ellentétek következtében később megalapította a saját sportegyletét, az Achilles Sportegyletet, ami legyünk őszinték, egyszemélyes egylet volt, de nagyon szép pecséttel rendelkezett, és hosszú időn keresztül jelent meg saját újságja. Emellett a legnagyobb pesti egyesületekben is mozgott. A legrangosabb sportegylet a magyar sporttörténetben a Magyar Atlétikai Klub, amely felkérte őt titkárának, és habár nem sokáig marad ott, ez egy rangos elismerése volt az ő sporttevékenységének és társadalmi szerepének. 1888-ban a NTE-ből kiváltak a versenyezni akaró tornászok és megalapították a Magyar Testgyakorlók Körét, és első körben őt kérték fel elnöknek – hallhattuk a történésztől.
A tornász, szervező, aki szerette magát jó színben feltüntetni (Forrás: mtk.hu)
Magyarországon a 19. század második felében, különösen a kiegyezés után komoly gazdasági és társadalmi fellendülés figyelhető meg. Szabadka ekkor Magyarország harmadik legnagyobb városa, a Palicsi-tó pedig az ország harmadik legnagyobb tava. Amikor a fürdőhely fejlesztése is megindult, a Vermes család is telket vett a tó partján. Ide épült a Lujza villa és azok a sportpályák is, amiket a palicsi sportjátékok alkalmával használtak. Jól felfogott gazdasági érdekből Vermes Lajos a saját telke értékét is kívánta növelni, ennek érdekében igyekezett Palics renoméját is növelni. Ő ezt a sporton keresztül tette, hisz ez volt az ő világa. 1880-tól megszervezte a palicsi játékokat, amibe tetemes összegeket fektetett a vagyonából. Az idehozott versenyzőknek megépíttette a Bagolyvárat, ami ezért az első olimpiai falunak is tekinthető, ingyenes szállást és teljes ellátást biztosított nekik. A játékok rövid idő alatt olyan rangra emelkedtek, hogy mindenhol számon tartották, és ehhez igazították a Monarchia többi nagy versenyének időpontját.
– A vasút megépülése lehetővé tette, hogy a versenyzők és a nézők bárhonnan el tudjanak jutni Palicsra, de Vermes Lajos ezzel nem elégedett meg. Felmerült a villamosvonal létesítésének ötlete. Úgy tűnik, hogy ezzel nem volt szerencséje, hiszen a fővárosi beruházó, aki a partnere volt, becsapta, és csődbe vitte a beruházást. Ugyan a család a vagyona egy részét kimentette, de megorroltak rá. Palicsról Kolozsvárra kellett költöznie, ahol az egyetem torna és vívómestere lett. Körülbelül húsz évig dolgozott ott, és ekkor már nem az a magánzó, aki azt csinál, amit akar, mert van pénze, és bármit megvalósíthat, hanem a fizetéséből kell eltartania a családját. Egyetemi tanárként is számos újítást csinált. A kolozsvári éveivel dr. Killyéni András foglalkozik behatóan. Vermes Lajoshoz két olimpiai aranyérem köthető. Sztancsics György, az 1906-os nem hivatalos olimpia gyaloglóbajnoka még Palicson került vele kapcsolatba, míg a kolozsvári ideje alatt Pósta Sándor is a tanítványa volt, aki 1924-ben nyert olimpiai aranyat Párizsban. Vermes Lajos idővel visszatért Szabadkára. Nem egyértelmű, hogy már 1914-ben vagy csak a háború vége felé. A legkisebb gyereke a háború alatt már itt született. Vermes az első világháború után szerény körülmények között élt, tornatanárként dolgozott, de úszótanfolyamot szervezett és vívást is tanított. 1945-ben hunyt el. Fennmaradt a nevére kiállított villamosbérlet, ami 1944-es keltezésű. A cég, amely akkor üzemeltette a villamost, ingyen bérletet adott neki, amit ő a visszaemlékezések szerint elfogadott és használt is, de sohasem ült le a villamoson – tudtuk meg Szabó Lajostól.
A fényképészet a 19. század végén fejlődő szakaszában volt, és Vermes Lajos mint más újításra, erre is nyitott volt.
– A Vermes hagyatékában található fotók általa készített, vagy készíttetett képek. A fotók hátoldalán feltüntették a pesti és szabadkai műtermének címét is, de ezzel a felirattal csak olyan fotókon találkoztunk, amin vagy ő, vagy egy tanítványa szerepel. Az sem elképzelhetetlen, hogy a stúdiója csak a fotópapíron létezett. Ő felismerte, hogy a fotó mennyire fontos a marketingben, de ekkor még nem nagyon fotóztak Magyarországon, sportot meg pláne. Ebből a korból sportfotográfia jóformán csak hozzá köthetően maradt fenn, vagy ő maga van rajta, vagy valamelyik tanítványa, vagy az ő hagyatékából került elő. Van egy ominózus fényképsorozata, amely a mozgás különböző fázisait ábrázolja egy távolugrónál. A szakemberek szerint azt a sorozatot az akkori technológiával nem lehetett elkészíteni. Viszont van a hagyatékban egy rajz egy szerkezetről, amivel elméletileg a fényképsorozatot meg lehetett volna csinálni. Nem tudjuk, hogy a képeket ki készítette, hogy ki ugrik, de a fotópapíron az szerepel, hogy Vermes Lajos fotográfiája. Ha bebizonyítjuk, hogy ezt ő készítette, mégpedig a lerajzolt szerkezettel, akkor az világszám – mondta Szabó Lajos.
Vermes Lajos után számos oklevél, diploma, elismerés maradt fenn, ami sokat elárul az egójáról. A marketingtevékenysége nemcsak a sportra, hanem a saját szerepére is kiterjedt. Szívesen mutogatta magát, és habár volt mire büszkének lennie, ezt sokan nem nézték jó szemmel.
– Vermes Lajos a 19. század magyar sporttörténetének legnagyobb alakja, még akkor is, ha nem mindig vélekedtek róla így. Száz évvel ezelőtt született meg A magyar sport ezer éve című hatalmas sporttörténeti munka, amiben többnyire negatívumok hangzanak el róla, de a sors fintora, hogy a kiadvány képanyagának nagy része tőle származik. A kortársak részben irigyek voltak rá, hisz nélkülük is meg tudta csinálni, amit akart, és az ő dicsőségükre is árnyékot vetett. Való igaz, hogy sokszor kicsit jobb eredményeket írt le magának, mint amit valójában elért, és gáncsos lovagként tüntetik fel, de azt hiszem, ezek a gáncsok sokkal kisebbek annál, mint amit tett a sportért vagy Palicsért – zárta előadását Szabó Lajos.
A Vermes Lajos-napok keretén belül megkoszorúzták a sportoló Palicsi-tó partján lévő szobrát (Benedek Miklós felvétele)
Nyitókép: Szabó Lajos Vermes Lajos fotográfusi tevékenységéről írt könyvet (Benedek Miklós felvétele)
