Újabb vendéggel szeli az utakat a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós műsorának legújabb évada számos újítással tért vissza mind az online felületekre, mind pedig az újság hasábjaira. A volán mögött két új riporterrel is találkozhatnak, hiszen Kállai Göblös Nikoletta mellett ezentúl Gulyás Réka és Dér Dianna, napilapunk topolyai és szabadkai újságírói is feltűnnek majd. Az anyósülésre is új vendégek ülnek be. Műsorainkban továbbra is bemutatjuk a vajdasági közélet szereplőit, de olyan személyeket is, akik a háttérben végeznek fontos munkát. Új lendülettel és tartalmas beszélgetésekkel várja Önöket minden pénteken 18 órakor a Taxi a Magyar Szó Facebook-oldalán, YouTube-csatornáján és online felületén, a szerkesztett interjút pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
Egy forró nyári napon, valahol a zentai határban kezdődött minden Nagy Gellért Béla számára, aki akkor még csak stresszlevezetésként futott, ám egyetlen edzés elég volt ahhoz, hogy ráébredjen, számára a futás sokkal több lesz egyszerű mozgásnál. Azóta folyamatosan azon dolgozik, hogy a futás közösségépítő erejét másokkal is megismertesse. Beszélgetésünk során az is kiderül, milyen tévhitek élnek ezzel a mozgásformával kapcsolatban, és hogyan készülnek az I. Zentai Félmaratonra, amelynek ő az ötletgazdája.
Ha visszamehetnél az első edzésedhez, az akkori önmagadhoz, mit tanácsolnál most saját magadnak?
– Ez nagyon jó kérdés. Ha lehet, akkor kettőt is mondanék magamnak: az egyik, hogy mindenképpen melegítsek be, és nagyon alaposan mozgassam át magam. A másik pedig, hogy ne fussak le három különböző távot maximális teljesítménnyel, nagyon rövid szünetekkel egymás után. Ebből később kisebb sérüléseim is lettek.
Futóedzőként is tevékenykedsz. Melyik a leggyakoribb tévhit a futással kapcsolatban, amitől legszívesebben mindenkit megszabadítanál?
– Számomra az egyik legnagyobb tévhit az, hogy a futás csupán abból áll, hogy felvesszük a futócipőt, és kimegyünk futni, holott ez olyan mozgásforma, amit meg kell tanulni, és megfelelően kell alkalmazni. Ettől a gondolkodásmódtól mindenképpen szeretném megszabadítani az embereket. Persze, lehet rekreációs jelleggel kocogni, és mindenkit tisztelek, aki egyáltalán foglalkozik bármiféle mozgással, de a futás ennél sokkal több. Tizenkét év után, amióta komolyabban benne vagyok, még mindig folyamatosan tanulok új dolgokat, amelyeket beépítek az edzéseimbe, akár a sebességről, akár a technikáról van szó. Szóval számomra az az egyik legfontosabb üzenet, hogy a futás nem csak annyi, hogy felvesszük a cipőt, és elindulunk.
Akkor miből áll a futás, ha nem csak ebből?
– Sokkal összetettebb annál. Meg kell tanulni például a megfelelő technikát, ami önmagában is nagyon fontos téma. Edzőként azt látom, hogy teljesen másképp kell foglalkozni a kezdőkkel és a haladókkal, illetve másképp egy 18–25 éves fiatallal, mint egy 30 vagy 40 év feletti emberrel. Egy fiatalabb futónál még egészen más a mozgástartomány, a terhelhetőség és az élethelyzet. Egy családos embernél viszont sokszor a munka, a gyerekek és a mindennapi feladatok kerülnek előtérbe. Ott már egy fél élet tapasztalata és fizikai terhelése van a testben, ezért másféle edzésmódszerekre, más odafigyelésre van szükség. Pont ezért mondom, hogy a futás rendkívül komplex dolog. Nemcsak a kilométerekről szól, hanem technikáról, terhelésről, élethelyzetről és arról is, hogyan tanuljuk meg jól használni a testünket.
Amikor az edzéseket tartod, akkor inkább a testformálásra összpontosítasz, vagy a gondolkodásmódot próbálod meg megváltoztatni?
– Nálam ez úgy alakult, hogy azoknak, akik a csapatban vannak, már a kezdetektől próbálok egyfajta szemléletmódot átadni. Az első és legfontosabb, hogy tegyük félre a futóórát, illetve az interneten látott rövid videókat, amelyek megmondják, hogyan „kellene” futni. Én inkább egyfajta érzésalapú megközelítést próbálok tanítani. Természetesen foglalkozunk a technikával is, de ez a kezdőknél még nem a legfontosabb szempont. Az elsődleges cél az, hogy megtanuljanak takarékosan, aerob zónában, jólesően futni. Ha ez kialakul, akkor annak a pozitív hatásai is megjelennek, például a test fokozatosan formálódik, javul az állóképesség, és maga a mozgás is természetesebbé válik. Emellett időnként beiktatunk egy-egy erősítő edzést is, ami tovább segíti a fejlődést és a stabilitást. Számomra tehát mindenekelőtt a gondolkodásmód a fontos, és ezzel együtt a test is pozitív irányba kezd változni.
Hogyan jött az I. Zentai Félmaraton ötlete?
– Már évek óta benne voltam a futás világában, amikor először megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy jó lenne Zentát egy ilyen különleges eseménnyel gazdagítani. Ez még 2019-ben történt, de akkoriban fiatalabb voltam, és inkább arra összpontosítottam, hogy a saját sportkarrieremet építsem. A kezdetektől fogva megrögzött versenyző típus voltam, így akkor még erre helyeztem a hangsúlyt. Aztán tavaly összeállítottam egy konkrét tervet. Ekkorra már azok az emberek is megvoltak, akikkel együtt szerettem volna dolgozni, Nagy Zsolt és Antal Zoltán a fő szervezőtársaim. Mindenkinek megvan a saját területe és feladata, és ettől vált igazán működőképessé a csapat.
Hol tart jelenleg a szervezés, és mi várja a versenyzőket, nézőket?
– Maga a versenyszervezés most nagyon intenzív szakaszában van. Az érmek már szinte teljesen elkészültek, nemrég pedig hivatalosan is lemérettük a pályát, így megkaptuk a Nemzetközi Atlétikai Szövetség által kiadott hivatalos elismervényt, így a futók hivatalos eredményt érhetnek el, amely akár magasabb szintű nemzetközi versenyen való induláshoz is megfelel. A nevezések hivatalosan május 22-éig tartanak a trka.rs oldalon, ahol mindenki jelentkezhet a különböző távokra. A verseny napjára is maradnak még rajtszámok minden kategóriában, de már korlátozott számban. A nézőkre és a családokra is gondoltunk. Külön offline zónát alakítottunk ki, ahol a gyerekek és a családok ingyenesen próbálhatnak ki nyolc-kilenc különböző játékot. Lesznek gyerekfutamok is, de itt elsősorban nem a versenyzésen lesz a hangsúly, hanem inkább azon, hogy a gyerekek is részesei lehessenek az I. Zentai Félmaratonnak egy jelképes futás során. Nagyon bízom benne, hogy igazán szép és emlékezetes eseményt sikerül létrehoznunk.
Ha egyszer a hátad mögött kellene hagyni a futást, mi hiányozna belőle a leginkább?
– Ebbe bele sem merek gondolni. Őszintén szólva, úgy gondolom, hogy nem tudnék nélküle élni, ha viszont egyszer eljön az idő, hogy már csak tanítani tudom, akkor is ott lesz nekem. Én már nem hagyom el a futást.
Nyitókép: Kállai Göblös Nikoletta felvétele
