Az Ada és Padé közötti közúti Tisza-híd 245,1 méter hosszú, 11 méter széles, kétsávos úttest található rajta, amelynek két oldalán járda húzódik. A ferdekábeles szerkezetű létesítmény három pilléren nyugszik, közülük kettő a parton van, egyedül a 75 méter magas, A betűt formázó tartópillér (pilon) található a folyó medrében. A Tisza szerbiai szakaszán található hat híd közül az adai a legújabb, a legmodernebb és sokak szerint talán a legimpozánsabb is. Egyes források szerint ez az ország első ferdekábeles hídja, amely megelőzte a belgrádi Ada Ciganliján lévő hidat is. A legfontosabb jellemzője azonban, hogy az adai híd összeköti a folyó két partját, és lehetővé teszi, hogy az emberek zavartalanul közlekedjenek Bácska és Bánát között.
Az Ada és Padé közötti Tisza-híd sokak számára létfontosságú létesítmény, ugyanis naponta több százan járnak át rajta dolgozni vagy tanulni Ada községbe, ugyanakkor sok adai és moholi gazdálkodó is művel földet vagy tart állatot a bánáti oldalon. A Tegnap, ma, holnap névre keresztelt híd az előzetes tervek szerint négy országot lett volna hivatott összekötni. Kelet-nyugati irányban Horvátországot és Romániát, Eszéktől Temesvárig, a Moholi nagy út megépülésével pedig elérhetővé válik a Belgrád–Budapest autóút is, így Magyarország felé is kapcsolatot jelent. Sajnos azonban ezek a tervek csak részben valósultak meg, mivel a kelet-nyugati irányú Vajdaság mosolya gyorsforgalmi út megépítése délebbre tevődött, elkerülve Ada községet. A híd ennek ellenére jelentős mértékben megkönnyíti a helybeli lakosok közlekedését a világban, valamint számottevő gazdasági és idegenforgalmi előnyöket is hozott a Tisza-parti kisvárosnak.
Az épülő Tisza-híd 2008-ban
Az adai hidat 2010. december 24-én, karácsony előestéjén Bojan Pajtić, akkori tartományi kormányfő adta át ünnepélyesen a forgalomnak a hozzákapcsolódó 20 kilométernyi úttal, ami összesen 2,2 milliárd dinárba került. Mindez annak ellenére történt meg, hogy a létesítményen egyes munkálatokat nem kielégítően vagy egyáltalán nem végeztek el, hiszen például utána még évekig nem volt rajta működő közvilágítás.
A létesítmény alapkövét egyébként Vojislav Koštunica szerb kormányfő 2006. december 26-án helyezte el ünnepélyesen, majd 2007 júniusában indult meg az építkezés, ám a létesítmény a végleges használati engedélyt csak körülbelül egy évtizeddel a hídavató ünnepség után kapta meg. A hidat időközben több hónapra lezárták a hídtest és a bekötőút javítási munkálatai miatt, a helyi önkormányzat és a kivitelező cég kölcsönösen perelte egymást, és számos egyéb probléma is felmerült.
Az adai Tisza-hídnak azonban nemcsak az elmúlt tizenöt éve volt kalandos, hanem az előélete is. A létesítmény építéséhez felhasznált hídelemek ugyanis a németországi Vilshofenből származnak, ahol az 1980-ban átadott nyolcnyílású acélgerendás híd elemei voltak a Duna bajorországi szakaszán. A hidat 2000 márciusában oldalirányban új pillérekre helyezték át, hogy ideiglenes hídként szolgáljon az épülő új Duna-híd helyett, ami 2002-ben készült el. A lebontott régi hidat pedig Vajdaságnak adományozták, hogy Újvidéken egy új híd építésénél hasznosítsák. Azt máig sem lehet pontosan tudni, hogy mi vezérelte az adományozókat, a nagylelkűség, vagy inkább az, hogy így lehetett a legegyszerűbben megszabadulni a lebontott hídtól, mert a hídszerkezet ajándék volt ugyan, a szerkezet leszerelési és szállítási költségeit azonban, amelyek közel félmillió euróra rúgtak, a fogadó félnek kellett állnia. Az ajándék hídról minden bizonnyal bőven tudnának mesélni Óbecsén és Törökbecsén, sőt Adán is.
A munkások az épülő hídláb melletti uszályon készítették elő a betonvasakat (Csincsik Zsolt felvétele)
A régi vilshofeni Duna-híd végül megérkezett Vajdaságba, miután a DTD Hidroinvest szakértőinek felügyelete alatt, hat, egyenként 200 tonnás részre vágták és öt uszályba pakolták, majd mintegy két héten át tartó hajózás után 2002 novemberében jutott el Újvidékre. A vontatóhajó öt uszályon szállította le a hídelemeket, amit 2,2 millió euró értékű ajándékként ajánlottak fel Újvidéknek. A hazai szakértők viszont úgy mérték fel, hogy a híd hosszúsága nem elegendő a Duna áthidalásához az egykori Ferencz József-híd pillérein, éppen ezért úgy döntöttek, hogy a hídelemeket átengedik Óbecsének és Törökbecsének, ahol a Tisza bácskai és bánáti partját kötötte volna össze, a két település közötti távolságot pedig 15-ről 4 kilométerre csökkentette volna. Az első uszály még abban az évben meg is érkezett az Óbecse melletti DTD-csatorna zsilipjéhez, ahol előkészítették a terepet a kirakodáshoz, és elhelyezték a hídelemeket. A híd építését 2003-ra vagy 2004-re tervezték, amiből végül nem lett semmi, mert az előbb említett két község végül továbbadta Adának és Csókának a hídépítés lehetőségét, amit egy négyes szándéknyilatkozat aláírásával erősítettek meg.
Adán 2004 nyarán merült fel a hídépítés ötlete, amit nyilvánosan először az akkori észak-bánáti körzetvezető jelentett be. Az őszi helyhatósági választáson azonban hatalomváltás következett be az adai önkormányzatban, miután az Ürményi Ferenc polgármester vezette polgári csoportosulás nyerte meg a választást. A polgármesternek nagy szerepe volt abban, hogy 2007. június 1-jén Adán elkezdődött a hídépítés, azonban kacskaringókkal és bizonytalanságokkal teli út vezetett a nagyszabású beruházás megkezdéséhez. Nehezen tisztult le, hogy mennyibe kerül a hídépítés, és az is, hogy ki fogja finanszírozni, mivel Ada község arra önerőből képtelen lett volna. Sokáig bizonytalan volt az is, hogy pontosan hol épül meg és milyen lesz a híd, illetve az is, mikorra készül el. A beruházás finanszírozója hivatalosan 2006-tól a Szerbia Útjai Közvállalat volt, amellyel leszerződött a beruházó, vagyis Ada község, illetve a kivitelező belgrádi Intermost cég. Időközben azonban megváltozott a helyzet, mivel 2009-től már véglegesen a tartományi kormány vette át a beruházás finanszírozását, amit a Tartományi Nagyberuházási Alapon keresztül bonyolított le. A beruházás összege is egyre csak növekedett és növekedett. Az építkezés 2007-es megkezdésekor már 526 dináros összeget emlegettek adó nélkül, ez az összeg azonban a beruházás végeztével jóval magasabb lett. A munkálatok elvégzésére az elsődleges megszabott 294 napot is túllépte a kivitelező cég, ami időközben csődöt is jelentett. Emellett a jelenlegi hídszerkezet helyett először hatpilléres híd megépítését tervezték, két parti támpillérrel. Az egyik folyami pillérre került volna az A betű formájú, 33 méter magas fémszerkezet, amihez hozzáerősíthették volna a hídtest középső részét tartó fémkábeleket, mivel a hajózás miatt a legszélesebb hídlábközt 90,3 méter szélesre tervezték. A hidat végül mégsem oda építették, ahová az alapkő került, hanem attól körülbelül száz méterre, délre. A hivatalos magyarázat szerint a helyszín megváltoztatásának technikai okai voltak. Azon a helyen ugyanis a Tisza mindkét oldala az adai kataszteri községhez tartozik, a korábban kijelölt hely bánáti fele viszont Csóka község részét képezte, így a beruházónak a szóban forgó községtől különféle jóváhagyásokat kellett volna kérnie, ami megnehezítette volna a munkálatok elvégzését. Így végül az adai híd teljes mértékben Ada község területén épült meg. Kezdetben két másik helyszín is szóba került a jelenlegi lokáció mellett, mégpedig az adai és a moholi kompjárás is.
A hidat 2010. december 24-én adták át rendeltetésének
Ada községben a 2008-as helyhatósági választáson új polgármestert választottak, Bilicki Zoltán személyben, aki hivatalba lépése után kézbe vette a hídépítés ügyét, ami már előrehaladott szakaszban volt ugyan, ám igencsak akadozott, mert a Szerbia Útjai Közvállalat csupán egy kisebb összeget utalt át a kivitelezőnek. A 2008-as gazdasági világválság szintén hátráltatta a Tisza-híd megépítését, mert pénzhiány és az Intermost hídépítő cég csődje miatt a 2009-es év elejétől nyárig szünetelt a munka. Közben a gazdasági válság és a költségvetési hiány miatt a Tartomány Nagyberuházási Alap nem tudott finanszírozni több száz beruházást Vajdaság-szerte, köztük a Tisza-híd építését sem. Bilicki Zoltán polgármester megválasztásától kezdve mindent megtett, hogy mielőbb elkészüljön a létesítmény, bár ehhez sokszor nem kedveztek a körülmények. Ennek ellenére többször sikeresen lobbizott forrásokért a tartományi kormánynál, hogy folytatódjon az építkezés, a kivitelező csődje után pedig új céget keresett a munkálatok elvégzéséhez, amit a šabaci Interkop folytatott. Igor Mirović tartományi kormányfőnél azt is sikerült elérnie, hogy tartományi támogatásból 2020-ban újra nagyszabású munkálatok kezdődjenek a létesítményen, hogy végleg befejezzék a híd építését és elhárítsák az időközben keletkezett meghibásodásokat, valamint megjavítsák a megrongálódott bekötőutakat. Az újvidéki Karin Komerc MD végezte akkor a munkálatokat, amelyek miatt néhány hónapra le is zárták a forgalom előtt a hidat, amely az újbóli megnyitása után már valóban problémamentes átkelést biztosít a Tiszán.
Napjainkra már lecsendesedtek a kedélyek az adai Tisza-híd körül, a korábbi nehézségek többé-kevésbé feledésbe merültek, a létesítmény építése végérvényesen lezárult, a legújabb, a legmodernebb és sokak szerint a legimpozánsabb vajdasági Tisza-híd pedig rendeltetésszerűen működik, kiszolgálva a helyi és környékbeli lakosokat, illetve megkönnyítve az itt élők közlekedését és boldogulását is.
A hídfeljáró építése a bánáti oldalon 2010-ben
Nyitókép: Az adai Tisza-híd napjainkban (Gergely Árpád felvétele)
