Ne hagyjuk veszni a fecskéket!

Vészesen fogy a fecskék száma, különösen az emberi településekhez kötődő, az épületeken költő molnár- és füstifecskék száma esett vissza, de a partifecskékkel sem állunk jobban. A Kárpát-medencében végzett felmérések alapján az ezredforduló óta a molnárfecskék és partifecskék száma egyaránt kétharmaddal, 65%-al csökkent. A füstifecske állomány pedig megfeleződött. Ha fecskefogyás üteme nem lassul, megtörténhet, hogy a XXI. század közepére mutatóba is alig marad fecske.
A fecskék eltűnése a klímaváltozással van összefüggésbe. Az extrém időjárásnak, a nagy aszályoknak, a hatalmas viharoknak, a megszokott időjárás átalakulásának egyaránt szerepe van abban, hogy egyre kevesebb a fecske. Az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyok nagy érvágást okozhatnak a környezeti változásokra érzékeny fecskeállományában.
 

Az őszi vonulás alkalmával többször érte a fecskéket súlyos veszteség, tavaly szeptemberben a vonulófélben lévő fecskéket meglepte egy szokatlanul hideg, esős, több napon át tartó lehűlés. Az extrém hidegben semmilyen rovar nem repült, a fecskék napokon keresztül táplálék nélkül maradtak, legyöngültek, kihűlt a testük és millió számban pusztultak el.
Az ember is hozzájárul a negatív folyamathoz. Vidéken gyakorlatilag összeomlott a háztáji állattartás. Falun az istállókban és a disznóólakban egymást érték a fecskefészkek. A kisgazdaságok eltűnésével a fecskék és a verebek száma is alaposan megcsappant. Sajnos még midig vannak, akik nem kedvelik ezeket a madarak: a fészkeiket leverik, vagy tüskés ágakkal, kiaggatott nejlonzacskókkal akadályozzák, hogy az ereszek alá (füsti fecske), a tömbházak teraszának oltalmában (molnár fecske) fészket építhessenek. 

MIÉRT FOGYNAK A FECSKÉK?
Mivel Európa legnagyobb részén nagymértékű a fecskefogyás, nem helyi jellegű problémával állunk szemben. Az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyok nagy érvágást tudnak okozni a környezeti változásokra érzékeny fajok állományában. A fecskék eltűnése szoros összefüggésben áll a klímaváltozással. Az extrém időjárásnak, a nagy aszályoknak, a hatalmas viharoknak, a megszokott időjárás átalakulásának, felbomlásának valószínűleg egyaránt szerepe van abban, hogy egyre kevesebb a fecske.
Az ember is hozzájárul a negatív folyamathoz. A drámai csökkenés hátterében egyrészt a klímaváltozás áll (óriási vonulási veszteségek tavasszal és ősszel), azután az élőhely-átalakítás, fészkelőhelyek és táplálék csökkenése. Utóbbi a háztáji- és a legelő állattartás visszaesésével, a túlzott vegyszerhasználattal és a nem megfelelő szúnyogirtással áll kapcsolatban.
A fecskék állománya folyamatosan csökken. A két legfontosabb kiváltó okot: az élőhelyek nagymértékű átalakítását és a klímaváltozást az egyes ember nem tudja befolyásolni, ehhez globális összefogásra és beavatkozásra van szükség, fecskevédelmi eszközök alkalmazásával viszont hozzájárulhatunk, hogy több fióka repülhessen ki.
A vonuló énekesmadarak között számos veszélyeztetett faj van, ezek európai állományai az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkennek. Ennek több oka van: az élőhelyek átalakítása; az őszi gyülekezőhelyek felszámolódása; a szúnyogirtás és az intenzív mezőgazdálkodás; a közvetlen emberi zavarás, a vadászat, a fészkek elpusztítása. A klímaváltozás hatására megnőtt a száraz időszakok gyakorisága és időtartama.
A gyülekező vagy úton lévő madártömegeket érő szélsőséges időjárás akár több milliónyi egyed pusztulását okozhatják (ez történt 2024 szeptemberében). Mivel ezek gyakorisága növekedett, és a költőterületek környezeti viszonyai is romlottak, a fecskék költési időszakban nem tudják pótolni az állománycsökkenést. Ezeknek a hatásoknak a kiküszöböléséhez összehangolt környezet- és természetvédelmi akciókra van szükség.
 

MI LESZ VELÜNK FECSKÉK NÉLKÜL?
A melegedő időjárással új szúnyogfajok és az általuk terjesztett kórokozók pl. nyugat-nílusi láz vírusa már Újvidéken is megjelent. Könnyen megtörténhet, hogy ismét szembe kell néznünk az egyes szúnyogfajok által terjesztette maláriával. Az egészségünket veszélyeztető betegségeket terjesztő szúnyogok és a szintén a klímaváltozás hatására érkező újabb kártevő rovarok elleni biológiai védekezésben is óriási szerepe van azoknak az állatoknak, például a fecskéknek és a denevéreknek, amelyek természetes úton csökkentik ezek számát.

BAJBAN A PARTIFECSKÉK 
A magyarországi partifecske-felmérés szomorú eredményeket produkált. A madarászkollégák motorcsónakkal bejárták a Tisza magyarországi szakaszát és számba vették a folyó menti löszfalak partifecske-telepeit. Az állományvizsgálat lesújtó eredménnyel járt, a költő partifecskepárok száma alig haladta meg a 3000 párt, pedig harminc éve még tízszer több volt. Vajdaságban nem készültek felmérések a partifecske-állományról, ezt igyekszik most pótolni a madártani egyesület. 
Jómagam évtizedek óta figyelemmel kísérem a Zenta és Ada között félúton található Tisza-kanyarban, a Sárgapartként ismert hosszú és meredek folyóparti löszfalban költő partifecskepárok számát, ami a korábbi 2500–3000 párról néhány száz párra zsugorodott. Motorcsónakkal végig jártuk Zentától a magyar határig terjedő Tisza- szakaszt, e folyószakaszon az ezredforduló előtt a szakadásokban, a löszpartokban mindenfelé költöttek a partifecskék, az elmúlt években azonban egyetlen fecsketelepet sem sikerült találni. A Tisza mentén napjainkban a Horgos közelében lévő nagy homokbányában fészkel a legtöbb partifecske, számuk meghaladja az ezer párt.
A Tisza alsó folyásánál található Titeli-dombok, a löszhátság Tisza felé néző magas falai egykor a partifecskék és gyurgyalagok eldorádójának számítottak. Gyurgyalag még szép számban költ, de a partifecskék gyakorlatilag innen is eltűntek. A Duna vajdasági alsó szakaszán, a homokos partfalakba könnyebben tudnak maguknak fészkelő üreget kaparni az apró partifecskék. Az itteni állomány még több ezer párra tehető, de ez is jelentősen megcsappant. A folyópartoktól távolabb található partifecskék számára alkalmas költőhelyekről megközelítőleg sincsenek pontos információink. A szabadkai–horgosi homokvidéken számos legális és még több illegális homokbánya működik. A homokfejtésekben és a téglagyárakban megtelepedő partifecskékről nincsenek adatok, ezért nagy jelentőségű a madártani egyesület partifecske-számláló akciója.
 

PARTIFECSKE-ÁLLOMÁNYFELMÉRÉS
Az újvidéki székhelyű Szerbia Madártani és Madárvédelmi Egyesület nemrégiben partifecske-felmérő akciót hirdetett, amelynek célja a partifecsketelepek számbavétele.
Barkóci Vilmos, az egyesület munkatársa az akcióval kapcsolatban elmondta:
– Egy viszonylag mindenki számára ismert madárfajról van szó, amelynek állományfelmérésébe bárki könnyedén bekapcsolódhat. A partifecskék megtelepedhetnek a legkülönbözőbb helyeken, egy nagyobb gödör oldalában, téglagyárak löszfalaiban, folyók vagy tavak partoldalában, útbevágásokban stb. A parifecskék számára alkalmas költőhelyeken az afrikai telelőterületekről május közepe táján hazaérkező fecskék fél méternél valamivel mélyebb, szűk alagutat, lukat kaparnak, amelynek végén mintegy 15 centis üreget készítenek és ebbe rakják fészküket. A fészek béleléséhez száraz füvet, tollakat, állati szőrt stb. használnak. A tojó 5-6 tojást rak, amikből júniusban kelnek ki a fecskefiókák. 
A partifecskék elsősorban a nagyobb folyók, állóvizek közelségét keresik, ahol megfelelő táplálkozási feltételeket találnak, repülő vízi rovarokra, szúnyogokra vadásznak. Szerbiában a legtöbb parifecske, a hazai állomány közel 40 százaléka, a Duna mentén költ. A folyópartok kiépítése, lebetonozása nem kedvez a fecskéknek. A rovarölő szerek egyre nagyobb mértékű használata miatt csökken a fecskék túlélési esélye, kevesebb a rovar, szennyezettebb a környezet. Egy fecske naponta több mint ezer szúnyogot és más repülő rovart zsákmányol.
Egyesületünk arra kér mindenkit, hogy aki tud partifecsketelepről, küldje el a telep adatait, hol található a partifecsketelep és egy fényképet a telepről a jelena.nikolic.antonijevic@pticesrbije.rs e-mail-címre – mondta Barkóci Vilmos a partifecske-felmérő akcióról.