A természet szeretete, a természet iránt való rajongás, kötődés nem új keletű dolog. Ha végiggondoljuk a művészeti irányzatokat, igen sokban fellelhető a természet közelsége, a természetbe való kivonulás vagy akár a természeti motívumok megjelenése, alakváltozata. Lehet ez zene, irodalom vagy akár a képzőművészet. Gondoljunk csak Szinyei Merse Pál, Claude Monet vagy akár Georges Seurat festményeire, amelyeken a zöld pázsit, park jelenik meg. Sorozatunkban képeslapszerű parkbemutatókat közlünk, hogy a kedves olvasóval a Magyar Szó hasábjain együtt barangoljuk be Vajdaság zöld oázisait, felidézzük a letűnt korok emlékeit, a parkokhoz fűződő történeteket, kialakításukhoz kötődő érdekességeket.
Magyarkanizsát a csönd városaként szokás jellemezni, és ez igaz is rá, már évszázadokra visszamenően. A rendezettségéről, nyugodtságáról, szép tereiről ismert kisvárosban több olyan pont is van, ahol a lélek megpihenhet, a test pedig feltöltődhet. A városközpontban és valamivel távolabb is akadnak ilyen helyek, bár a távolabbiak is egészen közelinek tekinthetők, hiszen a települést nem a nagy távolságok jellemzik. Magyarkanizsát említve napjainkban is sokaknak a Tisza-part és a gyógyfürdő jut eszébe. A fürdő tőszomszédságában található a Népkert, amely még őrzi a régmúlt idők emlékeit, az ott található épületek, mint például a Vigadó vagy a Pagoda, szinte kiáltanak a felújításért. Ennek ellenére a park rendezett, csodás színekben pompázik, és soha nem üres. A fürdő vendégei ugyanis a népkerti parkban szívják a friss levegőt délutánonként, amikor már nincsenek terápiák. A sétáló és kerékpározó helyiek pedig ott pihennek meg és csendesnek el a hatalmas fák hűs árnyékában, miközben tavasztól kezdve már a szivárvány minden színében pompázó virágok is elkezdenek nyílni.
KÜLÖNLEGES EMLÉKMŰVEK
A Népkert a cigány lány szobrán át is hirdeti a csodavíz eredetét, ugyanakkor sajnos egy erőszak áldozatául esett kislányra is emlékezteti az arra járót a Tiszavirág szobor. A napjainkban csendes, rendezett park történetét 2017-ben Resócki Vázsonyi Csilla kutatta, és jelentett meg róla értékes kiadványt A magyarkanizsai Népkert és Vigadó – Egy kisvárosi közpark társadalmi szerepe (1850–1950) címmel. A könyvből merítve és hatalmas köszönettel adózva az írónak, mutatjuk be a Népkert történetét.
„A város alatt van Magyarkanizsa gyönyörű népkertje, kitűnő faiskolával és virág-kertészettel egybekötve, mely a modern műkertészet minden igényeinek megfelel s a legkényesebb ízlést is kielégítheti. Díszes séta-útjai, angol kertjei, virágköröndjei és árnyas ligetei a legkellemesebb benyomást teszik s versenyezhetnek bármely más város üdülőhelyével” (Iványi 1909: 319).
A népkerti park elsődleges szerepe egykor és ma is ugyanaz: kellemes környezetben biztosítja a pihenést, a kőrisfák lombjai alatt, középen a Kanizsai Írótábor emlékművével, amelyet 1992-ben avattak fel. Az írótábor alapítóinak nevét őrző emelvény tetején található a bronzból készült papírtekercs, a tintatartó és a lúdtoll, amely előtt napjainkban is összegyűlnek az írók, hogy megemlékezzenek.
Néhány évvel ezelőtt, 2019-ben az idegenforgalmi minisztérium, valamint a magyarkanizsai önkormányzat támogatásának köszönhetően csaknem 2000 négyzetméteren végzett újításokat a helyi Komunalac Kommunális Szolgáltató Közvállalat a magyarkanizsai Népkertben. A tereprendezési munkálatokat még a tavasszal megkezdték, és a felújítás alatt több mint hétezer növényt ültettek el, valamint negyven új padot és húsz szemeteskukát helyeztek el, és beépített öntözőrendszert is kialakítottak. Azóta is csodájára járhatunk az ott nyíló virágoknak, ha épp kedvünk támad ücsörögni a parkban, a Vigadóval szemben, és még el is képzelhetjük, miféle társasági élet folyt ott egykor. Két éve egy Re-park nevű Népkert-projektet is létrehoztak a fiatalok, amikor a Streamlet Művészeti Egyesület több művészmegmozdulást is szervezett az egész közösség örömére és gyönyörködtetésére. Művészettel töltötték meg a parkot, sőt még népkerti pikniket is szerveztek, amelyre sokan összegyűltek, és kérdőíveztek is, hogy ki milyennek szeretné látni a parkot, és milyen tartalmakkal töltené meg, lehetőség szerint.
ERZSÉBET-LIGET
A Népkertet, vagy korai nevén az Erzsébet-ligetet, a 19. században építette ki Bednárcz Károly, aki Magyarkanizsa főkertésze volt, ezt minden magyarkanizsai tudja. A Népkert stílusában nagyon hasonlított az akkor divatos franciakertre és angolparkra, sok színes virággal és vízfelületekkel. De nézzük a kezdetektől, amihez Resócki Vázsonyi Csilla (akkor még leánykori nevén alkotó Vázsonyi Csilla) könyvét hívjuk segítségül. 1898-ban, Erzsébet királyné meggyilkolásának évében országos mozgalom indult a királyné emlékének méltó megőrzésére. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter kihirdette az Erzsébet királyné emlékfák, emlékligetek és emlékerdők létesítésére vonatkozó rendeletét, amelybe Kanizsa is bekapcsolódott.
Bednárcz Károly volt a községi kertész, aki szinte teljesen kész tervvel állt elő, amelyből kiviláglott egy tómedence, amely a Népkert mocsaras vizét vezetné el, a terület fásítását pedig a kertészeti bizottságra bíznák. Ezt a javaslatot el is fogadták, és elkezdődhetett az Erzsébet-fák ültetése, ahogy a fent említett kiadványban is olvasható: „a Népkert területéből kiemeltek egy részt, s ezt szentelték a királyné emlékének. Mindezzel szinte teljessé vált a Népkert ma is fennálló szerkezete”. Sőt, még Erzsébet királyné szobra is a parkot díszítette, 1941-ig állt ott az Erzsébet-ligetben, míg egy orosz katona szét nem lőtte.
A parkról Vázsonyi Csilla könyvében olvasható, hogy Bednárcz idejében egyre nagyobb szerepet kapott a település társas életében, hisz megannyi rendezvény helyszínévé vált. A Vigadó megépülésével indult aztán be igazán az élet! Ezt fokozta, hogy Ifkovits Antal, a Vigadó bérlője tekepálya kialakítását kezdeményezte a Népkertben, a fiatalság pedig teniszpályát is szeretett volna, sőt korcsolyapályát is szívesen láttak volna ott, utóbbi azonban nem valósult meg. A tekések ugyanakkor a korabeli források szerint 1914-ben nagy tekeversenyt tartottak, térzenével együtt.
A Vigadó épülete és a park egy régi képeslapon
SAJÁTOS ÉPÜLETEK
A magyarkanizsaiaknak a Népkert egyet jelent a Vigadóval, még ha az napjainkban nincs is túl jó állapotban. A gyógyfürdő 1913-ban nyílt meg, és akkoriban szinte megkövetelte, hogy a mellette lévő parkban térzene is legyen a séta mellé. Egyszerűen így dukált akkoriban. És ha már zene, akkor természetesen tánc is… „A tánckörönd mögött, mint valami mesebeli, kacsalábon forgó kastély emelkedett ki a festői háttérből, a füvészkertből a Vigadó. (…) Csaknem kétszáz személyes, virágos teraszán a Bács-Tiszavidék legjobb és egyúttal legnagyobb tamburazenekara hangversenyezett nyáron minden este. (…) Bizony, olyan sok szép dalt, nótát, meg tüzes, sziporkázó, zenei színekben tobzódó (…) mindenféle táncmuzsikát sehol a kanyargó Tisza partján nem lehetett hallani, de tanulni sem, mint onnan a népkerti Vigadó virágos teraszáról… Igen, akkor, nyári estéken ott, a Vigadó virágos teraszán zengett-bongott a legszebben a bácskai muzsikaszó” (Vass 2003: 27–28).
Az egyre több fürdővendég érkezésével igény mutatkozott arra, hogy a Vigadót bővítsék, illetve hogy télen is használható legyen. Erre azonban nem került sor. A fürdő bérelte az épületet, ahol kialakították a konyhát és a söntést, valamint szépen kicsinosították. Arról is lehet olvasni, hogy az 1900-as évek első évtizedeiben színházteremként is használták a Vigadót, sőt zenematinékat, a népszerű pálmabált és képzőművészeti kiállításokat tartottak ott, később pedig jótékonysági rendezvényeknek adott helyet.
A Népkertben volt még egy sokat emlegetett hely: a Longa-cukrászda által üzemeltetett hely. Longa József nevével fémjelzett cukrászda nyílt a városban, majd a Népkertben is üzemeltetett egy nyári helyiséget, a Pagodát.
A parkbeli sétáknak pedig külön jelentőségük volt egykor. A források szerint a vasárnapi séta volt az igazi kuriózum, amikor még a falvakban élők is beutaztak Kanizsára egy sétára. Talán nem véletlen az sem, és itt lehetne megjegyezni azt a mondást, amit az idősebbek még ma is értenek, miszerint: „Hazamegyünk Kanizsára!” Ez azt jelentette, hogy azok az idősebb szülők, akik átadták a fiataloknak a gazdaságot, sok esetben beköltöztek a városba. Így napjainkban is sokan vannak azok, akik falusi gyökerekkel rendelkeznek, ha visszavezetjük a családfát. Ez a szokás azonban mára már eltűnt, ahogy a tanyavilág is elnéptelenedett. Visszatérve a sétákra: a tűzoltózenekar muzsikált a Népkertben, azért is volt olyan vonzó a helyszín a látogatók számára, illetve a Vigadó zenekara is hozzátett az élmény különlegességéhez. Ilyenkor vélhetően mindenki a legszebb ruhájában mutatta meg magát a népkerti séták alkalmával. A park fő attrakciója a körsétány volt. Nagyobb változásokat az 1945-ös rendszerváltás hozott, amikor egyre többen jártak oda, és ez vélhetően egészen 1960-ig tartott. Erre az időszakra teszik ugyanis a Vigadó fénykorát. Ezt követően már nem fektettek be az épület karbantartásába, és az lassan hanyatlani kezdett, mígnem végül be is zárták.
A magyarkanizsaiak egykor igen büszkék voltak a Népkertre és az azt körülvevő létesítményekre, amelyek közül ma a park, a gyógyfürdő és két hotel hirdeti a megmaradásra való törekvést. A helyiek várják a Vigadó helyreállítását, amit az önkormányzat önerőből nem tud finanszírozni, ám ahogyan az idők változnak, úgy változik körülöttünk minden. A tőszomszédságába wellnessközpontot terveznek, amelynek megvalósulása ugyan még várat magára, ám azzal akár még a Népkert is újra visszanyerhetné régi funkcióját. Addig pedig megmarad a csendes séták helyszínének, amely a régi idők fényét is megcsillogtatja, igaz, már új köntösben.
(Köszönet Resócki Vázsonyi Csillának a rengeteg információért és az önzetlen segítségért.)
Nyitókép: Amikor a park virágba borul, lenyűgöző látványt nyújt (Fotó: Facebook)
