Az elmúlt hét hírdömpingje Aleksandar Vučić szerb államfő kínai látogatásával foglalkozott, mégpedig zömmel annak előnyeit hangsúlyozva. Talán erre a dicsőséghullámra ülhetett fel a Szerb Haladó Párt, amikor Belgrád egyik impozáns, tizenhárom emeletes épületének, az Albánia Palotának a homlokzatára kifeszítette a Szerbia győz feliratú, 52 méteres molinót. Az üzenetnek nyilván egyszerre kellett volna szólnia a polgároknak és az ellenzéknek.
Ez lett volna a cél, csakhogy a Szerb Haladó Párt Stari Grad-i önkormányzati szervezetének akciója kommunikációs katasztrófába fordult. A gigantikus politikai hirdetés teljesen eltakarta a homlokzati réseket, ezzel veszélybe sodorta a Szerbiában is fokozottan védett havasi sarlósfecskék egyik legjelentősebb belgrádi kolóniáját.
Az ügy szombaton robbant, amikor a sajtó és közösségi média oldalait elözönlötték a környezetvédelmi aktivisták bejelentései, a Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Egyesület, valamint a Belgrádi Egyetem Biológiai Kara is közleményben figyelmeztettek, hogy a fészkekben lévő több mint száz madárfióka legalább két napja élelem és víz nélkül maradt, mert a szüleik a molinó miatt nem tudtak bejutni hozzájuk.
Ezek az információk nagy közfelháborodást keltettek, a történetből gyorsan országos ügy lett, a helyszín megtelt diákokkal, civilekkel, ellenzéki aktivistákkal és kíváncsiskodó belgrádiakkal. A hatalom részéről előbb nyugtató üzenetek érkeztek, bejelentették: szakemberek gondoskodnak a fiókákról, a transzparenst pedig eltávolítják. Az esetre Aleksandar Vučić is reagált, azt mondta, a tiltakozók csak azt szeretnék elhitetni, hogy a hatalom emberei nem szeretik az állatokat. A polgároknak azt üzente, senkit sem vezérelt rossz szándék, s a molinó eltávolítása is csupán azért késlekedik, mert a megfelelő szakemberek érkezését várják.
Az eredeti szándék nyilván az volt, hogy a molinó erőt mutasson, de nem így történt. Ehelyett az vált láthatóvá, hogy a hatalom olykor még saját látványpolitikájának következményeivel sem számol. A hatalmi oldal gyors reakciói és intézkedései ellenére úgy tűnt, ezt a hullámot inkább a politikai változást sürgetők tudták meglovagolni.
A szerbiai sajtóban közben megindult az értelmezési verseny. A kormányközeli sajtóban a történet Aleksandar Vučić gondolatait tükrözi, az Informer és a hozzá hasonló médiumok szerint nem madarakról, hanem politikai visszaélésről volt szó. Egyes kommentárok a tiltakozókat azzal vádolták, hogy pusztán ürügyként használják a havasi sarlósfecskéket, miközben valójában újabb kormányellenes performanszt szerveznek, s az ellenzék álszent módon aggódik a madarakért, miközben a célja továbbra is ugyanaz: feszültséget kelteni, és a hatalmat rossz színben feltüntetni.
A kormánykritikus médiumok szerint viszont az ügy tökéletesen megmutatta, hogyan foglalja el a hatalom a közteret, és hogyan válik a politikai propaganda szó szerint életveszélyessé.
Nenad Kulačin, a Danas újságírója szerint például egyetlen hatalmas „rongy” elég volt ahhoz, hogy lenullázza az elnök kínai útjáról szóló propagandát. Pavle Simjanović pedig szimbolikus síkra emelve az ügyet azt írta, a természet végül utat talál magának, és a hatalom által felállított akadály önmaga ellen fordul. Ivan Radovanović, az Euronews szerbiai újságírója az ügy kapcsán gúnyosan reagált. Szerinte a tiltakozók korábbi „véres a kezetek” üzenete után most már a „véresek a molinóitok” következhet.
A legérdekesebb talán az, hogy a történetben mindenki győzelmet akart hirdetni. A hatalom azt üzente, Szerbia győz, a tiltakozók azt ünnepelték, hogy a fecskék győztek. A kormányoldal azt állította, hogy megmentette a fiókákat, a kritikus sajtó szerint azonban a propaganda saját súlya alatt rogyott meg. Közben a havasi sarlósfecskék feltehetően csak annyit szerettek volna, hogy visszajussanak a fészkükhöz. Talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy pontosan hány fióka élte túl, bár természetvédelmi szempontból természetesen az sem mellékes. A nagyobb kérdés, hogyan juthat el egy társadalom odáig, hogy egy politikai feliratot előbb kifeszítenek egy védett kolónia elé, majd napokig magyarázzák, miért nem az a baj, ami láthatóan baj.
A valóság egyszer csak átszúrta a propagandavásznat: a jelszó mögött fészkek voltak, a kampány mögött fiókák, a győzelem mögött vergődő madarak. Ha egy társadalomnak már ezért is utcára kell mennie, akkor ott nem a madarak repülnek rossz irányba.
