Tábornokoknak és politikusoknak is kijózanító üzentet küldött a pápa. XIV. Leó azt tanácsolta nekik a La Sapienza római tudományegyetem rektorátusának épülete előtt május 14-én mondott beszédében, hogy ne kereszteljék át védelemre „a feszültséget és bizonytalanságot növelő fegyverkezést”. Az érintetteknek felrótta, hogy tavaly jelentősen emelkedtek a katonai kiadások.
Figyelmeztetése mindössze két nappal azután hangzott el, hogy az Egyesült Államok szövetségi parlamentjének költségvetési hivatala bejelentette: a következő húsz évben csaknem 1,2 billió (azaz 1200 milliárd) dollárba is kerülhet az ország védelmét szolgáló Aranykupola rakétapajzs elkészítése.
Donald Trump elnök tavaly januárban írta alá az USA biztonságát erősíteni és szavatolni hivatott hipermodern rendszer kiépítésére vonatkozó rendeletet, majd májusban ismertette a műholdas megfigyelési és elfogó képességeket is magában foglaló új komplexum működési elvét. Eldicsekedte, hogy a kupola a legjobb lesz a maga nemében, mivel nemcsak a világ másik feléről, hanem az űrből indított, bármilyen hatótávolságú és képességű ellenséges rakétákat is meg tudja semmisíteni, majdnem 100 százalékos hatékonysággal. Ha valamelyik támadó eszköz kicselezné, az Aranykupola segítséget kapna a meglévő rendszerektől.
Egy éve még „csak” 175 milliárd dollárra becsülte a program összköltségét, azzal a megjegyzéssel, hogy szeretné, ha a munkálatok a hivatali ideje alatt befejeződnének, vagyis 2029. január második feléig.
Sok szakértő már a bejelentéskor kétségbe vonta az ambiciózus terv megvalósíthatóságát. Ha mégis tévednének, felmerül a kérdés: a működő Aranykupola képes lesz-e kivédeni egy olyan átfogó támadást, amelyet egy atomnagyhatalom indítana az Egyesült Államok ellen?
A hozzáértők körében teljes az egyetértés abban, hogy 2029-ig lehetetlen egy ilyen pajzsot létrehozni. Ha valami csoda folytán sikerülne, arra előbb-utóbb válasz érkezne Kína és Oroszország részéről. Elképzelhető, hogy az USA két fő riválisa saját védelmi rendszert alakítana ki, esetleg egy közöset. És az sem zárható ki, hogy még több (atom)fegyvert állítanának hadrendbe, amelyek szükség esetén kijátszanák az Aranykupolát.
Választhatnak egyéb megoldást is. Olyan eszközöket fejleszthetnek ki, amelyek a rendszert, elsősorban annak műholdjait, képesek támadni, megsemmisíteni.
Az Egyesült Államok ezt aligha nézné tétlenül, s feltételezhetően ellenlépéseket tenne. Felgyorsítva ezzel az űrfegyverkezést, ami beláthatatlan következményekkel járhat.
Kína már tavaly figyelmeztetett erre, sőt felszólította Washingtont: mondjon le a „támadó jellegű” terv megvalósításáról. Peking szerint az Aranykupola program (megvalósulás esetén) veszélybe sodorhatja a globális stratégiai stabilitást és növeli annak kockázatát, hogy a kozmosz háborús övezetté válik.
Bár a nagyhatalmak már ott fenn is igyekeznek jó pozíciókat elfoglalni maguknak, jelenleg inkább a Földön próbálnak minél hatékonyabb és pusztítóbb harci eszközöket gyártani. Az orosz elnök májusban jelentette be, hogy hazájában sikeresen tesztelték, s még az idén hadrendbe állítják az RSZ-28 Szarmat (a médiában Sátán II-ként is emlegetett) interkontinentális ballisztikus rakétát, amely szerinte a világ legnagyobb hatóerejű eszköze a maga kategóriájában. A hatótávolsága pedig meghaladja a 35 ezer kilométert. Vlagyimir Putyin azt állította, hogy a rakéta alkalmas a jövőbeli védelmi rendszerek áttörésére is.
Beszámolt továbbá arról, hogy befejeződött a – hagyományos és atommeghajtású változatban is előállítható – Poszejdon típusú legénység nélküli tengeralattjáró és a Burevesztnyik globális hatótávolságú hiperszonikus manőverező robotrepülőgép fejlesztése. Elmondta: a Burevesztnyik hatótávolsága meghaladja mindegyik ismert rivális rendszerét.
Washington és Peking szintén fejleszti földi, légi, vízi és űrhaderejét. Néhány másik állam is sokat költ a katonáira, de jócskán le vannak maradva az USA, Kína és Oroszország mögött.
Az amerikaiak egyebek mellett új, láthatatlan vadászrepülőn, továbbá repülőgéptípusokon, hajtóműveken, ultramodern fegyverrendszereken, hiperszonikus (vagyis óránként több mint 6000 kilométeres sebességgel haladó) rakéták fejlesztésén dolgoznak. Az utóbbiak közül a Dark Eagle és az AGM-183A ARRW állnak a legközelebb a tényleges bevethetőséghez.
Trump már tavaly bejelentette, hogy az amerikai légierő hamarosan megkapja a valaha volt legmodernebb és legerősebb vadászgépét, a hatodik generációs F-47-est.
A fő versenytárs, vagyis a kínai haderő sem tétlenkedik. Repülőgép-hordozókat, tengeralattjárókat épít, s egyéb korszerű csúcsfegyvereket „kovácsol”, köztük pilóta nélküli (lopakodó) bombázókat és (a radarok számára) láthatatlan vadászgépeket, amelyek közül a legnagyobb figyelem a J-50 típust övezi, hiszen a hatodik generációs vadászgépek új családjához tartozik. Fő feladatuk a jövőbeli légi és stratégiai fölény biztosítása, illetve pozícióerősítés a nagyhatalmi játszmákban.
Ám a szakemberek többsége úgy véli: a dróntechnológia és a rakétarendszerek rohamos fejlődése idővel megkérdőjelezi a vadászgépek és bombázók létjogosultságát.
A fegyverkezési verseny ennek ellenére a jövőben sem áll le. Sőt az országok egy része szinte biztosan egyre többet költ majd a hadseregeikre. Folytatva az utóbbi évek gyakorlatát.
A terület legrangosabb nemzetközi szakmai elemzője, a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) a minap arra hívta fel a figyelmet, hogy a világon 2025-ben rekordösszeget fordítottak fegyverkezésre, s ezek a kiadások immár tizenegy éve folyamatosan emelkednek. Csak tavaly a globális katonai ráfordítások – éves összehasonlításban – 2,9 százalékkal összesen 2,89 billió (2890 milliárd) dollárra nőttek. A növekedés motorja Európa volt, ahol a haderőkre költött összegek átlagban 14 százalékkal emelkedtek.
Ez a katolikus egyházfőnek is feltűnt. A La Sapienza rektorátusának épülete előtt tartott májusi beszédében kiemelte: „a fegyverkezés elsorvasztja az oktatásra és egészségre fordítható támogatásokat, megfosztja a bizalomtól a diplomáciát, s olyan elitet gazdagít, amely egyáltalán nem törődik a közös jóval”.
