Mellét veri Mujo legényecske
a kocsmában pajtásai előtt:
– Ahány lány van a mi mahalánkban,
egytől egyig megöleltem már mind,
csak egyet nem, Dizdarević Fatát.
De hitemre, megölelem őt is!
Talpra ugrik azon nyomban könnyen,
fölpattan a sötétpej lovára,
és elmegy a Sitnica vizéhez.
Ilyen tájban jár Fata a vízre.
Megszólítja Mujo legényecske:
– Gyönyörű vagy, Dizdarević Fato,
kötözve is ölelne a legény.
Feleli rá Dizdarević Fata:
– Istenedre, Mujo legényecske,
mutasd meg hát, hogy szeretsz megkötve!
Adja Mujo a mukadem övét,
fehér kezét lány hogy megköthesse.
Sállal köti, de jól megszorítja,
fűzi kezét egymáson keresztbe,
hozzáköti egy zöld fenyőfához.
Majd fölveszi a Mujo ruháját,
derekára a két pár puskáját,
szablyáját is az övébe tűzi,
a lábára térdvédőt, csizmát húz,
majd felpattan a kövér lovára,
s elillan a zöldellő mezőbe.
Nyüszítve áll Mujo a fenyőnél:
– A pejt vissza, marjon meg a kígyó,
aztán eridj, merre kedved tartja!
Fata hallja, de ezt mégsem hallja,
hanem hajtja a megvadult pejkót.
A sík mező kellős közepén járt,
szembejőnek Mujo pajtásai,
maguk között ekként beszélgetnek:
– Amott alant a Mujo pej lova,
de nincs Mujo a pej lova hátán.
Őmellettük nyargalt el a Fata,
török módra üdvözölte őket.
Körültekint jobbra is meg balra,
és a leány ígyen beszél nékik:
– Ott vagyon fönt, zöldellő fenyővel
összekötve szoknyapecér tarkán.
Oldjátok el, és hozzátok rendbe,
hadd őrizzen tyúkokat és pulykát!
A zöld fenyőt ahogyan elérték,
nagy csodától majd a földre estek.
Nyüszítve áll Mujo a fenyőnél
egy gatyában és egy vékony ingben:
– Próbáltak már törökök, hajdukok,
de engem még senki be nem csapott,
csak ez az egy, Fata, a szép leány.
(Csorba Béla fordítása)
Forrás: Sait Orahovac: Sevdalinke, balade i romanse Bosne i Hercegovine. Svjetlost Izdavačko preduzeće, Sarajevo, 1968.
Szómagyarázatok:
mahala – utca, városnegyed, falurész
mukadem – jobb minőségű férfi deréköv
