Reggelente még csípős fagyok vannak, de amikor hétágra süt a nap reggeltől estig, mint tegnap és tegnapelőtt, már nem lehet letagadni, hogy lassan mégis tavaszodik. Nem néztem még a fák rügyeit, hogy megduzzadtak-e , de már megvettem a tavaszi permetezéshez szükséges szereket, és napokban el is végzem a munkát.
2026. június 28., vasárnap
Jó reggelt
Bejön egy nem túl elegánsan öltözött, de nem is kopottas fiatalember a boltba, megkerüli a kassza előtt várakozók sorát, mondván, csak egy pakli cigarettát vesz, és már kéri is a füstölnivalót a kasszás hölgytől. Aztán már csak azt látom, hogy vaskos pénzköteget perget ujjai között, az egykori devizaüzérek rutinjával forgatja az ezreseket, hosszan, laza lezserségnek álcázott bunkósággal, majd elővarázsol egy kétszáz dináros bankjegyet a kötegből, a pultra ejti, a félbehajtott bankókat pedig hanyagul becsúsztatja nadrágja farzsebébe.
Olvasom a hírt, hogy 78 éves korában elhunyt Van Cliburn amerikai zongoraművész. A szekrényem mélyén még mindig ott van az a vinyllemez, amelyen ő játssza Csajkovszkij b-moll zongorahangversenyét.
Olykor az az érzésem, hogy a szerbiai társadalom összes luxuscikkeket árusító cége összeesküdött, hogy eladjon nekem valamit. Alig múlik el nap, hogy ne csörrenjen meg a telefon, és a vonal túl oldaláról egy kedves női hang ne kezdjen litániázni arról, hogy cégük éppen engem választott ki – micsoda megtiszteltetés!
Veszendő szellemi, kulturális értékeinket hagyományápolással (jobb esetben -őrzéssel) igyekszünk megóvni a mulandóságtól. Jó is ez, mert különben a végén csak a halloween meg a Valentin-nap maradna nekünk ünnepként.
A kezdetektől valami rossz kísérte. Mozi lett volna, de egy tűzeset áthúzta a terveket.