Tavaly nyáron vízimentőként dolgoztam New Jersey-ben, ami tartós, mély nyomot hagyott bennem. Talán a legmélyebbet az, amikor megtudtam, hogy ott barna cukorral is eszik a sült szalonnát. Őszintén, ez nem mély nyom lett, hanem (falusi gyereknek) érzelmi megrázkódtatás, traumatikus élmény.
Érdekes visszagondolni arra a majdnem fél évre, hiszen sok emlékkel gazdagodtam. Van azonban egy furcsa dolog, ez pedig a kultúrsokk. Ugye, amikor egy idegen helyre érkezünk, és hirtelen nem találjuk fel magunkat. Talán ezért volt nekem furcsa, hogy sehol sem förmedtek rám, tituláltak „retárdíran”-nak vagy „magarac”-nak – ahogy azt az egyetemen tette valamikori közgazdaságtan professzorom. Az is furcsa volt, hogy nem forgatták az elárusítók a szemüket a boltban, ha nem volt apróm, sőt, megkérdezték, hogy milyen címletekben adjanak vissza. Akkor hiányzott. Most pedig, ha a cukros szalonnát nem is, a kedvességet néha hiányolom...
