Egy újvidéki bevásárlóközpontban szólított le a minap egy Gillette-termékeket reklámozó „kislány”. Nem méltattam volna figyelemre, ha elmenőben nem üti meg fülem a klasszikus mondóka egyik foszlánya, azt találta ugyanis mondani, hogy: Macs 3. Mivel nem az első eset, hogy – az egyébként már „elavult” – Mach 3-at reklámozva macsoznak (tv-reklámban még mecseznek is), úgymond kénytelen voltam megállni.
Illedelmesen közöltem, hogy az adott termékegyüttest (Mach 3) mahnak ejtik... lévén a Mach a hangsebesség mértékegysége (tengerszinten a Mach-szám 1, ha a sebesség 1225 km/óra), névadója Ernst Mach morvaországi születésű osztrák fizikus. Figyelmesen végighallgatott, megköszönte, majd mondta, ő is mahnak ejtette, mert érezte, hogy a macs és a mecs helytelen, de felettesei „kijavították”. Nos – tettem hozzá – akkor most kioktathatod a főnökeid, miért mah és nem macs. És elmondhatod nekik azt is – gondoltam hozzá elmenőben –, ha már egy terméket reklámoznak, minimum neve helyes ejtéséről illene meggyőződniük.
A félreolvasások, félrehallások- és ejtések beláthatatlan rengetegét mindig a tunyaság, a hanyagság és a nagyképűség szüli. Ennek egyik iskolapéldája Tomáš Berdych esete, akit a sportkommentátorok, élvonalbeli tornák hivatalos bemondói (különösen az Egyesült Államokban) gyakran leberdicseznek, holott a nyurga cseh teniszező – ifjúsági éveit is beleértve – már 10 éve a szűk élvonalban van, annyit hát megérdemel(ne), hogy legalább vezetéknevét helyesen ejtsék. Érthetően a mikrofont bitorló „nagyokosok” közül egyet sem hallottam, hogy pl. megpróbálta volna Berdych szülővárosa, Valašské Meziříčí kimondásába nyelvét beletörni. Pedig ez sem egy ördöngősség. Leírni és kimondani sem. Különösen manapság, amikor nevek, kifejezések – auditív formájú – ejtésére is szakosított honlapok léteznek. Néhány kattintásba kerül csupán.
