Az anyaországban az utóbbi években sorra készülnek a (magyar viszonylathoz képest) nagy költségvetésű, látványos történelmi filmek. Így a magyar mozinézők többek között láthatták a Kincsemet, a Blokádot, a Hadikot és a csak Petőfi-filmként emlegetett Most vagy soha! című kalandfilmet. Azzal a törekvéssel, hogy készüljenek magyar gyártású történelmi filmek, egyet lehet érteni, hiszen múltunk bővelkedik izgalmas, drámai, tragikus eseményekben, és olyan egyéniségekben, akiknek élete filmvászonra kívánkozik. Az, hogy történelmünket korábban ritkán vitték vászonra, nem feltétlenül a magyar filmkészítők hibája. Hiszen évtizedeken át siralmas anyagi feltételek mellett voltak kénytelenek dolgozni. Így hát, aki ettől függetlenül próbált meg megfilmesíteni egy magyar történelmi eseményt, kis túlzással arra volt ítélve, hogy húsz-harminc lelkes hagyományőrzővel forgasson le olyan csatát, amelyben a valóságban tízezer fős seregek csaptak össze. Ez pedig a hollywoodi szuperprodukciókhoz szokott nézők igényeit egyszerűen képtelen volt kielégíteni. Mindezt azért elevenítettük fel, mert nemrégiben a TV2 kereskedelmi csatornán véget ért a legújabb magyar szuperprodukció bemutatója, a mintegy 25 milliárd forintból készült tízrészes Hunyadi című történelmi sorozat, amelyet hétről hétre mi is figyelemmel kísértünk.
A sorozat Hunyadi János (Kádár L. Gellért) életét kíséri végig. A történet szerint a majdani törökverő hadvezér családját gyermekkorában a törökök a szeme láttára mészárolták le. Felnőtt korában pedig szerelmét Brankovics Marát (Törőcsik Franciska), Brankovics György szerb despota (Rade Šerbedžija) lányát politikai megegyezésként II. Murád török szultán (Murathan Muslu) háremébe küldik. Hunyadi ekkor ígéretet tesz, hogy ha kell az egész Oszmán Birodalommal szembeszáll, csak hogy visszaszerezze szerelmét. Célját azonban az egymást váltó magyar királyok és a hatalomra éhes főurak, mindenekelőtt Cillei Ulrik (Fekete Ernő) hátráltatják. Közben Brankovics Marának a török háremben kell megküzdenie az udvari intrikákkal, ahol egyetlen téves döntés is az ember életébe kerülhet.
A témaválasztással kapcsolatban mindenképp dicséret illeti a sorozat alkotóit, nemcsak azért, mert a magyar történelem egyik dicső korszakát dolgozták fel, hanem azért is, mert egy valóban izgalmas és fordulatos időszakot sikerült kiválasztaniuk. Ráadásul ez a korszak nemcsak a magyar, hanem akár a szerb, a román vagy éppen a török filmkedvelők számára is érdekes lehet, ugyanis Hunyadi János számos közép- és kelet-európai nemzet nagy alakjával személyes viszonyban állt. Ez azt jelenti, hogy a már említett II. Murád és Brankovics György mellett, a sorozatban felbukkan többek között Vlad Drakul havasalföldi fejedelem (Nagypál Gábor), I. Ulászló lengyel király (Csákvári Krisztián) vagy éppen III. Frigyes (Cornelius Obonya) osztrák uralkodó. Külön dicséretet érdemel, hogy a külföldi történelmi személyek a sorozatban saját nyelvükön szólalnak meg.
A fent leírtak egy monumentális alkotást feltételeznek és szerencsére a Hunyadi valóban az. Nem túlzunk, ha kijelentjük: a magyar nézőknek kis képernyőn ilyen látványos sorozatban még nem volt részük. A csatajelenetek valóban tömegesek, grandiózusak és szemkápráztatóak. A sorozat fináléjában látható nándorfehérvári csata a nézők minden elvárását kielégíti. A nézők és a kritikusok is a sorozat e mozzanatát emlegetik a legtöbbször, ezért mi inkább a hetedik részben látható várnai csatát emelnénk ki, amelynek drámai végkifejletét kiválóan vetíti előre a szakadó eső, a sártól tocsogó csatatér és az egész részt uraló szürke tónusok.
A sorozat azonban nem mentes a hibáktól sem. Legfőbb problémája talán a műfajában keresendő. A Hunyadit ugyanis, minden várakozás ellenére, nem tekinthetjük valódi történelmi filmnek, sokkal inkább egy történelmi események és személyek által ihletett kalandfilmnek. A sorozat alapját Bán Mór azonos című regény-sorozata adta, mintsem a valós események. E tekintetben a Hunyadi hasonlatos a Most vagy soha! című filmhez, amely március 15-ét úgy mutatta be „ahogy történt és ahogy történhetett volna”. A Hunyadiban is a sok fikciós elem a történelmi hitelesség kárára megy. Példának okáért itt a valóságtól teljesen elrugaszkodva Luxemburgi Erzsébet (Hermányi Mariann) szörnyű, véres halált hal, az egyik legnagyobb és legjelentősebb királyunk, Luxemburgi Zsigmond (Gálffi László) pedig, aki a német-római császári címet is megszerezte, egy cinikus, nárcisztikus személyiség, aki nélkülöz minden uralkodói nagyságot. Úgy tűnik, mintha az alkotók attól féltek volna, hogy pusztán a valós történelmi események bemutatását a nézők nem találnák elég érdekfeszítőnek, ezért azokat további véres és erotikus jelenetekkel pótolták ki. Ezek a jelenetek többsége viszont öncélú. A szereplők jobb megismerését vagy karakterfejlődését nem szolgálják, sőt egyenesen hátráltatják. E probléma megvilágítására érdemes megvizsgálni Hunyadi János karakterét. Ki kell emelni, hogy Kádár L. Gellért remek választás volt a törökverő hős megformálására. Emellett a forgatókönyv is igyekezett egy összetett személyiségként ábrázolni Hunyadit, aki bár egy rendkívüli egyéniség, emellett indulatos, forrófejű jellem, aki jól boldogul a csatatéren, a politika világában azonban már jóval nehezebben állja meg a helyét. A sorozatban látott Hunyadival azonban az a probléma, hogy a néző az első képsoroktól kezdve a végkifejletig azt a nagy törökverő hadvezért szemléli, akit a történelemkönyvekből mindig is ismert. Azt viszont már nem láthatja, hogy a főhős miként vált azzá a kimagasló történelmi egyéniséggé, aki képes volt egy nagyhatalom felett diadalmaskodni. És ez megint csak a fentebb említett fikciós elemek tömkelegének a hibája. Mint ismeretes, Hunyadi János itáliai és csehországi útjai során ismerkedett meg korának legmodernebb hadművészetével. E tudással felvértezve tudott aztán győzedelmeskedni a túlerőben lévő oszmán sereg felett. A sorozatból azonban ebből mit sem tudunk meg, ugyanis az alkotók Hunyadi itáliai tartózkodásából pusztán egy intrikával fűszerezett elképzelt szerelmi szálat villantottak fel.
A Hunyadiról összességében elmondható, hogy minden hibája ellenére egy olyan alkotás, amelyet magyar nézők hazai gyártóktól még nem láthattak. Látványvilága a legnagyobb hollywoodi sorozatok színvonalával is felveszi a versenyt. Már csak ezért is érdemes legalább egyszer végigkísérni a tíz részt. Remélhetőleg a sorozatnak lesz folytatása. Igaz, az alkotás feldolgozta Hunyadi János egész életútját, de fia, Mátyás története csak ez után kezdődik. És, ha az alkotók kiküszöbölik a már említett hibákat, egy minden tekintetben kiváló történelmi sorozat lehet a végeredmény, amelyből bizony mi magyar filmkedvelők továbbra is szűkében vagyunk.
Nyitókép: Nemzeti Filmintézet (nfi.hu)
