A szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban pénteken teltházas ősbemutatót tartottak. A jelenlévők Horváth Panna író, dramaturg és Szenteczki Zita író, rendező A szépség meggyilkolása című darabját láthatták megelevenedni a színpadon, ami a tragikus sorsú Molnár Csilla Andrea, az első magyar szépségkirálynő felemelkedésének és bukásának állít emléket.
Az előadásban Molnár Csilla, akit Hodik Annabella alakít, útját követhetjük végig attól a pillanattól kezdve, hogy barátnőjével úgy döntenek, részt vesznek az 1985-ös Magyarország szépe válogatóján, majd a győzelmén át egészen az öngyilkosságáig, amit szimbolikusan a családi házában követ el. A falusi környezetből érkező fiatal lány nem tudja feldolgozni azt a nyomást, amit az ismertség, illetve az ismertséget kihasználni szándékozó haszonlesők, illeve az általuk képviselt renszer helyez rá. Molnár Csillának egyik napról a másikra kell ártatlan lányból felnőtt, érett nővé válnia, közben pedig a jogi fogalmakkal is tisztában lennie, úgy hogy kiszakítják az addig biztonságot nyújtó családi és iskolai környezetből.
Molnár Csilla sorsát látva feltehetjük a kérdést, hogy mekkora értéke van a női szépségnek, hisz a múlandósága azt is előrevetíti, hogy nem más mint egy egyszer használatos termék, amit rövid időn belül le kell cserélni egy frissebb, üdébb formára, amit egy másik személy testesít meg.
A mű társadalomkritikaként is értelmezhető, hisz az 1980-as évek korrupcióval és elvtelenséggel átitatott világát is megismerhetjük, de a betörő kapitalizmus visszáságaira is rámutat, ugyanakkor a család intézménye tehetetlenségének, végső soron felbomlásának állomásait is végig követhetjük.
Az előadás több művészeti formával operál, hangsúlyos szerepet kap a zene és a tánc, hallhatunk hosszabb-rövidebb monológokat, de interaktív elemeket is tartalmaz, amik leginkább a showműsorok bemutatásakor érhetőek tetten. A produkció érdekessége, hogy az ógörög drámairodalomból ismert Iphigeneia-történetet állítja párhuzamba az 1985-ös történésekkel, amivel azt egy mítikus szintre emeli. Külön figyelmet érdemel az előadás látványvilága, a kevés díszlet, a szereplők jelmezei, amiknek látványa sokáig kísérhetik a nézők gondolatait. A színpadra lépő öt színész többsége több szerepet játszik, több karakter bőrébe bújik bele, ám az ezek közötti váltások követése nem okoz nehézséget a nézőnek, a történet is végig világos és egyértelmű, egyenes vonalon halad a végkifejletig, ám a katarzis elmarad, az események hatására nem jön el a megváltás, a világ jobbá tétele – hisz egyértelmű, hogy jön, jönni fog egy új szépség, egy új levadászandó vad.
