Szomjas a föld

Minden év időjárása más, és mindig újabb kihívásokat hoz, elsősorban azok számára, akiknek a megélhetése is sokban függ tőle. Az idei nyár rendkívüli aszállyal sújtotta a mezőgazdasági területeket és a termelőket, de eddig az ősz sem hozta magával a kiadós esőt. A napokban hullott több-kevesebb mennyiség reménykeltő, de sajnos nem több annál. A kukorica és a napraforgó hozama a nyári időjárás következtében jóval elmaradt a várttól. Az őszi szárazság pedig odahatott, hogy egyesek el sem vetették a repcét. Akik mégis vállalkoztak rá, most azzal szembesülnek, hogy a növényeket a kiszáradás sújtja. A szárazság az őszi vetést is hátráltatja. Szenttamás vonalától délebbre valamivel jobb a helyzet, ott az elmúlt hetekben hullott némi csapadék. A tartomány északi részén azonban kritikusnak mondható az állapot, hiszen helyenként vagy kisebb mennyiség, vagy semmi sem esett. A talaj porzott, amikor megpróbálták elművelni, és kérdéses, hogy az esetlegesen elvetett magok megfelelően kikelnek-e. Azokon a parcellákon, amelyeken redukált talajművelés után vetettek, helyenként megindult a csírázás, de ott is szomjas a föld. A hagyományos, mélyszántással előkészített földeken gyenge a kelés. A termelők egy része úgy gondolta, kivár a búza, de még az árpa vetésével is. Mások azt tartják jobb változatnak, ha elvetnek és a mag a földben várja az esőt.

A bácsfeketehegyi Horkai Zsolt családi gazdasága nagy múltra tekint vissza. Már a dédszülei is mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. A fiatal kertészmérnök 2019-ben tért át a szántás nélküli, úgynevezett talajmegújító művelésre.

Az eddigi tapasztalatok jók, vannak követői is. Arra is mindig ügyel, hogy legyenek takarónövények a földeken. Fekete zab, bükköny, takarmányborsó, lóbab, mézontófű (facélia) és lenmag keverékét szórja ki, ezekből lesznek a takarónövények. Élesztővinasszal is igyekszik javítani a talaj termőképességét. Sötétbarna, sűrű, viszkózus folyadékról van szó, ami a cukorrépa feldolgozása során keletkező melléktermék. Tápelemekben gazdag, a talajban lévő tápanyag felvételét is segíti, a mikroorganizmusok számára kedvező környezet kialakítása révén.

– Próbálkoztam tavasszal a direktbe vetéssel, de nem sikerült. Rövid tárcsával műveltem el a talajt, és úgy vetettem kukoricát. Április közepén kezdtem meg a műveletet és a később, április 20-a körül bevetett parcellák bizonyultak idén jobbnak. Holdanként 1750 kilogramm lett az átlag, ami a körülményekhez képest nem rossz. Szójából tizenegy holdam volt, az atka sajnos megtámadta és kétholdnyit tönkretett, de így is 660 kilogramm lett az átlag holdanként, ami gyenge, de a körülményekhez képest nem is olyan rossz. Május közepétől ugyanis az itteni földeken 42 napon át nem volt eső egy csepp sem. A június ugyanakkor egész magas hőmérsékleteket hozott. A búza viszont jól termett a mögöttünk álló szezonban, így talán sikerül az évet veszteség nélkül zárni. Rövid tárcsás előkészítés után lett a kenyérgabona elvetve tavaly, ötven kilogramm nitrogén műtrágya lett bedolgozva holdanként. Tavasszal nem szórtam műtrágyát, csak levéltrágyát, és baktérium alapú készítménnyel kezeltem. A holdankénti átlag 4800 kilogramm, ami nem tekinthető rossznak. A búza után a tarlóra kiszórt magokból kellet volna, hogy kifejlődjenek a takarónövények, de a kelés felemásan sikerült a szárazság miatt. Most az a helyzet, hogy október közepén még nem kezdtem meg a búza vetését, abban bízom, hogy mégis lesz majd előbb-utóbb egy kiadós eső – nyilatkozta lapunknak. A Horkai család egyébként a szőlő- és gyümölcstermesztésről is ismert. Zsolt elmondta, mintegy 50 meggyfacsemetét ültetett el a tavaszon, és annak ellenére, hogy öntözte is őket, csak mintegy tízszázaléknyi fogta meg. A talaj mélyebb rétegei is szárazak már, ez lehet egyik oka ennek. A kajszit elvitte a fagy, jó néhány fáról csak pár szem termett úgymond kóstolónak. A körte is a meggyel egy időben virágzott, mégis volt belőle szerény termés. A szilvafákról az átlagos termésnek mintegy felét sikerült betakarítani, de a minőséggel nincs gond. A szőlő viszont mennyiségi és minőségi szempontból is kifogástalan. A kertészmérnök elmondta, csepegtető öntözőrendszer van felszerelve a szőlőültetvényen is, extra minőségű a termés. Egyébként más szőlősgazdák, akik nem öntöztek, szintén jó termésről számoltak be. Lehet, hogy a szőlőnek meg is felelne az olyan éghajlat, ami most van vidékünkön kialakulóban. Sajnos e növény esetében a jövőben a szakemberek szerint a fitoplazmás betegség terjedése okozhat gondokat.

Nemes Róbertet, az Újvidéki Növénynemesítő Intézet szakemberét gyakran hívják meg előadásokat tartani, hogy ilyen módon is szakmai tanácsokkal lássa el a termelőket. Lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy az aggodalmak ugyan jogosak, de az őszi kalászosok esetében nincs még akkora gond. A korábban bevett szokásokon azonban változtatni kell. Az árpa optimális vetési ideje a régebbi felfogás szerint már elmúlt, a búza esetében is lassan elmúlik ez az időszak, de véleménye szerint gond nélkül lehet még vetni. Az sem jelenthet dilemmát, hogy jobb-e, ha már a földben várja a mag a csapadékot, vagy meg kell várni a vetéssel az esőt. A búza, árpa, rozs és tritikálé képes később kikelni, és a korábbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a később elvetett parcellákon is lehet jó termésre számítani. Arra figyelmeztetett ugyanakkor, hogy lehetőség szerint tartózkodni kell a vetés utáni hengereléstől. Ha ugyanis így tömörítjük a talajt, az kisebb mennyiségű csapadék után cserepesedést okozhat, ami viszont a kelést akadályozhatja. A szakember szerint tehát az őszi kalászosok esetében semmi nincs még veszve. Az előző években a korábban elvetett gabona esetében gondok jelentkeztek, rovarkártevők jelentek meg. Most viszont az október eddig hidegebb, hűvösebb volt a megszokottnál. Helyenként már az első fagyokat is megtapasztalhatták. A repce esetében vannak gondok. Elsősorban a tartomány északi részén vált kritikussá helyenként a helyzet. A száraz talajnak „köszönhetően” a kelés egyenetlen sok helyen. De vannak olyan parcellák, ahol kikelt a káposztarepce, majd a talajban tapasztalható nedvességhiány miatt a növények kiszáradása kezdődött meg. Vannak, akik emiatt már úgy döntöttek, újravetik, azaz mással vetik be a földet. A vetőmag-kínálatról Nemes Róbert elmondta, hogy az árpa esetében helyenként már elfogyott a fémzárolt vetőmag.

Siska Béla több évtizedes tapasztalatokkal rendelkezik. Az ismert topolyai gazdálkodók egyike, aki azt mondja, ilyen szárazságra nem emlékszik, de még az idősebbek sem. Úgy döntött, addig nem vet, ameddig nem esik eső. – A határban a helyzet siralmas, mert csak a por van ott. Ha kiment az ember a határba, itt is, ott is egy nagy porfelhőt láthatott legfeljebb. Mert aki próbálta mégis megművelni a földet, vagy akár a vetéssel is megpróbálkozott, a traktorja porfelhőbe burkolózott. Az emberek próbálkoznak, és még reménykednek abban, hogy hátha lesz egy kis csapadék. Sok esetet látni és hallani, amikor valaki elvetette a repcét, az pedig most kiszárad, vagy ki sem kelt. Én személy szerint beszereztem a vetőmagot, de nem került a földbe. Idén már nem is fog. A repce olajos vetőmagja talán jövőre is megőrzi a csíraképességét. Korábban is volt eset, hogy kétéves magot csíráztattam, hogy így ellenőrizzem a csíraképességet, és jóformán száz százalékos volt a megeredés – osztotta meg tapasztalatait Siska Béla.