Ha összeállítanánk egy listát a tévésorozatok leghíresebb nyomozóiról, a Magnum név biztosan rajta szerepelne. A Magnum (eredeti címén Magnum P. I.) egy nyolc évadon át futó tévésorozat volt, mely megannyi néző szívébe lopta be magát. Magnum, a Tom Selleck által alakított magánnyomozó a nyolcvanas évek férfiideáljának megtestesítője volt. Az ikonikus bajusz, a tarka hawaii ing, a laza megjelenés a kor szellemét tükrözte, a címszereplő és barátai közötti szoros kapocs megindító volt, miközben a humor és a műsor könnyed atmoszférája sosem hiányzott egyetlen epizódból sem.
Magnum egy, a vietnámi háborút megjárt veterán, aki a háború után Hawaii-ra költözik és magánnyomozóként tevékenykedik. A nyolcvanas években az amerikaiak alighogy túl voltak Vietnámon, mindenki felejteni és legfőképpen élni akart, Selleck Magnumja pedig egyfajta újrakezdést ígért ezeknek az embereknek. Egy életet a földi paradicsomban, melyet a három, a poklot megjárt veterán teljes joggal kiérdemelt. Egy lehetőség a sok közül a restart gomb megnyomására azoknak a férfiaknak, akik a fronton harcoltak, s ez az élmény traumát okozott számukra.
Bár a sorozat a maga korában – a katonai háttér ellenére – valóban egy könnyed, szerethető limonádénak számított, melyet elsősorban Selleck sármossága és humora tett felejthetetlenné, a Magnum felett eljárt az idő. A szinkron mai szemmel nézve gyenge, az adott epizód fabulája pofonegyszerű és kiszámítható, a szőrös mellkas és a nagy bajusz pedig már kevésbé hódít, mint negyven évvel ezelőtt. A sorozatra tehát ráfért egy frissítés, mely 2018-ban meg is valósult. Az azonos címen, 2024-ig futó reboot-sorozat új Ferrari-modellel, egy női Higginsszel, és persze egy fiatal, jóképű és igen tehetséges színésszel, Jay Hernandezzel érkezett meg a televízió képernyőjére. Hernandez, aki többek között a Motel című Eli Roth-horrorból lehet ismerős, kiváló választás Magnum szerepére, de a többi szereplő is üde színfoltja a sorozatnak – kivéve talán a TC-t alakító Stephen Hillt, akinek színészi játéka néhány durcás arckifejezésből áll. Sajnos a sorozat elődjének legfőbb hibáját, a túl egyszerű cselekményt az új Magnum sem tudta kijavítani, az operatőri és vágási munka pedig epizódonként ingadozik, egyszer profi szintű, látványos és dinamikus hatást kelt, máskor egy olcsó, tömeggyártott cikknek tűnik, de ezek a hibák nem tudják elrontani a sorozat élvezhetőségét, amely nem akar több lenni, mint ami: egy egyszerű, friss, nyári sorozat, melyben mindenből kapunk egy kicsit: akció, humor, krimi és persze egy nagy kanál Hawaii. A katonai háttér természetesen a reboot sorozatban is megjelenik, Magnumék egykoron Afganisztánban harcoltak. Ráadásul egyfajta easter eggként az eredeti Magnum TC-je és Rickje is meg-megjelenik egy-egy epizód erejéig, de érdemes még a mellékszereplők kilétét vizsgálni, mert az Apollo Creed-szerepéről ismert, nemrég elhunyt Carl Weathers, a humorista Ken Jeong, vagy a többiekhez képest nagyobb képernyőidőt kapó, szintén humorista Bobby Lee is feltűnik a sorozatban.
Hiba lenne elmenni amellett, hogy Jonathan Higginsből Juliet Higgins lett, ugyanis ez nem csupán a huszonegyedik századnak való megfelelési kényszer eredménye, hanem egy nagyon izgalmas lehetőség, amelyet az alkotók megragadtak. A Magnum és Higgins közti csipkelődés szintén a popkultúra része, s ezt egy férfi és egy nő között tapasztalni egészen más élmény. Ráadásul az eredeti Higgins egy rejtélyes karakter, akiről csak sejthető, hogy egykoron titkos ügynök volt, illetve a sorozat utolsó részeiben még az is felmerült, hogy ő Robin Masters, az a híres író, akinek villájában Magnum megszállt. Juliet ezzel ellentétben nem (sokáig) titkolja kilétét a barátai előtt, a karaktere köré épülő rejtélyességet pedig felváltja a megsemmisült szerelmi életének traumája. A két főhős között már az első pillanattól kezdve forr a levegő, a se veled, se nélküled típusú barátságuk szórakoztató hatást kelt, sőt a színészek, Jay Hernandez és Perdita Weeks között is működik a kémia. Kedves és szórakoztató páros az övéké, akiknek kapcsolata nagy képernyőidőt kapott. Ricknek és TC-nek, Magnum két veterán barátjának karakterrajzában is megannyi potenciál rejtőzött, de ezt az alkotók kevésbé használták ki, a két színész amolyan tessék-lássék módon van jelen a sorozatban (s ha a Stephen Hill nem is, a Ricket alakító Zachary Knighton egészen tehetséges színész).
Magnum bajusszal és anélkül is szórakoztatott több ezer, de inkább több millió nézőt, ám hírnevét egyik sem zsenialitásáról vagy korszakalkotó mivoltáról érdemelte ki; az emberek egyszerűen csak szeretik ezt a jóképű, laza fickót, akinek megformálója mindkét esetben a legjobb választás volt.
