A téma az utcán hever – tartja a (szakmai) mondás.
Szó szerint ott hevert. Elég piszkos volt. Ám korántsem annyira piszkos, mint amennyire részeg. Volt, aki közömbösen – de feltűnő távolságtartással – elment mellette, akadt, aki rosszallóan mormogott valamit, s olyan is, aki szívrohamot vagy agyvérzést sejtve segíteni készült, de gyorsan rádöbbent, az effajta „agyhalálból” feltehetően mentő nélkül is kigyógyul.
Pár utcával odébb, a süllyesztett kukából véltem emberi hangokat hallani. És valóban, egy vállalkozó szellemű hulladékanyag-újrahasznosító kisvállalkozó barlangkutató szerelés nélkül ereszkedett le a több méter mély szemetes aknába. Sikerült is némi „értéket” onnan a felszínre toszogatnia, aztán jött volna ki, ám rá kellett döbbennie, amilyen könnyű lehetett lefelé, olyan kacifántos lesz kifelé. Szerencséjére egy szakmabelije (nyilván üzlettársi minőségben)
is a közelben volt, az próbálta kihúzni a „lyukból”. Nagy erőlködés árán, harmadszori kísérletre sikerült is.
Egy átlagos, eseménytelen keddi nap volt.
