Már áprilisban ünnepi díszbe öltöztek a kirakatok. Kisestélyik, nagyestélyik, szédítően magas sarkú cipők, strasszok, fodrok, szegecsek... Azokat a fiatalokat szólítják meg a kirakatok, akik az idén ballagnak. Szinte két hónapon keresztül, csak hozzájuk szólnak a divatárukkal. Mégis, mint afféle nőt, engem sem hagy hidegen a szép. Megnézem, ha tetszik valami, meg hát azt is, ami csillog, villog, színes, nem mindennapi. Az idei divatot, legalábbis azt, amit a kirakatok kínálata diktál, nem szeretem. Sok esetben többet mutat a ruha, mint amit takar. Egyik másik ruhában ott van több anyag, ahol nem kellene, és csak ott nem áttetsző, ahol a maréknyi fürdőruha is takarna. Na de a fiataloknak minden jól áll. Ugyanakkor örülök a színeknek, végre nem csak a fekete és a fekete között lehet választani. A fekete örök, de ha nem fekete ruhát választ az ember lánya, akkor halványzöldet, halvány rózsaszínt, homok színű ruhát vagy esetleg fehéret is felhúzhat, na de itt a bökkenő, a színskála itt ki is merül, az idén a pasztellszín a divat... Legalábbis a ruhaboltok szerint.
Mindez nem is lenne baj, hiszen még az ilyen kínálat mellett is, ha jól választ az ember, kiegészítőkkel egyedivé, mássá lehet tenni mindent. A legnagyobb bajt a ruha ára jelenti. Az olcsóbbak ugyanis 5000 dinárba kerülnek, de inkább 8000 dinártól kezdődnek az árak. A cipőkért pedig sok esetben 3000-4000 dinárt kérnek. Vagyis az idén sem változott a világ, főleg a kereskedelem. Amíg ezek a boltok a ballagókat öltöztetik, a szüleiket „vetkőztetik”, legalábbis azoknak a zsebét ürítik ki teljesen, akik nem gyűjtögettek, spóroltak hónapokon keresztül erre a nagy eseményre.
