Ott ahol lakom már két hónapja folyik a víz az utcában. A fenti szomszédom kertjéből csordogál. Csordogál? Ömlik! A kapunk előtt zúdul tovább, és attól tartok, ha így folytatódik, csónakot kell vennem, hogy bejuthassak udvarunkba.
Persze többen is szóltak a vízműveknek, mert ugye mindenki arra gyanakodott, hogy csőrepedés történhetett a fenti szomszédnál, aki mellesleg nem lakik a házban, időnként jár ki csupán, főleg a nyári hónapokban. A víz pedig zúdul.
Mivel a szomszédom – nem a fenti, hanem a mellettem levő, akinek szintén a kapuját mossa a víz – egy komoly párt komoly politikusa, sőt komoly képviselője, és ő is tiltakozott a vízözön miatt, a vízművek azonnal két csapatot is a helyszínre küldtek. Ástak, fúrtak, vízmintát vettek, jegyzeteltek, fényképeztek, majd elmentek. Hivatalos jelentésükben az áll, hogy csőrepedés nem történt, a vízben nincs klór, tehát az, ami az utcánkban ömlik nem a vízművektől származik, de nincs olyan anyag sem ebben a lében, ami mondjuk egy emésztőgödör túlcsordulására utalna (mellesleg erre jómagam is rájöttem, egyszerűen, nem büdös). A végkövetkeztetés pedig a következő: a domboldalból forrásvíz buggyant elő.
Csodálatos! Forrás! És csak úgy előbuggyant! Netán Mózes járt errefelé? Mózes!? Hát ebből még pénzt is lehetne csinálni! Előzőleg egy cizellált propagandát fabrikálni, majd egy szép
kutacskát építeni, és jöhetnek a turisták Mózes kútjára. És gazdagok leszünk, és lesz majd annyi pénzünk, hogy csatornahálózatot építtessünk.
Ahol majd elfolyik a felesleges víz.
