Kilátó

Parnasszus Egy kerek asztalnál ültek valahol fenn, egy teraszon, ahonnan pazar kilátás nyílt mindenfelé, de amit látni lehetett volna, az még nem volt sehol, legfeljebb az elkövetkező pillanat végtelenül rövid reménye, hogy na, most megpillantható lesz valami rendkívüli ott lenn, az alattuk szétterülő semmiben. Felhőkkel takart mesebeli tájak, egy árkádiai vidék zöldellő zsombékokkal és dombokkal, öreg, göcsörtös fákkal, a háttérben egy saját történetébe halt régi romtoronnyal és egy fiatal párral, akik mit sem sejtve egy kecskelábú féliste...

A zűrzavar tornyosul. Bár jómagam védve vagyok idebenn a fejetlenségtől, hisz konokul csőszködöm, hogy a rosszat a jótól s a rútat a széptől elválasszam, ha kell, ráccsal, villanykerítéssel, és véletlenül se hagyjam, hogy a zöld a lilával, a piros a kékkel összevegyüljön, sem a fény az árnnyal s az élet a halállal, mert tisztán akarom bírni a világot, úgy, mint az alkotó Lélek, midőn hajdan egyedül levitált, szárnyalt a plazma fölött, melyben fortyogott, nyögött még a káoszban fogant mindenség, várva, hogy megszülessen az eszményi harmónia.

  (4.) Szalonna Nagyapámék kamrája mindig hűvös volt, és szalonnaillatú.

Kovács Pécskai Emese képzőművész, pedagógus, közösségszervező, építőmester, felújításkoordinátor, udvarszépítő, honlaptervező és -szerkesztő, környezetvédő, szülőtáj-rajongó – a gyökerekig hatoló k...

  szerző: Kormányos Gyöngyi Kilencvenhárom év telt el Szenteleky (Sztankovits) Kornél halála óta. Amikor rá emlékezünk, felidézzük az írót, az orvost, a műfordítót és a szerkesztőt.

Ahogyan arról már beszámoltunk, a Szenteleky-napok tanácsa által felkért zsűri (Andrić Edit, Sági Varga Kinga, Döme Szabolcs) Hózsa Évának ítélte oda a Szenteleky Kornél Irodalmi Díjat, Ladányi Ist...