Bánsági Magyar Közművelődési Egyesület (1921–1934, 1936–1941) Bánát 1918-ban történt elcsatolása után a lelkes nagybecskereki polgárok – elsősorban dr. Várady Imre – érdeme, hogy háromévnyi szünet után, 1921. július 18-án újra megkezdhette tevékenységét immár Bánsági Magyar Közművelődési Egyesület néven. Az egyesület különféle nevek alatt (Magyar Közművelődési Egyesület, Bánsági Közművelődési Egyesület, Jugoszláviai magyar Közművelődési Egyesület, Petrovgrádi Magyar Közművelődési Egyesület), kétévnyi betiltás után (1934–1936) egészen 1941-ig folytatta tevékenységét.
Csuka János korabeli meglátása szerint „Torontálban aránylag több magyar vezető intelligens ember maradt meg a helyén legalább az első időkben, mint Bács megyében, és így már az első tapogatózó próbálkozásoknál igen értékes segítőtársak állottak mellette”. Az egyesület több mint egy évtizeden át folytatta gazdag és szerteágazó tevékenységét, mígnem 1934. április 14-én a Dunai Bánság Királyi Bánsági Közigazgatási Hivatala betiltotta a működését. A betiltás és az újrakezdés történetét Várady Tibor Magyar kisebbségi kultúrélet a jugoszláv királyságban – Betiltások és jogi próbálkozások tükrében című tanulmányában foglalta össze, melynek lényege: az 1921-ben engedélyezett és jóváhagyott egyesületi szabályzat 1. paragrafusa értelmében az egyesület elnevezése Torontálvármegyei Magyar Közművelődési Egyesület volt, amelyből törölni kellett a Torontálvármegyei kifejezést. A hatalom azonban úgy értelmezte, hogy a kihagyás után már egy jóvá nem hagyott, azaz „nem létező” egyesület működött.
Két évig tartó jogi procedúra után, 1936. november 6-án – kizárólag Becskerek területére korlátozva – Petrovgrádi Magyar Közművelődési Egyesület néven végre engedélyezték a működését. Elnöke dr. Várady Imre, alelnöke Kovács István prelátus, igazgatója Marton Andor, ügyésze dr. Borsodi Lajos, titkárai dr. Várady József, Nagy Géza és Böhm Károly, pénztárosa Ambrózy Zoltán, könyvtárosa Grollshammer Béla volt. A választmányi tagok a Vajdaság minden részéből származtak. Az egyesület megalapította az Ezüst Tulipán díjat, melyet először 1932. június 12-én Szenteleky Kornélnak ítéltek oda. Dr. Várady Imre 1933-ban vehette át ezt a tekintélyes elismerést. A munka folytatásaként 1937. február 27-én az egyesület „lelkes és nagyszerű ünnepélyt” rendezett elnökének, dr. Várady Imrének 70. születésnapjára. Az ott elhangzott méltatás szerint: „Az ő megértő és mindent átgondoló munkásságának gyümölcse az is, hogy ma sokkal könnyebb Jugoszláviában magyarnak lenni, mint évekkel ezelőtt. És egyáltalán mivé lettünk volna mi, ha elszenvedett hajótörésünk után nem adott volna a Gondviselés nekünk egy Várady Imrét.” 1940 novemberében Újvidéken Krámer Gyula elnöki vezetésével, Ágoston Sándor, Korányi Elemér és Bisingen Ernő alelnöki közreműködésével megalakult a Magyar Közművelődési Szövetség, amely ernyőszervezetként fogta össze a vidéki magyar közművelődési egyesületek munkáját. A cél az volt, hogy egy központi szervezetbe tömörüljenek a dunai bánsági magyar egyesületek.
1941. április 11-én a magyar csapatok átlépték a határt, és négy nap alatt megszállták Bácskát, Baranyát, Muraközt és Murántúlt. Bánát német katonai közigazgatás alá került, és a megszállt Szerbiához tartozott. A bánáti magyarság elszakadt a bácskai magyarságtól és annak Magyar Közművelődési Szövetségétől; attól fogva külön utakon haladt. Külsőleg is kifejezésre jutott ez, amikor 1941 májusában a Magyar Közművelődési Szövetség bánáti része külön elnököt választott Tallián Tibor törökkanizsai lakos személyében. 1942. november 26-án az elnöki tisztséget Jeszenszky Ferenc kerületi elöljáró-helyettes vette át.
1943-ban új alapszabályt kapott a Bánáti Magyar Közművelődési Szövetség, ennek első paragrafusában ez állt: „A Bánáti Magyar Közművelődési Szövetség a hajdani Jugoszláviai Magyar Közművelődési Szövetségből alakult Dunamenti Magyar Közművelődési Szövetség jogutóda, hatásköre: a jelenleg német katonai megszállás alatt álló volt Jugoszláv Bánát területére terjed ki, és az itt élő magyarság egyetlen hivatalos szerve. Névrövidítése B. M. K. Sz., székhelye és központja Becskerek.” 1945 májusában Nagybecskereken – hivatalosan Petrovgrádban – megalakult a Jugoszláviához visszacsatolt Vajdaság első magyar művelődési egyesülete, a Magyar Közművelődési Közösség, amely 1957-től Petőfi Művelődési Egyesületként működött.
Irodalom: Kristály István: Sorsunk és munkánk; Kalangya, 1943. 6. szám, 246–251. p.; Megalakult a Jugoszláviai Magyar Közművelődési Szövetség; Napló, 1940. november 25.; Dr. Pálos Károly: Újvidék kulturális múltja és jelene; Kalangya, 1943. 10. szám, 447–453. p.; Németh Ferenc–Várady Tibor: Országok változnak, kultúrák maradnak; Újvidék – Forum Könyvkiadó Intézet, 2022. 152 p.; Németh Ferenc: Újrakezdés, kisebbségi sorsban, országos kisugárzással – A Torontálmegyei Magyar Közművelődési Egyesület (1921–1934); In: Németh Ferenc–Várady Tibor: Országok változnak, kultúrák maradnak; Újvidék – Forum Könyvkiadó Intézet, 2022. 43–58. p.; Várady Tibor: Magyar kisebbségi kultúrélet a jugoszláv királyságban – Betiltások és jogi próbálkozások tükrében; In: Németh Ferenc–Várady Tibor: Országok változnak, kultúrák maradnak; Újvidék – Forum Könyvkiadó Intézet, 2022. 88–105. p.; Németh Ferenc: Kétévi betiltás után lokális szintre zsugorodva – Az újraindulástól (1936) a megszűnésig (1941); In: Németh Ferenc–Várady Tibor: Országok változnak, kultúrák maradnak; Újvidék – Forum Könyvkiadó Intézet, 2022. 117–130. p.
Nyitókép: Dr. Várady Imre / Fotó: Wikipedia
