A múlt öröksége, a jövő reménye

Térségünkben már jó ideje meghatározó szereppel bír az az igen sokrétű és szerteágazó oktatási rendszer, amely nemcsak a fiatalok tudását és versenyképességét alapozza meg, hanem közösségünk mindennapjait is jelentős mértékben befolyásolja, hiszen iskoláink nem csupán oktatási intézmények, hanem a helyi közösségek kiemelt jelentőségű szellemi és kulturális központjai is. A magyar tannyelvű oktatás megőrzése és fejlesztése napjainkban is kulcskérdésnek számít, hiszen az anyanyelven megszerzett tudás az identitás, a közösséghez tartozás és a kulturális örökség továbbadásának az alapja, éppen ezért oktatási intézményeinknek folyamatosan alkalmazkodniuk kell a változó munkaerő-piaci igényekhez, olyan korszerű tudást biztosítva a felnövekvő generáció tagjai számára, amely nem csupán az érettségijükre vagy a választott szakmájukra készíti fel, hanem önálló gondolkodásra, együttműködésre és felelős döntéshozatalra is serkenti őket. Sorozatunkban azokat a vajdasági középiskolákat mutatjuk be, amelyekben magyar nyelvű oktatás (is) folyik, így sokunk életében voltak meghatározó helyszínei a gyermekkor és a felnőtté válás közötti átmenet időszakának, teret adva azoknak az élményeknek, amelyek jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az álmaink célokká, a terveink döntésekké, a vágyaink pedig valósággá váljanak.

A zombori gimnázium falai között nemzedékek tanultak meg kérdezni, gondolkodni, vitatkozni, tájékozódni a világban, és útravalót kaptak ahhoz is, hogy később a város, a régió vagy akár a nagyvilág meghatározó személyiségeivé váljanak. A zombori Veljko Petrović Gimnázium több mint másfél évszázados története egy oktatási intézmény krónikája, azontúl egy város, egy soknemzetiségű közösség, a magyar nyelvű művelődés és az egymást váltó történelmi korszakok története is.

Az intézmény 1872. október 15-ét tekinti hivatalos alapítási dátumának. A jubileumot 2022-ben ünnepelték, a történet azonban jóval korábbra nyúlik vissza. A gimnázium örökségét, meghatározó korszakait, egykori tanárait és diákjait Milan Stepanović helytörténész és dr. Pfeiffer Attila történész dolgozta fel az A zombori gimnázium 150 éve című, magyarul 2024-ben megjelent monográfiában. A kötet a történeti dokumentumok, iskolai értesítők, fényképek és korábbi kutatások alapján rajzolja meg az intézmény múltját. A könyv azért is különösen értékes, mert a régebbi időszakból fennmaradt levéltári anyag jelentős része a második világháború végén megsemmisült.

A kezdetektől a patinás iskolaépületig

Zombor oktatástörténete régebbi a mai gimnáziumnál. A városban már 1763-ban működött gimnáziumi jellegű iskola, ezt 1853-ban német nyelvű alsó középiskola, majd 1869-ben négyosztályos városi alsó gimnázium követte. A nyolcosztályos állami gimnázium 1872-ben jött létre, és ezzel olyan intézmény született, amely hosszú időre meghatározta Zombor és tágabb környezetének művelődési életét.

Az iskola a kezdetektől nemcsak a városi, hanem a környező településekről érkező fiatalok számára is fontos továbbtanulási lehetőséget jelentett. Diákjai különböző társadalmi rétegekből érkeztek: értelmiségi családok gyermekei mellett kereskedők, iparosok és más foglalkozású szülők fiai is az intézményben szereztek tudást. A gimnáziumban megszerzett műveltség a továbbtanulás, az értelmiségi pályák és a társadalmi érvényesülés egyik fontos alapjává vált.

Az oktatás színvonalának emelését a tantervek változása, a tanári kar munkája, az iskolai közösségek szerveződése és a megfelelő épületi feltételek megteremtése kísérte. Az 1880-as évek közepén új, korszerű iskolaépület készült, tornateremmel együtt. Az épület bővítését az első világháború kitörése meghiúsította, a második emelet végül 1939–1940-ben épült hozzá.

A nyelv és a történelem fordulatai

A gimnázium első évtizedeiben a magyar nyelvű oktatás vált meghatározóvá. Bár a kezdeti elképzelések között szerepelt a szerb nyelvű tanítás, az intézmény hamarosan alapvetően magyar tanítási nyelvű iskolává alakult. A tanulók nemzetiségi és vallási összetétele ugyanakkor sokszínű maradt. A gimnázium oktatási színvonala lehetőséget teremtett arra, hogy diákjai később magyarországi egyetemeken, főiskolákon folytassák tanulmányaikat.

Az első világháború nemcsak az iskola mindennapi működését nehezítette meg, hanem a politikai és állami kereteket is gyökeresen átalakította. Zombor a háború után a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett, és ezzel az oktatási rendszer, valamint a tanítás nyelvének helyzete is megváltozott.

Az 1920/1921-es tanévben kétnyelvű állami gimnázium működött, magyar és szerb tanítási nyelvű osztályokkal. A monográfia adatai szerint a tanulólétszám ekkor 500 fő volt, 1921/1922-ben 670-re, 1922/1923-ban pedig 694-re emelkedett. A létszám növekedése mellett azonban a magyar és a szerb nyelvű osztályok aránya folyamatosan változott, és az oktatáspolitikai döntések egyre nagyobb hatást gyakoroltak a magyar nyelvű tanulás lehetőségeire.

1923-ban megszűnt a magyar nyelvű oktatás a zombori gimnáziumban. A monográfia a következő évek fejleményeit is dokumentálja: 1924-ben ismét felmerült a magyar osztályok megnyitásának lehetősége, és a magyar közösség képviselői, valamint a korabeli sajtó is hangsúlyozták, milyen fontos a magyar nyelvű gimnáziumi képzés fennmaradása. A történet arra figyelmeztet, hogy az anyanyelvű oktatás nem magától értetődő adottság, hanem intézményi, közösségi és politikai döntések által alakított lehetőség.

A háború után az intézmény újraindította munkáját. Az 1944/1945-ös tanév, majd a következő évtizedek a társadalmi és oktatási rendszer átalakulásának jegyében teltek. A tanítási formák, a tantervek és a diákélet, mind változtak, de a gimnázium továbbra is fontos szerepet töltött be Zombor és környéke középfokú oktatásában.

Veljko Petrović neve – közös kulturális örökség

A gimnázium 1967-ben vette fel Veljko Petrović nevét. A zombori születésű szerb író, költő és elbeszélő egykor maga is az intézmény diákja volt, és élete során kapcsolatban maradt szülővárosával, valamint egykori iskolájával. 1966. június 4-én személyesen is ellátogatott a gimnáziumba. Halála után, 1967 októberében döntöttek arról, hogy az iskola az ő nevét viselje.

Veljko Petrović alakja azért is jelképes, mert a monográfia és a korábbi iskolai visszaemlékezések szerint magyarul is kiválóan beszélt. A névválasztás így nem csupán egy jeles egykori diák előtti tisztelgésként értelmezhető, hanem annak kifejezéseként is, hogy a város kulturális öröksége több nyelv és hagyomány találkozásából épül fel.

A gimnáziumban számos olyan tanuló fordult meg, aki később a magyar vagy a szerb kultúra, tudomány és közélet meghatározó alakjává vált. Közéjük tartozik Bárczi Géza, a jelentős magyar nyelvész, egyetemi tanár és akadémikus, aki 1894-ben született Zomborban. Gimnáziumi évei során szerzett nyelvi tudására később is épített: visszaemlékezése szerint a latin és a német nyelv ismerete nagy segítséget jelentett számára egyetemi tanulmányai idején. Munkásságával a magyar nyelvtudomány egyik meghatározó alakjává vált.

A magyar irodalom történetében különösen fontos név Szenteleky Kornélé is, aki ugyan nem Zomborban született, de családjával fiatalon a városba került, és szellemi pályája szorosan kötődött a térséghez. Íróként, költőként és műfordítóként a két világháború közötti vajdasági magyar irodalom egyik legjelentősebb szervezője lett.

A zombori gimnázium egykori diákjai között tartják számon Herceg János írót, szerkesztőt és kritikust is. Munkásságában meghatározó szerepet kapott a szülőföld, a közösségi emlékezet és a kisebbségi lét tapasztalata. A gimnáziumhoz kötődő nevek sora azt mutatja, hogy az intézményben olyan emberek szereztek tudásalapot, akik később maguk formálták a térség szellemi életét. 

A magyar kötődésű jeles öregdiákok közül Szenn Andor igazgatóhelyettes 2024-es, a Magyar Szóban megjelent beszélgetésünkben dr. Pfeiffer Attilát, mgr. Hajnal Jenőt, az MNT egykori elnökét, dr. Hajnal Alent, a Mississippi Egyetem pszichológia karának docensét, dr. Samu Krisztiánt, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem dékánhelyettesét, dr. Guzsvány Valériát, az Újvidéki Egyetem egykori tanárát, dr. Káich Katalint, valamint Szenn Pétert, a horvátországi református egyház püspökét is az intézményhez kötődő személyiségek között említette.

A gimnázium története a művészeti és tudományos pályák mellett a sportban elért eredményekről is szól. Szenn Andor a korábbi beszélgetésben Hegybeli Noémi tekézőt és Horváth Zsófi kajakost emelte ki az egykori, illetve akkori diákok közül. A névsor nem teljes, de érzékelteti, milyen sokféle irányba vezethetett tovább az út az iskola padjaiból.

Megszakadt folytonosság, újrakezdés

A gimnázium történetének egyik legjelentősebb törése az 1970-es évek középiskolai oktatási reformjához kapcsolódik. A hagyományos gimnáziumi oktatási forma és az intézmény korábbi folytonossága megszakadt, a monográfia megfogalmazása szerint a nevelőmunka közel tizenöt évre elveszítette korábbi jellegét. Ez nem pusztán szervezeti változást jelentett: egy olyan oktatási hagyomány került veszélybe, amely évtizedeken át meghatározta a város középiskolai életét.

A gimnáziumi képzés helyreállítása az 1990-es évek elején kezdődött meg, a működés pedig a 2001/2002-es tanévre rendeződött újra a hagyományos gimnáziumi forma szerint. A visszatérés annak felismerését is jelezte, hogy a gimnázium sajátos szerepet tölt be a középfokú oktatásban: általános műveltséget ad, szélesíti a látókört, és felkészít a felsőoktatásban való helytállásra.

Mit jelent ma a zombori gimnázium?

A képzési kínálatban a társadalmi-nyelvi és a természettudományi-matematikai szak mellett sportolóknak, valamint a számítástechnika és informatika iránt érdeklődő diákoknak szóló szakosított képzések is szerepelnek. A földrajz és történelem iránt különösen érdeklődők számára szintén indult szakirány.

A gimnázium mai életében a hagyományok ápolása mellett egyre hangsúlyosabb feladat a  magyar nyelvű képzés népszerűsítése, a leendő diákok megszólítása és a tanulási feltételek folyamatos fejlesztése. Szenn Andor igazgatóhelyettes elmondta, hogy jelenleg a magyar tagozat négy évfolyamán összesen 14 tanuló folytatja tanulmányait. A kis létszám ugyan kihívást jelent, az iskola azonban többféle módon igyekszik láthatóvá tenni a képzési lehetőségeket.

Évente nyílt napot tartanak, aktív a gimnázium honlapja, és nemrégiben az intézményt bemutató kisfilm is készült, amelynek létrehozásában a diákok lelkesen vállaltak szerepet. A középiskola népszerűsítésében fontos állomás volt az október elején, Zentán megrendezett Suli-Expo is, amelyen a gimnázium első alkalommal vett részt. A rendezvényen a magyar nyelven továbbtanulni kívánó általános iskolások ismerkedhettek meg a középiskolák kínálatával.

– A rendezvény különösen eredményesnek bizonyult számunkra, hiszen a magyar nyelvű oktatást is biztosító nyugat-bácskai általános iskolák mintegy 90 százaléka képviseltette magát, és valamennyien ellátogattak a standunkhoz. Így egyetlen helyszínen sikerült megszólítanunk azoknak a fiataloknak a jelentős részét, akikkel korábban az iskolalátogatások során találkoztunk – hangsúlyozta Szenn Andor.

A gimnázium számára a népszerűsítés mellett a tanulók támogatása is kiemelt jelentőségű. Az intézmény jóakaróinak és szimpatizánsainak köszönhetően saját ösztöndíjprogramot működtetnek, amely az igazgatóhelyettes tájékoztatása szerint egyedülálló a középiskolák között.

– A négy egész fölötti tanulmányi átlaggal rendelkező diákok egyszeri, 8 és 12 ezer dinár közötti ösztöndíjban részesülnek, amelynek folyósítása a Dunatáj Egyesülésen keresztül történik – ismertette a támogatás részleteit.

Az oktatási környezet korszerűsítése ugyancsak napirenden van. A magyarországi Vajdasági Baráti Egyesület támogatásával a közelmúltban négy tanterem újulhatott meg: kettő technikai felszereltsége, további kettő bútorzata vált korszerűbbé. Emellett egy új tanterem kialakítását is tervezik, a fejlesztés a Vajdasági Magyar Szövetség, valamint a tartományi oktatási titkárság támogatásával valósulhat meg.

– A projektdokumentáció elkészült, a különböző engedélyekre még várni kell, ezt követően azonban megindulhat a munka – mondta Szenn Andor.

Tanulás és élsport – egymást segítő utak

A gimnázium mindennapjairól a jelenlegi diákok tapasztalatai is sokat elárulnak. Horváth Zsófi, a zombori gimnázium végzőse, válogatott kajakosként a tanulás és az élsport összehangolásáról beszélt. Esetében a felkészülések és a versenyek miatt az iskolai jelenlét megszervezése különösen nagy odafigyelést igényel, tapasztalatai szerint azonban a tanárok rugalmasan segítik a felkészülésben.

– Mindvégig válogatott versenyző voltam. Az éveimet két hét hiányzással kezdem a felkészülések miatt, de ezt nagyon könnyen be tudom hozni. A tanárok maximálisan segítenek mindenben. Kevesen vagyunk a magyar osztályokban, de ez előny is, mert a tanárnak több ideje van külön-külön egy-egy tanulóra. Megértőek velem a tanárok, így közösen megbeszéljük a számonkéréseket, hogy legyen időm felkészülni az ellenőrzőre, mellette pedig edzeni is tudjak – mondta Horváth Zsófi.

„Olyan, mint egy kis család”

A negyedikes Kanyó Tamás számára a zombori gimnázium egyik legnagyobb értéke az otthonos légkör és a magyar osztályok összetartó közössége. Mint fogalmazott, mivel viszonylag kevesen vannak, a diákok között szoros kapcsolat alakult ki, a mindennapokat pedig a kölcsönös segítség és a jókedv teszi különlegessé.

A tanárokat megértőnek és segítőkésznek tartja: ha valamit nem ért az anyagban, készségesen elmagyarázzák neki akár többször is. A tanórák közötti szünetekből sem hiányoznak a közös poénok, így – ahogyan Tamás érzékletesen megfogalmazta – a jó hangulatból sosem fogynak ki.

A személyes beszámolók sora egy fontos, a létszámadatokból önmagukban nem kiolvasható szempontot tesz láthatóvá: a kis létszámú magyar osztályokban több lehetőség nyílhat az egyéni figyelemre és a tanulók sajátos élethelyzetéhez való alkalmazkodásra. Ez különösen értékes lehet azok számára, akik a tanulás mellett magas szinten sportolnak, művészeti tevékenységet végeznek, vagy más, rendszeres elfoglaltságot vállalnak.

A 2024 januárjában megjelent korábbi cikkünkben Szenn Andor arról beszélt, hogy a gimnáziumban minden lehetőséget igyekeznek megteremteni a magyar nyelvű tanulásra. Elmondása szerint a magyar tagozat diákjai a tantárgyak többségét magyarul tanulhatták, néhányat pedig a környezetnyelv gyakorlása érdekében szerb nyelven hallgattak, a házi dolgozatokat azonban ezekben az esetekben is magyarul készíthették el. A nyelvi együttműködés nemcsak a tanulásról szólt: a szerb és magyar diákok közös órái a mindennapi találkozás, a kölcsönös megismerés és a tolerancia lehetőségét is megteremtették.

Források: Milan Stepanović – dr. Pfeiffer Attila: A zombori gimnázium 150 éve (magyar kiadás, 2024); Lennert Móger Tímea: A múlt szellemében, a jövő reményében, Magyar Szó, 2024. január 18.; https://www.gimnazijaso.edu.rs/