A vándormadaraink nagy része július végétől október végéig elvonul Kárpát-medencei költőterületéről. Október folyamán több őszi madárgyűrűző tábor is működik, vagy működött Bácskában. Hajdújárásnál a Ludasit-tó part menti nádasában a nyár végén megtartották a szokásos hathetes madárgyűrűző tábort. Az akció egy hónapnyi szünet után, októberben folytatódik. Ezzel párhuzamosan a Jegricska folyó (Nyugat-Bácskában ered és Zsablyánál torkollik a Tiszába) mentén, Temerin közelében szintén madárjelölés folyt október első felében.
Idén a hajdújárási madárvonulás-kutató tábor jelentős mérföldkőhöz érkezett. Szerbia területén a Ludasi-tavon 1987-óta, immár 40 éve működő nyári madármegfigyelő és gyűrűzőtábor az egyetlen ilyen jellegű, civil kezdeményezésen alapuló kutatótábor. A negyven nyári akciót 15 éve követi az őszi októberi madárjelölés. Az idei év tehát egyfajta kettős jubileum a Ludasi-tavi madárvonulás-kutatásban.
Szekeres Levente és Ottó egy gyűrűzésre váró karvallyal
Alumínium gyűrű kerül a madár csüdjére
A hálókból kiszabadított madarakat vászonzacskókban szállítják
MADARAKNAK BOKAGYŰRŰ
A szabadkai Riparia Természetbarátok Egyesülete a Palics–Ludas Közvállalattal szoros együttműködésben az augusztusban véget ért hathetes nyári madárgyűrűző tábor után októberben további négy héten keresztül folytatja a Ludasi-tavon élő és átvonuló énekesmadarak jelölését, biometriai felmérését. A tábor célja a madarak és az általuk használt útvonalak, élőhelyek feltérképezése, védelme.
Szekeres Ottó, a Riparia Természetbarátok Egyesületének egyik alapító és vezetőségi tagja elmondta:
–Az évek során, figyelembe véve a nyári és az őszi gyűrűzőakcióinkat is, a táborokban eddig mintegy 120, főleg énekesmadárfaj került befogásra a parti nádszegélyben kifeszített több mint százméternyi madárhálóban. Itt időnként kézre kerülnek olyan ritkaságok is, amelyek országosan lehet, hogy egyszer vagy kevesebb, mint tízszer fordultak elő az eddigiekben. Néhány éve például az őszi madárbefogó és jelölő akciónk keretében egy barna füzike akadt hálóba. Ez az aprócska énekesmadár Szibériában fészkel, majd Ázsia déli részébe vonul telelni, de olykor Európa belsejébe is elkóborol egy-egy példány. Nagy szerencsénk volt, hogy éppen a Ludasi-tó nádasában sikerült befogni ezt a vidékünkön rendkívül ritka vándort.
Legnagyobb számban a nádasokban fészkelő, táplálkozó és vonulás idején megpihenő nádiposzáták és más énekesmadarak lábára kerül egyedi jelölőgyűrű. A meggyűrűzött madarak száma éves szinten megközelíti a tízezer példányt – mondta Szerkes.
Szabó Viktor szabadkai állatorvos még fiatalon csatlakozott a madárkutatáshoz:
– A hálóba akadt, majd onnan kibogozott énekesmadarak egy órán belül visszakapják szabadságukat és folytathatják napi tevékenységüket, folytathatják tovább vándorútjukat, de már egy apró, egyedi számozású alumínium gyűrűvel a lábukon. A jelölőgyűrűket a belgrádi Természettudományi Múzeum gyűrűző központjától igényelhetik a vizsgázott madárgyűrűzők.
A gyűrűző legelső feladata, hogy meghatározza a kezében lévő madár faji hovatartozását, és rányomja csüdjére a pici alumínium gyűrűt, ami semmilyen tekintetben sem zavarja meg a madár mindennapi életét. Mikor a gyűrű rákerült a madárra, különböző biometriai adatokat veszünk fel róla. Megmérjük a szárnya hosszát, szükség szerint az evezőtollak egymáshoz viszonyított arányát, ami faji bélyeg is lehet. Megnézzük, hogy mennyi zsírt halmozott fel, amiből a madár kondíciójára tudunk következtetni. Egyes madarak az őszi vonulás előtt részleges vagy teljes vedlést végeznek, amit szintén felírunk. Amennyiben lehetséges, meghatározzuk a madár korát és nemét is. Végül lemérjük a testtömegét digitális mérlegen. A nádiposzáták tömege alig haladja meg a tíz grammot, még a nagyobb testű nádirigó is alig 30–40 gramm. Érdekes, hogy a kistestű nádiposzáták, de különösen a hosszú távú vonulónak számító foltos nádiposzáta, képes a nyári „hétköznapi”, alig több mint tízgrammos testtömegét akár ötven százalékkal is felnövelni zsírtartalék formájában. Amikor már így „felhízik”, készen áll a vonulásra. Ez a zsírüzemanyag elegendő számára akár ezer kilométer megtételére is egy huzamban, leszállás, pihenés nélkül – emelte ki a legfontosabb tudnivalókat Viktor.
Az itt gyűjtött adatok a határokon átívelő kutatásokban is hasznosak lehetnek. A rendszeres kutatómunka eredményeként a Ludasi-tavon és környékén több mint 240 madárfaj előfordulását sikerült igazolni, közülük közel száz madárfaj rendszeresen vagy időszakosan költ a területen.
A madárbarátok által gyűjtött rengeteg értékes információ, tudományos értékű adat alapján elvégezhető egy adott terület természeti értékének a felbecsülése, ökológiai minőségének a besorolása. Az ökológiai és madárgyűrűző kutatótáborok negyven év alatt számos bizonyítékkal szolgáltak arra vonatkozóan, hogy a Ludasi-tó fontos fészkelő, megálló és éjszakázó hely az állandó, tehát télen is helyben maradó és a vonuló madarak számára egyaránt.
A klímaváltozás egyre érzékenyebben érinti az énekesmadarakat is, az egyes fajok állománynagyságának változásai kiolvashatók a rendszeres madárgyűrűzések adataiból.
Nomád tábor a Jegricska mellett
FÜLEMÜLE ÉS SITKE = FÜLEMÜLESITKE
Faragó Szabolcs lelkes fiatal temerini madarász, madárgyűrűző idén ősszel is szervezett madárgyűrűző akciót a Temerin közelében elhaladó Jegricska folyó mellett.
– Szeptember 24-ei kezdéssel hirdettem meg a gyűrűző tábort október 11-ével bezárólag. Vannak madarász kollégák, akik csak hétvégeken tudnak részt venni a madárfogásban és gyűrűzésben. Tavaly is sok madarunk volt, idén még több hálóval dolgoztunk. Voltak olyan napok, amikor 150–200 énekesmadár akadt hálóba, főleg nádiposzáták.
Különösen érdekes hely a Jegricska menti nádas a vonuló fülemülesitkék számára. Ez az aprócska nádiposzáta nevét énekének fülemüleszerű első strófájáról kapta. Vannak magyarországi madarászok, akik a sitkére „szakosodnak”. Az elmúlt években sok értékes adatott gyűjtöttek be a vonulási stratégiájáról. Októberben még intenzíven vonulnak a fülemülesitkék és a mediterrán térségben telelnek ki. Majd tavasszal a legkorábban visszatérő nádiposzátánk.
Változó eredménnyel, de naponta 10–20 sitkét is fogtunk a Jegricska menti nádasokban és a partközeli bokros-fás területen kifeszített függönyhálók segítségével. Összesen 112 sitkét sikerült meggyűrűzni, de megfogunk még 22 gyűrűs egyedet is. Ezek a visszafogások értékes adatokkal szolgálnak a vonulás irányáról, üteméről, időtartamáról, a gyűrűs madarak koráról stb. Legnagyobb számban foltos nádiposzátát, több mint háromszázat, és közel ugyanennyi vörösbegyet jelöltünk.
Több magyar gyűrűs sitke mellett fogtunk két albán gyűrűst és egy Görögországban jelöltet is, ami a Jegricska és a telelőterületek közötti kapcsolatra utal. Vannak visszatérő fülemülesitkék, a korábban itt jelölt példányok közül idén néhány újból hálóba akadt. Tehát rendszeresen átvonulnak ezen a területen – mondta Szabolcs, aki elmondta még, hogy a délutáni, esti órákban ragadozómadarak számára felállított hálóval több erdei, réti és gyöngybaglyot, karvalyt, egerészölyvet is befogtak és meggyűrűztek.
Október 11-én befejeződött az idei őszi madárgyűrűző a Jegricska partján. Szabolcs azonban továbbra is hétvégeken kilátogat a táborhelyre, hogy folytassa a nádi énekesmadarak jelölését, ami sok érdekes információval szolgált már eddig is a tollas apróságok vándorlási szokásairól, az egyes fajok egyéni vonulási stratégiájáról.
A kéthetes táborban összesen 1248 madár akadt a nádasban, a bokrosokban és a víz felett kifeszített függönyhálókba. A kézre került nádiposzáták között akadt hét külföldi (magyar, görög, albán) gyűrűs sitke és egy magyar foltos nádiposzáta is.
A napi fogáseredmények változóan alakultak, már csak azért is, mert hét közben kevesebb résztvevővel működött a tábor, Szabolcsnak olykor napokon át nem akadt segítője.
A lelkes és elszánt madarászoknak köszönhetően a madárvonulás-kutatás, a gyűrűzési és faunisztikai megfigyelések egyre inkább ráirányítják a figyelmet a természetes nádasok fontos szerepére a nádi énekesmadarak költésében és vonulásában. Ezek az élőhelyek a Kárpát-medencei vonuló madarak szempontjából is fontos „lépőkőnek” minősülnek. Vándorútjuk során ezekben a nádasokban pihennek, táplálkoznak és gyűjtenek erőt a sokszor nagy kihívást, megpróbáltatást jelentő vándorútjuk folytatásához.
Nyitókép: Tavaszi, bővizű Ludasi-tó madártávlatból Hajdújárásnál (Gergely József felvétele)



