Bácskai múzeum-egylet és a múzeum

Bácskai múzeum-egylet és a múzeum – Az 1879-ben kidolgozott és közzétett A Bács-Bodrog megyei történelmi és földrajzi társulat alapszabálya 23. paragrafusa kimondta: „A társulat vagyonát képezik a részére gyűjtött és ajándékozott okmányok, könyvek, régiségek, ezekből a társulat Zomborban történelmi múzeumot alapít.” Az 1883-ban megalakult Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat a régiséggyűjteménye számára 1887-ben a zombori megyeházán kapott egy termet. Iványi István a Bácska című lap 1883. június 5-i számában közölt írásában rámutatott: az, hogy a régiségeiket eddig a budapesti Nemzeti Múzeumba vitték, azért történhetett, „mert egész vidékünkön nem volt a megőrzésükre alkalmas hely. Most azonban a vármegyei alispán, a Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat elnöke a gyűjtemények számára ideiglenesen ugyan, de alkalmas helységet biztosított, és amellett a régiségeknek immár gondnoka is van, már magunk őrizhetjük a régiség-leleteket”. Öt év múlva – 1892-ben – egy nagyobb helyiséghez is hozzájutott.

A régiséggyűjtemény a régészeti tárgyak és érmék mellett könyvtárból, okmány- és irattárból állt. A gyűjtemény gyarapítása érdekében a történelmi társulat vezetősége újságcikkekben szólította fel a közönséget. Így cselekedett Roediger Lajos helyettes titkár és Latinovits Géza alelnök, amikor a Bácska 1899. január 27-i számában közzétette a Felhívás a Bács-Bodrogh vármegyei Történelmi Társulatától című, a múzeum gyarapítására szólító felhívását. Margalits Ede társulati titkárnak, az Évkönyv akkori szerkesztőjének felhívására nemcsak a társulati tagok, de a „községi tanítók, lelkészek, elöljárók” és a helytörténet iránt fogékony lakosok ettől kezdve folyamatosan adományozták a birtokukba került régiségeket a társulat múzeuma számára.

A Zombor és Vidéke hetilap 1900. január 28-a és március 1-je között Dudás Gyula Muhoray néven jegyzett Bácskai múzeum-egylet című, ötrészes értekezésében a Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társaság tudományos működése kiszélesítésének a lehetőségét kereste. Megjegyezte: a tudományos társaság igen sokat tett a történetírás terén – eredményeit országos szinten is kellő módon értékelik –, vannak azonban a működése terén olyan hiányosságok, amelyeket mielőbb pótolni kell. „Végső ideje – fogalmazott a szerző –, hogy a 17 év óta fennálló társulat alapjai kiszélesíttessenek, s maga a társulat megreformáltassék. Új szellemi és anyagi források nyerhetése szempontjából a társulatot egy nagyobb szabású irodalmi egyesületté kellene immár átalakítani, oly formává, mint a szegedi Dugonics társaság.” Az alakítandó múzeum-egyesület azzal, hogy „a szépirodalmat és az összes tudományágakat egyaránt felkarolná”, több működő és pártoló tagra tenne szert, ami magával hozná a kormány és a megye nagyobb méretű anyagi támogatását is. Az anyagi támogatás bővülésével a történeti és régészeti kutatások is könnyebben realizálhatók lennének. A történelmi társulatban tehát szakosztályokat kellene szervezni, tetszés szerint kettőt vagy hármat, melyek közt első helyen a szépirodalom állna. A társulati folyóiratot is úgy kellene átalakítani, hogy abban a szépirodalmi munkák is megjelenjenek, „mert a szaktudománybeli cikkeket úgyis csak kevesen olvassák”. A történelmi társulat megújulását jelentené a társulat gyűjteményét magában foglaló múzeum átalakítása, újjászervezése is. Eljött hát a múzeum-egyesület megújításának az ideje.

Roediger Lajos, a Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társaság titkára a Zombor és Vidéke 1900. február 25-i számában megjelent Válasz Muhoray úrnak a Bácskai múzeum-egyesület czímű czikkére című válaszában jelezte: Dudás Gyula fölvetését – a történelmi társulat irodalmi szakosztállyal történő bővítésének lehetőségét – a szervezőbizottság már az 1883. évi megalakulását megelőző vita során elvetette. Az alapszabály 3. paragrafusa pontosan meghatározza a társulat feladatát: a cél a megye egész területén a történelmi múltnak az okmányok és a statisztikák segítségével való föltárása és történeti munkákban való feldolgozása. Feladata továbbá „az e vidéken elszórva létező ősi-, ó- és középkori műrégiségeket ásatások, adományozás, vétel vagy ideiglenes átengedés útján egy megalapítandó műrégiségi egyleti múzeum számára összegyűjteni”. Roediger Lajos a múzeum-egylet eddigi munkájának bővítésében látta a továbblépés, a fejlődés lehetőségét.

A közönség számára 1904-ben nyitották meg az ekkor már háromtermes könyvtárat, iparművészeti, néprajzi, természetrajzi és a tárgyak háromnegyedét kitevő régiségtárat magában foglaló múzeumot. Még abban az évben dr. Czerni Béla gyulafehérvári régiségszakértő el is kezdte a több mint 3000 tételből álló gyűjtemény katalogizálását.

A Bácska című hetilap 1906. november 6-i számában A megyei múzeum köréből címmel a néprajzi tárgyaknak a Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat számára történő gyűjtésére szólította a közönséget. Kiemelte: a néprajzi tárgyak és adatok gyűjtését a Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat egyik fő feladatának tekinti. Ezért „felkéri a megyebeli művelt közönséget, hogy tudományos célú törekvésében, minden kitelhető módon támogatni szíveskedjék. […] Összegyűjtendő minden, amit népünk akár a szükségtől indíttatva, akár pedig a saját gyönyörűségére készített. A gyűjtés általános szabálya az, hogy minél ócskább valamely tárgy, s minél több avult vonás van rajta – ha még oly csekély értékűnek látszik is – múlhatatlanul megszerzendő.” Evégből a megye egész területére és a népélet minden aprólékosságára kiterjeszkedő gyűjtést indít, hogy így a nép környezetéből való, s bármily csekélynek látszó dolog is, helyet találhasson a társulat múzeumában.

1908-ban Gubicza Kálmán és Trencsény Károly közösen állították össze A Bács-Bodrog vármegye Történelmi Társulat múzeumának képes kalauza című kiadványt, melyben nem kevesebb mint tíz szekrény kiállított régészeti anyaga jelenik meg. A kézikönyv felsorolása szerint az első szekrényben a monostorszegi leletek találhatók, melyet a társulat megbízásából ásatott Gubicza Kálmán; második szekrény: gombosi leletek. A társulat megbízásából ásatta Cziráky Gyula; harmadik szekrény: bácskertesi sírleletek. A társulat megbízásából ásta Kuzmiák Sándor; a nyolcadik szekrényben a kishegyesi népvándorlás kori temetőből előkerült leletek láthatók, míg a sírszekrényben a kishegyesi avar kori temető 80. sírjának leletei sorakoztak. A kilencedik szekrény tartalmazta a Bács-Bodrog vármegyén kívül talált régiségeket.

Párducz Mihály régész a Kalangya 1943. november 15-i számában közölt A Bácskai Múzeumról című írásában így fogalmazott: „Kevés olyan múzeuma van az Alföldnek, amely annyira magán viselné a hozzáértő és ügybuzgó kezek gondoskodását, mint a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat múzeuma.” A Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat 1883-ban történt megalakulása pillanatától kezdve az intenzív múzeumi munka minden vonalon meghozta a maga értékes eredményeit. A múzeum igazgatóinak és a múzeum mellett dolgozó szakembernek – Schverer Jánosnak, Dudás Gyulának, Cziráky Gyulának, Gubitza Kálmánnak, Roediger Lajosnak, ifj. Frey Imrének és másoknak – a munkája minden tekintetben elismerést érdemel. A múzeum nagyobb ásatásokat Monostorszegen, Gomboson. Bácskeresztúron, Madarason, Kiszácson, Kishegyesen és Vajszkán végzett. A múzeum minden tekintetben kiforrott, bevált és a kor színvonalán álló módszerekkel dolgozott. „A leletek preparálásán túl a több mint 4000 darab, kimerítő leírást tartalmazó katalóguscédula, lelőhelykataszter nyújtanak betekintést abba a munkába, amely az egyes lelettárgyak származási helyét, előfordulási körülményeit, egyszóval hiteles keresztlevelét vannak hivatva megörökíteni.” A Bács-Bodrog megyei Történelmi Társulat múzeuma alapításának idejétől kezdve határozottan komolyan vette a társulat működési területén belül rá kiosztott feladatot. Párducz Mihály szerint „nyugodtan elmondhatjuk, hogy a múzeum anyaga nélkül a vármegye őskori és népvándorlás kori történetét jól megírni hiú vállalkozás lenne”.

Irodalom: Iványi István: Tájékoztatás a vm. tört. társ. tagjaihoz és azokhoz, akik még tagokká lenni óhajtanak II.; Bácska, 1883. június 5. 2. p.; Dudás Gy.: Bács-Bodrogh megyei Múzeumi Egylet; Bácska, 1897. november 12. 2. p.; Roediger Lajos h. titkár és Latinovits Géza alelnök: Felhívás a Bács-Bodrogh vármegyei Történelmi Társulatától [a múzeum gyarapítására]; Bácska, 1899. január 27. 2. p.; Muhoray [Dudás Gyula]: Bácskai múzeum-egylet I–V.; Zombor és Vidéke, 1900. január 28. 5. p.; február 1. 1–2. p.; február 4. 2. p.; február 11. 2–3. p.; március 1. 2–3. p.; Roediger Lajos, a Bács-Bodr. várm. tört. társ. titkára: Válasz Muhoray úrnak a Bácskai múzeum-egyesület czímű czikkére; Zombor és Vidéke, 1900. február 25. 2–3. p.; A Bács-Bodrogh vármegyei Történelmi Társulat múzeuma I–VI. (gyarapodás); Bácska, 1901. február 19. 3. p.; február 26. 3. p.; április 2. 5. p.; április 12. 5. p.; május 10. 3. p.; szeptember 6. 3. p.; Gubitza Kálmán: A Bács-Bodrogh vármegyei múzeum; Bácska, 1902. december 5. 1–2. p.; A megyei múzeum köréből [Néprajzi tárgyak a Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulatnál]; Bácska, 1906. november 6. 4. p.; Gubitza Kálmán múzeumőr: A megyei múzeum köréből [Szerzemények jegyzéke]; Bácska, 1908. július 24. 3. p.; Gubicza Kálmán múzeumőr és Trencsény Károly titkár: A Bács-Bodrog vármegye Történelmi Társulat múzeumának képes kalauza; [Zombor] – Bittermann Nándor és fia könyv- és kőnyomdájából, 1908. 78 [2] p.; Párducz Mihály: A Bácskai Múzeumról; Kalangya, 1943. november 15. XII. évfolyam, 11. szám, 521–522. p.; Mák Ferenc: A megyében a hazát szeretni – A Bács-Bodrog megyei Történelmi Társulat története és működése; Századok, 2017. 151. évfolyam, 1. szám, 75–118. p.; Mák Ferenc: Cicelle virágoskertjének díszei. Irodalom és nemzeti újjászületés a Délvidéken 1867–1920; Újvidék – Forum Könyvkiadó, 2020. 773 p.

(Folytatjuk)