Följajdult a szürke kakukkmadár
a fiatal bégnének ablakán.
De így beszél bégné ifiasszony:
– Miért jajgatsz, szürke kakukkmadár,
miért jajgatsz a szobám ablakán?
Tán nem vagyok én magam is árva,
Az enyémet, Alajbéget várva!
De így beszél a szürke kakukkmadár:
– Isten áldjon, te fiatal bégné,
kapaszkodj a legnagyobb bástyára,
legmagasabb torony ablakába,
és tekints le a falak aljára:
jönnek ottan heten szekerekkel,
a hatodik fedve feketével,
a hetedik fekete-pirossal,
Alajbéged abban fekszik holtan.
Ám így beszél a fiatal bégné:
– Isten áldjon, szürke kakukkmadár,
segíts nekem elsiratni bégem
György napjától Mihálynak napjáig!
Te, madaram, szép tollazatodban,
én meg az én fekete ruhámban.
Csorba Béla fordítása
Forrás: Sait Orahovac: Sevdalinke, balade i romanse Bosne i Hercegovine. „Svjetlost” Izdavačko preduzeće Sarajevo, 1968.
Névmagyarázat: alajbég – az Oszmán Birodalomban a török alaj-beg (a magyar régiségben olajbég) eredetileg a hűbéres lovas szpáhiezredek parancsnokainak és/vagy a szandzsákbégek helyetteseinek méltóságneve volt, amely egy idő után a boszniai muzulmánok körében önálló személynévként, majd családnévként is (Alajbegović) gyökeret vert
