szerző: Benes László
Az apám után hátramaradt műveinek gyűjteményében számomra a legelőkelőbb helyet egy nagyjából velem egyidős, a sok hányattatástól igencsak megviselt, ám a szépet áhító szemnek még mindig gyönyörködtető élményt nyújtó, 50×37 centiméteres furnérlemez* mindkét oldalára vastag ecsetkezeléssel készült két olajfestmény: egy tájkép és egy csendélet foglalja el.
A furnérlemez egyik oldalán a bajmoki templom épülete látható hátulról, a sekrestye felől. Kirívó az ellentét a vibráló fehér, hullámos festékcsíkokkal ábrázolt felhőkkel tarkított, világoskék, szinte már szürke égboltozat és a kompozíció előterét képező, nyugtalan ecsetkezeléssel megfestett parknak, mint a hely sub rosa voltát hangsúlyozandó, szinte félelmet sugalló fáinak sötétzöldje (ami az árnyékban már feketébe megy át) között. A képen domináló kékesszürke, szinte már fakó lila hatású tetőzet teljes súlyával nehezedik az épületre, mintha a következő pillanatban már szétnyomná az ósdinak tűnő, kékesszürke árnyékú, sárga falakat. A háttérben a vihar közeledtét sejtető égbolt felé törő toronytető már bordós árnyalatokat ölt magára. Ez a festmény Benes József legkorábbi olajképe. Nagy valószínűséggel 1950-re datálható.
*
A rétegelt falemez másik oldalán egy kenőkéssel vastagon felvitt csendélet látható. 1951 tájékán festhette, amikor már a belgrádi képzőművészeti akadémia elsőéves hallgatója volt Nedeljko Gvozdenović festőművészeti szakán. Mindenesetre később alkotta, mint a fentiekben bemutatott bajmoki templomot, mivel az ezen a képen ábrázolt tárgyak általam is jól ismertek anyai nagyszüleim házából, ami azt bizonyítja, hogy amikor e csendélet készült, akkor apám már nős volt. Festészeti technikája is fejlettebb már. A képen határozottan felismerhető a francia impresszionisták, főleg Paul Cézanne hatása.
Amúgy a festmény klasszikus beállítottságú csendélet: redősre gyűrt bordó terítővel letakart asztalra helyezett rézmozsár, kávés findzsa, sötétkék flaskó és két citrom. A sötét tónus – csupán a findzsa fehérsége és a citromok élénk színe világít ki a képből – és a drapéria ziláltsága misztikusságot, a fekete kontúrok pedig valamilyen állandóságot kölcsönöznek a csendéletnek.
*
E két festmény hosszú évtizedekig díszítette nagyszüleim otthonát, oly módon, hogy időnként egyszerűen megfordították a furnérlemezt, ha már ráuntak az egyik oldalára. Mint persona non grata, semmi esetre sem kerülhetett be a tisztaszobába, ahol tekintélyes méretű, ám képzőművészeti szempontból értéktelen olajnyomatú képek domináltak, hanem csak a konyhába, ám mégis… Kizárt dolog, hogy abban az időben Bajmokon, egy parasztházban akadt volna még egy művészi festmény ezen/ezeken kívül!
A templom megfestésekor Benes József húszéves, a csendélet készültekor pedig huszonegy éves volt.
* Két vagy több falemezből (furnérból) összeragasztott, nagy szilárdságú lap, rétegelt lemezként is ismerik.
