A Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat 1883. május 15-én Zomborban a megyeháza dísztermében 33 meghívott jövőbeli tag jelenlétében tartotta meg alakuló közgyűlését. A történelmi társulat megalakításának kérdése évek óta foglalkoztatta a vármegye íróinak-történetíróinak jeleseit. A zombori Bácska című lap 1879. november 21-i számában megjelent A Bács-Bodrog megyei történelmi és földrajzi társulat alapszabálya 26 paragrafusban foglalta össze az elképzelt egyesület működési rendjét. Az alapszabály – feltételezhetően csak javaslat vagy tervezet – legfontosabb elemei szerint: 1. §. A társulat címe Bács-Bodrogh vármegyei történelmi és földrajzi társulat, székhelye Zombor sz. kir. város. 2. §. A társulat célja Bács-Bodrog vármegye történelmi múltja és jelenének lehető földerítése. Az erre vonatkozó szakmunkák figyelemmel kísérése, a hazai történettudomány, statisztika és földrajz mívelése és megkedveltetése minél szélesebb körben. 3. §. E célt elérni nemcsak a szakképességek és szakkedvelők egyesítése, történelmi és statisztikai, valamint földrajzi dolgozatok írása, kiadása vagy nyilvános felolvasása, hanem nyilvános gyűlések tartása, kirándulások eszközlése, levél- és könyvtár berendezése által törekszik. Nem sokkal ezt követően ugyancsak a Bácska lapjain Városy Tivadar az egyesületek hasznáról cikkezett, megállapítva, hogy minden társulatok és egyletek haszna az együtt munkálkodásban rejlik.
Amikor Iványi István „érdemes történetbúvár” többszöri kezdeményezésére 1882. augusztus 22-én Schmausz Endre vármegyei alispán Czirfusz Ferenc megyei tanfelügyelő egyetértésével értekezletet tartatott egy Bács megyei történelmi társulat magalakítása érdekében, Margalits Ede Fölhívás egy Bács-Bodrogh megyei történelmi társulat alakítása kérdésében című újságcikkében üdvözölte a kezdeményezést. „Bács-Bodrog megyében az elmúlt évtizedben sokkal több dolog történt az anyagi haladás emelésére, mint a szellemi értékek gyarapítására” – mutatott rá írása bevezető soraiban –, „sokkal több vagyonszerző részvénytársulat létesült, mint ahány szellemi célokért küzdő egyesület. […] Hazánk történelmi múltjának tüzetesebb felderítésére alakult az országos magyar történelmi társulat, de hogy az ország egyes vidékeiről részletesebb adatok birtokába juthassunk, amelyekből, mint sokszínű, apró kövecsekből, édes hazánk múltjának történelmi mozaik képe előállítható legyen: az egyes megyék, vidékek és városok szűkebb határok közt mozgó, de az egésznek haladását áldásosan előmozdító történelmi és régészeti társulatokat alakítottak. Számunkra példaként szolgál a Temesvárott működő Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat, amely sikeres tevékenysége révén országos elismerést vívott ki magának. Sietni kell a vármegye múltjára vonatkozó, az ország egész területén elszórt források, a már különben is nagyon megfogyott okmány- és adatkészlet, valamint a régiségek begyűjtésében, hogy azok alapján vármegyénk múltját minden oldalról érdemlegesen feltüntethessük, s ezzel mi is hozzájáruljunk édes hazánk történelmi múltját híven feltüntető rajzának kiegészítéséhez.”
Egy héttel a közgyűlést megelőzően ugyancsak Margalits Ede arról számolt be, hogy a történelmi társulatnak 38 bácskai városból – és a fővárosból – eddig 161 bejegyzett tagja van, a tagok száma a megalakulás pillanatában azonban már 176-ra nőtt. Az alakuló közgyűlést ideiglenes titkárként Margalits Ede nyitotta meg, előadásában részletezte a történelmi társulat előkészítésének folyamatát, és méltatta annak célját és vállalt feladatát, majd sor került a tiszti kar megválasztására. A Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat elnökévé Schmausz Endre vármegyei alispánt választották, alelnöke Iványi István, titkára Margalits Ede, másodtitkára Városy Tivadar, pénztárosa Schuller Simon, ügyésze Kozma László, gyűjteményőre Bieber Gyula lett.
A 33 paragrafusból álló, Schmausz Endre elnök és Margalits Ede titkár által kidolgozott társulati alapszabály 1. §-a leszögezte: a társulat neve Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat, székhelye Zombor szab. kir. város. A 2. § szerint a társulat célja: „Bács-Bodrogh megye történelmét egész kiterjedésében művelni”. A 3. § e tőmondatot részletesen is kifejtette: „E czél elérésére a megye egész területén a történelmi múltat, jelent és a statisztikát múltjában és jelenében lehetőleg földeríti, és az ezzel foglalkozó szakmunkákat figyelemmel kíséri; továbbá az e vidéken elszórva létező ősi, ó- és középkori műrégiségeket ásatások, adományozás, vétel vagy ideiglenes átengedés útján egy megalapítandó műrégiségi egyleti múzeum számára összegyűjti, a történelmi értékű romokat kellő felügyelet által a végpusztulástól megóvja; a hazai történettudomány és archaeologia művelése és megkedveltetése iránt minél szélesebb körű érdekeltséget ébreszt, végre a vármegye részletes és kimerítő történetének megírását okmányok és mindennemű használható anyag pl. az összes megyebeli nyomtatványok összegyűjtése által is előkészíti. E czélt nemcsak a szakképességek és szakkedvelők egyesítése, hanem a megyei érdekű történelmi, régiségtudományi és statisztikai dolgozatok írása, kiadása vagy nyilvános gyűlések tartása és kirándulások eszközlése, levél- és könyvtár berendezése, vidékenkint annalesek írása, nemkülönben a műemlékek és régiségek tanulmányozása és ismertetése által is elérni törekszik. Ha a társulat anyagi ereje megengedi, a tagok működését a legjobbnak ítélt művek díjazása és pályadíjak kitűzése által is emelni fogja.” A Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat alapszabályát a belügyminisztérium 1883 szeptemberében hagyta jóvá, s ezzel a társulat megkezdhette tényleges működését. A Bácska a beszámolójában nem mulasztotta el hangsúlyozni: a történelmi társulat az egyetlen „kulturális egylet a megyében”, s szép reményekkel tölti el a közönséget, hogy példáját számos más szervezet is követni fogja.
Az 1885. január 30-i választmányi ülésen elhatározták, hogy a történelmi társulat szakfolyóiratot ad ki „egynegyedévi füzetek” formájában A Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat Évkönyve címmel, melynek szerkesztője a társulat mindenkori titkára lesz. Még ugyanabban az esztendőben Margalits Ede társulati titkár szerkesztésében megjelent a Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat Évkönyve, amely az évnegyedes tudományos közlöny négy számából állt össze. Margalits Ede azonban rövid ideig szerkeszthette a kiadványt. 1886. július 12-én a rendkívüli közgyűlés az Évkönyv szerkesztésére Iványi István alelnököt kérte fel. Margalits Ede azonban még szerkesztőként Történelmi repertórium címmel összeállította a megyei hírlapok 1880–1884 között megjelent, történelmi és a történelemre vonatkozó közleményeinek jegyzékét, új rovatot nyitva ezzel az Évkönyvben. Iványi István alelnökként az Évkönyv 1886. évi II. évfolyamának III–VI. füzetét szerkesztette, 1887 elején a III. évfolyam I. füzetének szerkesztését azonban a társulat titkára, Grosschmid Gábor vette át, aki egészen 1895-ben bekövetkezett haláláig példás ügyszeretettel gondozta a Bács-Bodrogh vármegyei Történelmi Társulat Évkönyvének nyolc évfolyamát. Grosschmid Gábor halálát követően Dudás Gyulát választották a Történelmi Társulat titkárává, s ilyen minőségében az 1895. évi, XI. évfolyam I. füzetétől kezdve az ő feladata lett az Évkönyv szerkesztése is, melynek a történetírói ténykedése mellett 1898 végéig példásan eleget is tett. 1898 nyarán a közgyűlés Roediger Lajos választmányi tagot bízta meg a titkári teendők végzésével, aki az alapszabály rendelkezése értelmében átvette az Évkönyv szerkesztését is. 1901-ben rövid egy esztendeig Costa János, majd 1902–1918 között a kiadvány megszűnéséig Trencsény Károly szerkesztette az Évkönyvet. A Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat Évkönyvének 1885–1918 között 33 évfolyama jelent meg. Az 1888-ik évi titkári jelentésből kitűnik, hogy a Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat tiszteletbeli tagjainak sorába választotta Pesty Frigyest, Oltványi Pált és a bánsági Szentkláray Jenőt, kik „nemcsak köszönettel fogadták megtiszteltetésöket, de egész készséggel segédkezésöket is felajánlották”.
1896-ban a történelmi társulat Dudás Gyula kiváló történetíró szerkesztésében, a zombori Bittermann Nándor és fia nyomdájának kiadásában, több mint 1200 oldalon megjelentette a gazdagon illusztrált Bács-Bodrog vármegye egyetemes monográfiája – Hazánk ezeréves fennállásának ünnepe alkalmából című két kötetes munkát, amely kitörölhetetlen emléket állított Bácska XIX. századi történetíróinak. 1908 tavaszán a Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat díszközgyűlésen ünnepelte fennállásának 25 éves jubileumát. Zsoldos Benő Voks jubilate! – A 25 éves Történelmi Társaságról című ünnepi méltatásában értékelte a társulat működését. Kiemelte: „A társaság maga nemesen egyszerű elvontságban, mindenkor bízva tekint a jövő elé annak vigasztaló tudatában, hogy a kultúra érdekében végzett tevékenysége azért mindenkor köréje vezérli az érdeklődőknek azt a kicsiny táborát, mely mellett születésétől fogva hősiesen küzdött. Mily áldásos ez a zajtalan munkálkodás a forrongó közélet kaotikus zűrzavarában!” Muhi János az 1944-ben megjelent Zombor története című könyvében így fogalmazott: a Bács-Bodrog megyei Történelmi Társulat felbecsülhetetlen értékű munkásságával föltárta a megye történelmi múltjának fontos részleteit. „Ez az egy egyesület több eredményt ért el egyedül, mint más egyesületek százai” – fogalmazott Muhi János.
A Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat történetírói közül Iványi István, Dudás Gyula, Margalits Ede, Thim József és Érdujhelyi Menyhért életműve ma is a délvidéki magyar történetírás alapvető, évszázad múltán is hivatkozható értékei. Mások írásait – így Dudás Ödön, Steltzer Frigyes, Donoszlovits Vilmos és Grosschmid Gábor – viszont csak az évkönyvek, a korabeli lapok vagy alkalmi kis füzetek őrzik. Szellemi örökségünk részeként kötetbe illenének Gubitza Kálmán és Bellosics Bálint néprajzi tanulmányai is. A XIX. századi Bácska emléke a jeles tudósaink munkáikban él tovább.
Irodalom: A Bács-Bodrogh megyei történelmi és földrajzi társulat alapszabálya; Bácska, 1879. november 21. 383–384. p.; Iványi István: Bács-Bodrogh vármegyénk történeti irodalma; Bácska, 1881. szeptember 20. melléklet 1. p.; október 4. 2. p. és melléklet 1. p.; október 11. 2. p. és október 18. 2. p.; Donoszlovits Vilmos: Történeti társulatot Bács-Bodrogh vármegyének!; Bácska, 1882. szeptember 19. 1–2. p.; Margalits Ede, dr.: A Bács-Bodrogh megyei történelmi társulat [E hó 11-én fogja alakuló gyűlését megtartani]; Bácska, 1883. május 4. 1–2. p; Margalits Ede, Dr.: Fölhívás egy Bács-Bodrogh megyei történelmi társulat alakítása érdekében; Bácska, 1882. augusztus 29. 1. p.; U. a. [Margalits Ede]: Három év után – Beszélyek és hírlapi cikkek. Közli Margalits Ede bölcsésztudor, tanár, a Koronás arany érdemkereszt tulajdonosa; Zombor – Bittermann Nándor Könyv- és Kőnyomdája, 1884. 223 p.; A Bács-Bodrogh megyei történelmi társulat alapszabály tervezete I–II.; Bácska, 1883. április 10. melléklet 1–2.; április 17. 2. és melléklet 1. p.; A Bács-Bodrogh megyei történelmi társulat alapszabály-tervezete I–II.; Újvidék, 1883. április 15. 2–3. és április 22. 1–2. p.; Margalits Ede, dr., a tört. társ. titkára: A Bács-Bodrogh megyei történelmi társulatnak megalakulásakor 176 tagja volt; Bácska, 1883. június 22. 1. p.; Schmausz Endre elnök – Dr. Margalits Ede titkár: Történelmi Társulatunk alapszabályai; In: A Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat Évkönyve. Szerkeszti Dr. Margalits Ede társulati titkár. 1885. I. évfolyam, 1. szám, 66–70. p.; Schmausz Endre elnök és Dr. Margalits Ede titkár: A Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat alapszabályai; Zombor – Bittermann Nándor és Fia Könyvnyomdájából, 1900. 8 p.; A Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat Évkönyve. Szerkeszti Dr. Margalits Ede társulati titkár. 1885. I. évfolyam, 1. szám, 70 p.; Zombor – Bittermann Nándor Könyv- és Kőnyomdájából; [Dudás Gyula, dr.]: Repertorium a Bács-Bodrogh vármegyei Történelmi Társulat évkönyvének 1885–1896. évfolyamaihoz. Összeállította a titkár. In: Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat Évkönyve. Szerkeszti Dudás Gyula dr. titkár; 1897. XIII. évfolyam, 1. füzet; Zombor – Bittermann Nándor és Fia Könyv- és Kőnyomdájából 3–24. p.; Gubicza Kálmán múzeumőr és Trencsény Károly titkár: A Bács-Bodrogh vármegye Történelmi Társulat múzeumának képes kalauza; H. n. [Zombor] – Bittermann Nándor és fia könyv- és kőnyomdájából. 1908. 78 [2] p.; Iványi István: Bács-Bodrogh vármegyénk történeti irodalma I–IV.; Bácska, 1881. szeptember 20. melléklet 1. p., október 4. 2. p. és melléklet 1. p., október 11. 2. p. és október 18. 2. p.; Muhoray [Dudás Gyula]: Bácskai múzeum-egylet I–V.; Zombor és Vidéke, 1900. január 28. 5. p. február 1. 1–2. p., február 4. 2. p., február 11. 2–3. p., március 1. 2–3. p.; Roediger Lajos, a Bács-Bodr. várm. tört. társ. titkára: Válasz Muhoray úrnak a Bácskai múzeum-egyesület czímű czikkére; Zombor és Vidéke, 1900. február 25. 2–3. p.; Zsoldos Benő: Voks jubilate! – A 25 éves Történelmi Társaságról; Bácska, 1908. május 8. 1–2. p.; Történelmi Társulat Évkönyve [A 25 éves évforduló jegyében]; Bácska, 1908. július 31. 3. p.; Trencsény Károly titkár: Tartalommutató a Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat Évkönyvének 1885–1907. évfolyamaihoz; BBVTT Évkönyve 1908. 3–33. p.; Jurg János: A bácskai Történelmi Társulat; Kalangya, 1943. január 15. XII. évfolyam, 1. szám, 35–37. p.; Trencsény Károly: Zombor; In: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye I. Szerkesztette Borovszky Samu; Budapest – Országos Monográfia Társaság, é. n. [1909] 207–236. p.; Fiala Endre: A délvidéki történetírásról; Kalangya, 1944. április 15. XIII. évfolyam, 4. szám, 156–159. p.; Muhi János: Zombor története; Zombor – Bosnyák József könyvnyomdája, 1944. 271 p.; Káich Katalin: A Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat Évkönyveinek repertóriuma (1885–1918); Újvidék – A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete, 1984. 100 p.; Káich Katalin: Bács-Bodrog vármegye Történelmi Társulata (1883–1918); Újvidék – Forum Könyvkiadó és a Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete, 1980. 147 p.; Mák Ferenc: A megyében a hazát szeretni – A Bács-Bodrog megyei Történelmi Társulat története és működése; Századok, 2017. 151. évfolyam, 1. szám, 75–118. p.; Mák Ferenc: Cicelle virágoskertjének díszei. Irodalom és nemzeti újjászületés a Délvidéken 1867–1920; Újvidék – Forum Könyvkiadó, 2020. 773 p.
Megjegyzés: Írásomban következetesen a Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat elnevezést használom, hiszen ez a név szerepel az 1883-ban elfogadott alapszabályzat 1. §-ában. Mi több, ezt őrzi az 1900-ban újra kinyomtatott alapszabály is. A szakirodalomban számos változata létezik az elnevezésnek, az 1885-ben Margalits Ede szerkesztésében megjelent évkönyvének a címében a Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat Évkönyve szerepelt, s csak az Iványi István szerkesztette 1886. évi II. évfolyamtól változott a címe a Bács-Bodrogh vármegyei Történelmi Társulat Évkönyvére. Káich Katalin 1980-ban az újvidéki Forum Könyvkiadó gondozásában megjelent monográfiájának címe viszont: Bács-Bodrogh vármegye Történelmi Társulata (1883–1918). A korabeli sajtóban a névnek számtalan kis- és nagybetűs változata mellett a Bodrog és a Bodrogh is fölváltva szerepel.
(Folytatjuk)
Nyitókép: Fotó: Mák Ferenc archívuma
