A nyelv ritmusa, a többnyelvűség kérdése, a zeneiség és a kísérletezés foglalkoztatja Melinda Nadj Abonji vajdasági születésű magyar–svájci írót, zenészt, akit a 31. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál svájci díszvendégeként ismerhetett meg szombaton a közönség.
A díszvendégországok standján rendezett beszélgetésen Melinda Nadj Abonji elmondta, a gyermekkor nyelve mélyen gyökerezik benne, mert azt nem lehet lecserélni, de később, Svájcban már hallgatag gyerek volt, ott sokáig nevelőszülőknél élt egy svájci törvény miatt, és akkor megkopott a kapcsolata a magyar nyelvvel. Írni harmincévesen kezdett, ebből a némaságból táplálkozva, fogalmazott a szerző, akinek Tauben fliegen auf című regénye magyarul a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg 2012-ben Galambok röppennek föl címmel.
Az író kifejtette, az önéletrajzi kifejezést unalmasnak tartja, mert az ember azért ír, hogy nyelvezetet találjon, alakítson ki, ugyanakkor fontosnak nevezte a nyelv ritmusát, a hangzását és azokat a figurákat, akik megszületnek a regény lapjain. Elmondta, hogy az írásban a fantázia a legfontosabb és a legizgalmasabb számára, az új teremtése, az, hogy a nyelv mozgásban legyen. Véleménye szerint minden egyes beszédhang zenét hordoz magában, és ezért is érdekes a szavak jelentésének újrafelfedezése a hangzás alapján. Szólt arról is, hogy mennyire fontos számára megismerni új helyszíneket, szabad tereket, ahol lehet kísérletezni, megismerni másképpen gondolkodókat.
Melinda Nadj Abonji Galambok röppennek föl című 2010-ben megjelent regénye különleges helyet foglal el a német nyelvű irodalomban, a mű ugyanabban az évben nyerte el a Német Könyvdíjat és a Svájci Könyvdíjat. A kötet egy vajdasági magyar vendégmunkás-család, a Kocsis család sorsát és történetét mutatja be. Az elbeszélő a család egyik gyermeke, Ildikó, aki szüleivel és húgával rendszeresen visszajár a vajdasági kisvárosba a nagymamához, miközben Svájcban élnek a migráció, a gyökértelenség és a két kultúra közötti létezés nehézségeivel küzdve.
Melinda Nadj Abonji jövőbeli munkáiról elmondta, hamarosan egy esszékötete és egy regénye is megjelenik. Az utóbbiban Svájc történetével, a migráció kérdésével foglalkozik, bemutatva, hogy hogyan kezeli Svájc a migrációt. Az író felhívta a figyelmet a politikai nyelvezet fontosságára is, ehhez kapcsolódva pedig a jogszabályok olvasását, nyelvi elemzését is munkái között említette.
A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál kísérőprogramjaként Melinda Nadj Abonji és a Német Könyvdíjas Martina Hefter szombaton a Goethe Intézetben olvastak fel a műveikből, majd beszélgettek az írásról, az irodalom erejéről, az identitásról, a származásról és számos egyéb kérdésről.
