Ez a történet a Világtanítóról szól, ugyanis hívei, a teozófusok legalábbis így nevezték őt. E 19.
Jó reggelt
Azt mondta édesanyám, hogy „jó az, ha van véleményed, csak ne adj neki folyton hangot”. Hallgatva a bölcs szülői szavakra, sosem szóltam meg a felettem állókat, mert abból csak baj lehet.
A névnapok megünneplése felénk is ritkul, mégis természetes szokás. Sokáig nem hittem, hogy számos európai, fõként nyugat-európai országban teljesen ismeretlen, mégis így van.
Ínséges idők járnak. A napokban hallottam a rádióban az egyik szülő nyilatkozatát a tanévkezdés kapcsán.
A napokban az energiaügyi miniszter asszony titokban ellátogatott az áramszolgáltató fővárosi ügyfélszolgálatába. Ott is az a kép fogadta, mint Szerbia-szerte mindenütt: hatalmas sorok kígyóztak a tolóablakok előtt.
Amikor ismét kisütött a már nyugovóra készülő Nap – mintegy sugaraival kikísérve a rövidke, szitáló esőt okozó, kelet felé úszó felhőket – megjelent a szivárvány.

