Nagyon sok minden van a közösségi oldalakon. Volt pillanat, amikor úgy érzetem, hogy puszta időfecsérlés nézegetni, ki milyen hangulatban van most, milyen aranyos a gyereke, az unokája, éppen milyen cikket olvasott vagy zenét hallgatott. Megcsömörlöttem.
De aztán néhány nap múlva ismét belenéztem, és rájöttem, hogy csak tőlem függ, mennyi időt szentelek ennek a szórakozásnak. Mert szórakozni is lehet. Nevetni is.
Az imént egy iskolai táblát láttam, amelyre az volt felírva, hogy az iskolában nem tanítottak meg bennünket, hogyan kell adózni, mi az az adó, hogyan szavazzunk, hogyan írjunk önéletrajzot, motivációs levelet, hogyan bankoljunk, hogyan kérjünk diákhitelt, hogyan vásároljunk autót vagy házat. De hála Istennek, Pitagorasz tételéről mindent tudunk. Na hát, ezért rossz az oktatás.
Jól hangzik a felsorolás, bár nem egészen igaz, hogy ezt mind nem tanítják, de a rengeteg felesleges dolog helyett az élet dolgairól valóban keveset tanulhatnak a gyerekek. Ezt nemcsak szülőként tapasztaltam meg, amikor gimnazista gyermekem magolta a biológiát – szerintem teljesen feleslegesen tömte az agyát az egysejtűek testfelépítésével –,hanem tudományos kutatások is bizonyítják, hogy bizony a mi iskoláink tanulói, hogy úgy mondjam, tudásuk tekintetében csaknem életképtelenek.
Tavaly a PISA tesztelésen kiderült, hogy Európában az utolsó helyen állnak a szerbiai általános iskolások az alkalmazott tudás tekintetében. Ezzel a teszteléssel azt mérik, hogy a megszerzett tudást a gyakorlatban hogyan tudják alkalmazni. Az idei tesztelésen valamivel jobb az eredmény, az 57 ország közül a 41.helyen vannak a diákjaink, ami szintén borzasztóan lesújtó. Csak Törökország meg a távoli afrikai országok vannak mögöttünk.
Kezdődik a tanév.
