A napokban az energiaügyi miniszter asszony titokban ellátogatott az áramszolgáltató fővárosi ügyfélszolgálatába. Ott is az a kép fogadta, mint Szerbia-szerte mindenütt: hatalmas sorok kígyóztak a tolóablakok előtt. A miniszter asszony leállt beszélgetni a polgárokkal, majd megkereste az igazgatót, s elmondta kifogásait. Megbizonyosodott arról, hogy valóban hatalmas a tömeg, és valóban emberi ésszel fel nem fogható, hogy a becsületes, rendesen fizető polgárokat zaklatják.
Az eredményt nyilván már mindenki tudja: az áramszolgáltató kénytelen volt beadni a derekát, s nem kell már sorban állni annak, aki többet fizetett be a kelleténél az áramszámlája kiegyenlítésekor. A fennmaradt összeget átutalják az új számlájára. Kiderült tehát, hogy mégiscsak létezik megoldás a pénzek átutalására, de ehhez a miniszter asszonynak Mátyás király módjára meg kellett jelennie a polgárok között. Hiába volt a fogyasztók tiltakozása, hiába jelentek meg a sajtóban a bírálatok, ez mit sem ért.
Jó, hogy végre mégiscsak megoldódott a feleslegesen kreált probléma, de ez az eset is mutatja, hogy nálunk azért mégiscsak minden félúton véget ér. Ha ugyanis normális ország lennénk, ezek után az igazgató már nem lenne igazgató, és azok sem dolgoznának havi nagyon nagy összegekért az áramszolgáltatónál, akik meggyőzték vezetőjüket, hogy a fogyasztót kell, lehet és szabad zaklatni azért, mert rendesen, sőt túl rendesen fizette nekik az elfogyasztott áram díját.
Nemrégiben kilopták a nyomdából a kisérettségi tesztjeit, és a miniszter nem mondott le, sőt nálunk egyetlen miniszter sem érzi felelősnek magát, ha a területén történik valamilyen botrány, és az igazgatókat sem menesztik. Errefelé nem divat a lemondás.
Kíváncsi vagyok, vajon mi lesz a sorsa a Szerbiai utak nevet viselő cég igazgatójának, aki az elmúlt két évben 10 millió eurót fizetett ki a fűkaszálásért. Az autóút, illetve a regionális utak mentén „kaszálták” ennyi pénzért a füvet. Illetve kifizették ezt az összeget, az elvégzett munkát meg láthatjuk.
