Biztonsági hálóként jellemezte a közmédia azt a törvényjavaslatot, amely a bejelentések szerint „alapjaiban írhatja át a fogyatékossággal élő gyermeket nevelő családok életminőségét”. A törvény megalkotását a szülők évtizedes küzdelme és kezdeményezése kényszerítette ki – ismerte be az illetékes tárcavezető. Ahogyan arról beszámoltunk, Milica Đurđević Stamenkovski szociális védelmi miniszter kiemelte: a legtöbb érintett szülő olyan súlyos állapotban lévő gyermeket gondoz, hogy emellett lehetetlen hagyományos munkát vállalnia. Ez eddig azt jelentette, hogy a szülőnek nem volt egészségbiztosítása, nem fizettek járulékokat, és idős korára semmilyen nyugdíjra nem számíthatott. Bár a hatályos szociális védelmi törvény lehetővé tette, hogy 15 évnyi ápolás után a szülő 65 évesen jogosult legyen a minimális nyugdíjra, az új tervezet ennél tovább megy: folyamatos adó- és járulékfizetést garantál az ápolás teljes ideje alatt is. A gondozó szülőknek járó, jelenleg 65 ezer dinárban meghatározott havi juttatást pedig folyamatosan az átlagbér növekedéséhez igazítanák – ismertette a törvényjavaslat új elemeit a miniszter. Kiemelte: ez biztonságérzetet nyújt a gondozó szülő számára. Az állam célja egy olyan kiszámítható és méltányos rendszer felépítése, amely elismeri az otthoni ápolást mint teljes értékű, embert próbáló munkát – mondta a miniszter.
A tervezet ismertetőiben arról is lehet olvasni, hogy a két fogyatékossággal élő gyermeket gondozó egyedülálló szülők esetében arra is biztosítanának lehetőséget, hogy egy közeli hozzátartozó is megkaphassa a gondozói státuszt. A jogosultság megállapításakor nem veszik figyelembe a szülő vagyoni helyzetét sem, ugyanis az a cél, hogy mindenki, aki ilyen áldozatos munkát végez, megkapja az elismerést – mutatott rá a tárcavezető. Hozzátette: a gondozó szülő 65 ezer dináros havi juttatása azt sem zárja ki, hogy a gyermek továbbra is megkapja az emelt összegű ápolási segélyt, amelynek összege jelenleg 41 ezer dinár. Így a család alapbevétele eléri a 106 ezer dinárt, amelyhez még jöhetnek egyéb szociális támogatások is, ha az érintettek nehéz anyagi körülmények között élnek – közölte a miniszter. Hangsúlyozta: a törvényjavaslat megalkotásában 16 civil szervezet is részt vett.
A május 7-éig nyitva álló közvita azonban már most rámutatott arra, hogy bár számos olyan rendelkezést építettek be a javaslatba, amely a középosztálynak is lehetővé teszi a támogatottságot, a gyakorlatban mégsem lehet majd olyan széleskörűen alkalmazni az előrelátott rendelkezéseket, ahogyan az a bejelentésekben elhangzott. Az igénylő ugyanis egyáltalán nem lehet munkaviszonyban, vállalkozó sem lehet, és 65 évnél idősebbek sem kérhetik a minimálbért garantáló gondozói státuszt. Ez a legtöbb érintett szülőnek gondot jelent: a gyermekük kezelése ugyanis általában olyan tetemes költségekkel jár, amelyet csak akkor tudnak biztosítani, ha mindkét szülő munkaviszonyban van.
Legtöbbször az apák dupla állást vállalnak, az anyák pedig legalább négyórás műszakban dolgoznak ahhoz, hogy ki tudják fizetni a gyermekük kezelését – mutatnak rá a szervezetek. Ugyanakkor kiemelik: sok esetben a fogyatékossággal élő gyermeket nyugdíjas szülők gondozzák, akiket a javaslat diszkriminál a jogosultak köréből.
A sajtó viszont arra figyelmeztet, hogy a 2026-os állami költségvetésben nem irányoztak elő eszközöket a törvényjavaslat érvényesítésére. A tervezet szerint az év három hónapjára – szeptemberre, októberre és novemberre – összesen 887.250.000 dinárra lesz szükség ahhoz, hogy a gyakorlatban is megvalósítsák. Ez azt jelenti, hogy havonta 295.750.000 dinárt szánnak majd a gondozó szülők juttatására. Az államnak adókkal és járulékokkal együtt 101.151 dinárt kell biztosítania a 65.000 dináros jövedelem kifizetésére jogosultként. Egyszerű számítással megállapítható, hogy 3000 gondozó szülő juttatását jelenti az az összeg, amelynek jóváhagyását kérik a parlamenttől azok, akik megalkották a tervezetet.
Megkérdőjelezhető tehát a törvényjavaslat széleskörűsége. Megváltást nem hoz majd sem társadalmunkba, sem az érintett családok életébe. De könnyítést és előrelépést talán igen. Ezáltal pedig azt a reményt, hogy egyszer közösségileg is lehetünk olyan erősek, hogy fenntartások és korlátok nélkül tudjunk segíteni a társadalom legsérülékenyebb tagjain is.
Nyitókép: Ótos András felvétele
