Nincs abban semmi különös, hogy az anyaországon kívül (is) számos, túlnyomó többségében magyarok lakta faluban és kisvárosban Szent István napja ünneplésének kétszeres oka van. Az egyik természetesen a szent királyra való emlékezés, a másik pedig az illető közösség templomának nevet adó Szent István iránti tisztelet. Ezek között a falvak között van Székelykeve is. A több mint száztíz évvel ezelőtt, 22 000 akkori forintos költséggel épített Isten háza oltárát díszíti a freskó, amelyen a magyar király felajánlja országát a Boldogságos Szűz Máriának.
Tehát Szent István napja egyben egyházi ünnep és búcsú is. Erre a napra régebben, fél évszázaddal ezelőtt, de később is, hazasereglettek, olykor még a messzi más földrészekről is, a falu szülöttei.
A két napig tartó ünnepi hangulatot az esti kocsmázás közben olykor összeakaszkodó legények sem tudták elrontani.
Vidám dolgok is történtek bőven, de csak kevés maradt meg a falubeliek emlékezetében. Azt azonban még ma is mesélik, hogy a régen volt kemény kommunizmus idején a helyi kántor, aki már – sajnos – jó néhány éve az égi orgonán játszik, s talán az is megeshet, hogy vasárnap délutánonként a mennyország futballcsapatának a kapuját őrzi, a nagymisén egyik kezével az egyházi dallamokat ütögette, a másikkal pedig az „Esztike-tike-tike, Esztike lány”-t játszotta.
Nem lett belőle botrány, s ezen felbátorodva a következő Szent István napi nagymise zenéjében, az említetthez hasonlóan, „valahogy” belekeveredett a magyar Himnusz.
Akkoriban arrafelé még kevesen ismerték Kölcsey alkotását, de aki rájött, hogy miről van szó, mélyen hallgatott, hiszen ha kitudódott volna a dolog, aki játszotta, öt évet is kaphatott volna, aki pedig hallgatta, hármat.
Ha ez a két csínytevés nem számított Isten elleni véteknek, talán megbocsátja a Mindenható, hogy az esztergomi érsek prímás azon rádiónyilatkozatát, mely szerint „az ereklye (Szent Jobb – b-h megj.) ugyanis nemcsak emlékezteti Szent István királyra a katolikusokat, hanem megjeleníti őt a hívők között”, megtoldjuk a régi viccel.
– Nézd, ott megy Szent István! – lelkendezik a szöszi.
– Hülye vagy! Szent István ezer évvel ezelőtt meghalt.
Mintegy vezényszóra egy illető lép a nevezett férfihoz:
– Szerbusz, István! Ezer éve nem láttalak.
Mire a szőke diadalittasan:
– Na, ki a hülye?!
