A múltkori rövid szösszenetem azzal fejeződött be, hogy milyen előnyökkel jár, ha az ember forgalmi dugóba kerül a városi buszon, ami tele van (mint a déli busz). Innen folytatnám.
Itt is mindenféle információkkal gazdagodhatunk, a pillanat tört része alatt betekintést nyerhetünk pl. Majo néni mindennapjaiba: a szegény Mile nem akar tanulni, csak a fociedzéseken jár az esze, a kis Mila meg halálosan szerelmes abba a török tévésztárba. Írt is neki szerelmeslevelet, de választ még nem kapott.
Egy nagy előnye a városin való vesztegelésnek a postai várakozással szemben az, hogy itt folyamatos adrenalinfröccsöket kapunk. Még tavaly sugároztak híreket arról, hogy megnövekedett a zsebelések száma. Addig rá sem hederítettem, amíg egyszer engem is ki nem zsebeltek. A tettes szintén meglepődött, nem csak én, mivel a pénztárcám (szokás szerint) töküres volt.
Majdnem elfelejtettem, itt azért az utazás során folyamatosan tolongunk, ami kitűnő lehetőség arra, hogy új, cifrábbnál cifrább szitkokat tanuljunk el a többi utastól. Ha elég bátrak vagyunk, mi is megvillanthatjuk tudásunkat, habár arra fel kell készülni, hogy nyelvi jártasságunkat nem fogja osztatlan siker és elsöprő tapsvihar kísérni, de bármikor kaphatunk egy rendes atyai pofont. Ennyi izgalmat és hasznos dolgot egy helyen!
