Becsei vár

19. rész

Becsei vár – a középkor idején a becsei révnél, a folyó bal partján épült, ma már csak az alapja látható. Becsét először 1091-ben településként, a XIII. századtól a keresztes lovagok birtokaként és tiszai átkelőhelyként említik a krónikák. Az első minden kétséget kizáróan hiteles dokumentum, amely említést tesz róla, 1338-ban keletkezett, ebben I. Károly magyar király (Károly Róbert) leendő menyének adományozza a becsei várat.

A vár egy tipikus, folyó menti, középkori város része volt, a legmegfelelőbb ponton építették: egy szigeten, a mai Gyöngyszigeten. Az építmény 600–700 méter hosszú és 80–100 méter széles volt. Egy másik, 1862-ből származó tervrajzban a szigetet hosszában kettéosztva ábrázolták, ahol a nagyobb rész a bácskai oldalon, a kisebb pedig a bánáti oldalon volt. A régi halászok emlékei szerint a sziget össze volt kapcsolódva a bácskai parttal, és amikor a vízszint megnőtt, a sziget eltűnt a víz alatt. A város közepén lévő erődítmény négyzet alapú volt, sarkaiban egy-egy toronnyal, amelyeket sáncok kötöttek össze. Közepén állott a börtöntorony és a parancsnoki központ, amely egyúttal utolsó menedékként szolgált egy esetleges ostrom idején. Kiegészítő őrhelyként a sáncokon kívül még egy torony állt.

Raško Ramadanski A becsei vár (2022) című tanulmányában így fogalmazott: „A vár minden részét ugyanabban az időben építették, olyan díszítőelemek nélkül, amelyek a gazdagságot és a fényűzést jelképeznék, tehát a rendeltetése kizárólag a védelem volt. A vár téglából épült, míg a városi torony széleit kővel borították. A várat körülbelül 30 méter széles és 3 méter mély sánc vette körül. A felvonóhídon át vezető út a vár első részébe vezetett, amelyet cölöpfalak határoltak, majd innen az út az első városkapuhoz folytatódott, amelyet oldalról félgömb védett. A városi kapun keresztül, egy kis emelkedővel, az első várudvarra lehetett érkezni, ahol a vártorony volt látható, amely mögött a külső falon a várparancsnok lakása volt. A város az erődítmény nélkül 2231 négyzetméter területű volt, míg a vár átmérője 48,5 méter, a várfal és a tornyok hossza pedig 280 méter volt.”

A Borovszky Samu szerkesztette Magyarország vármegyéi és városai monográfiasorozat Bács-Bodrog vármegye I. kötetében az Iványi István által összefoglalt Bács-Bodrog vármegye községei című fejezet leírása szerint Óbecse a Tisza jobb partján terül el, vele szemben, kissé lejjebb, a Tisza bal partján van Törökbecse, e kettő között egy tiszai szigeten volt a régi becsei vár, melynek létezése már 1342. év óta okmányilag bizonyítható. Szent István idejében itt telepedtek le Vatának kunjai. „Nevét talán Szt. Gellért kortársától: comes Bechtől kapta. Ugyancsak Szent István alatt telepedett le itt két franczia család: Becse és Gregor, s így talán ezekkel van összeköttetésben Becsének neve.” A régi Becse helységnek első okmányi felemlítése 1238-ból való. „Ekkor ugyanis IV. Béla király Becse falut (villa Wechey), a mely várföld volt, de a bácsi várispánság hatósága alól kivéve, a fehérvári keresztesek kapták: újra ezeknek biztosítja a becsei tiszai révet és a Churlach (Csurog) szaraczén helység vásárjogát is.” Ugyanezt az adományt Lajos király 1377-ben megerősítette. Zsigmond király 1419 körül Brankovics Györgynek adta Becsét és a várát. 1441-ben pedig Brankovics György a Tisza szigetén lévő Becse várát és Becse várost is a rév- és vámjoggal együtt rokonának, Birini Pálnak adományozta.

Kalapis Zoltán Az utolsó tiszai komp (1993) című tanulmányában kiemelte: a becsei révről 1238-ban történik először említés, amikor IV. Béla Becse falut kivette a bácsi várispánság kezelése alól, és a tiszai révet a szomszédos Churlach (Csúrog) szaracén helység várjogával együtt a fehérvári templomos lovagrendnek, a kereszteseknek adományozta. A szerző másutt, a Várromok a Bácskában és a Bánátban (1995) című tanulmányában így fogalmazott: a középkori Bánát védelmének egyetlen fényes pontja Becse vára volt. Az okiratok tanúsága szerint 1342-ben már állt, a feltevések szerint azonban jóval korábban épült. A XV. században Stevan Lazarević, majd Brankovics György szerb despota birtoka volt, később pedig Mátyás királyé. „Óbecsét a török 1551. szeptember 15-én teljesen körülzárta, s másnap lövetni kezdte. Ötven pattantyúja volt, de ezek közül csak nyolc mozsárágyú, azaz bombarda, amelynek golyóbisai alkalmasak a vastag falak betörésére.” Óbecsét hatalmas pusztítás után megszállták a török csapatok.

A XV. században Magyarország két legnagyobb földesura, Hunyadi János és a szerb despota harcolt, hogy megszerezze a várat és a hozzá tartozó számos birtokot. A XVI. században, a mohácsi csata után határvárként szolgált, melyet az oszmánoknak el kellett foglalniuk ahhoz, hogy be tudjanak vonulni Erdélybe. Az évszázadok során az erőd urai cserélődtek, magyar királyok, keresztesek, szerb despoták vagy török szultánok uralták. A XVII. században oszmán katonasága volt, de magyar, szerb és mohamedán lakossága is. Az oszmán birodalom és a Szent Liga között 1699. január 26-án aláírt karlócai békeszerződés elrendelte Becse, Becskerek, Csanád, Karánsebes, Lippa és Lugos várainak lerombolását. A Becse tulajdonába tartozó vár rombolása 1701 márciusában kezdődött és május 5-én fejeződött be. Szentkláray Jenő kiváló törökbecsei teológus és történész egyik írásában így fogalmazott: a becsei vár „őseink legnemesebb hazafiságának és fenséges polgári erényeinek tiszteletre méltó ereklyéje”.

Irodalom: Érdujhelyi Menyhért: A bácskai Tisza-vidék a török háborúk után; In: Bács-Bodrog Vármegye Történelmi Társulatának Évkönyve, 1900. 3. füzet, 103–107. p.; Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai; Bács-Bodrog vármegye I. – Bács-Bodrog vármegye községei. Írta Iványi István, kiegészítette Virter Ferencz; Budapest – Országos Monográfia Társaság, é. n. [1909]. 477 p. + térkép; Kalapis Zoltán: Az utolsó tiszai komp; In: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban; Újvidék – Forum Könyvkiadó 1993. 155 p.; Kalapis Zoltán: Várromok a Bácskában és a Bánátban; In: Történelem a föld alatt; Újvidék – Forum Könyvkiadó 1995. 220 p.; Raško Ramadanski: A becsei vár – Kiállításkatalógus; Óbecse – Óbecsei Városi Múzeum, 2022; Szilágyi Edit: A becsei vár; Hét Nap, 2022. július 8.; (feró): Ritka kincs a becsei vár – Az egykori tiszai erődítménynél tegnap értek véget a régészeti ásatások; Magyar Szó, 2020. augusztus 29.

(Folytatjuk)