Ínséges idők járnak. A napokban hallottam a rádióban az egyik szülő nyilatkozatát a tanévkezdés kapcsán. Elmondta, hogy a gyerekei feles tankönyvekből tanulnak majd, mert nincs pénzük újakra.
A magyar nyelvérzék könnyen befogad olyan szókapcsolatokat, amire már van hasonló példa. Hiszen van feles pohár is. Abból isszák a kisüstit. Vagy ilyen poharakkal játsszák a feles sakkot: a játék lényege, hogy a fehérrel játszó sakkozó áttetsző töménnyel tölti tele a kispoharakat, legjobb a tequila, de a sima vodka is megteszi, ellenfele pedig whiskyt vagy pelkót választ, vagyis sötéttel játszik. A leütött bábuk száma egyenesen arányos a lerészegedés mértékével. A játszma kimenetele sem lehet kétséges…
Ismerünk még feles tartást is, ami akár a föld megművelésére, illetve a termény felezésére is vonatkozhat. De újabban sokan lovat kínálnak feles tartásra, manapság inkább hobbiból, lovaglásra.
A közös használat révén eljuthatunk a feles tankönyvhöz, ami esetünkben mégsem azt jelenti, hogy esetleg két diák ugyanabból a tankönyvből tanulna. Hanem azért „feles”, mert „használt”. Tehát egy újabb tükörfordításról van szó, a szerb polovna knjiga magyar megfelelőjéről.
Az interneten a webáruházak használt tankönyveire licitálni is lehet. Ezekben a napokban mindennapos látvány, hogy az utcán vagy a piacon a padokon tömegek böngésznek a használt tankönyvek között. Abból is a legszükségesebbet veszik meg, a kiegészítő segédkönyveket már többen kihagyják.
És egyre rövidebb a sor a tankönyvbolt előtt.
