Takarítani akkor élvezet, ha megy a munka, mint a karikacsapás. Most nem a gyors és elnagyolt munkára gondolok, hanem arra, amikor például a sütőt kell kitakarítani, mert már éppen ideje volt. Nos, annak a súrolása nem egy élvezet. De hála a korszerű permeteknek, egyszerűen, különösebb fáradság nélkül lemosható miden kosz, bármennyire is ráégett. Azért kezdtem a sütővel, mert ennek a „gyógyszerére” rátaláltam. Hogy drága-e? Igen, drága, de sokkal több pénzt kidobáltam eddig az olyan haszontalan súrolószerekre, amelyekről a tévében azt állítják, hogy szinte csak le kell a koszt törölni, és máris ragyog minden.
Én többé semmilyen új terméket nem veszek – mondogatom folyton magamnak – csak akkor, ha a környezetemben lévők állítják, érdemes kipróbálni. Persze az olcsóbb megoldás annál inkább érdekel.
Nemrégiben a szódabikarbóna áldásos hatásáról olvashattunk mindenfelé, hogy fehérít, fertőtlenít meg miegymás. Aztán jött a vaníliás cukor.
Ha egy-egy kis tasakkal elhelyezünk itt-ott a lakásban, nem lesz egy fia szúnyog se sehol. Mert a szúnyogok nem szeretik a vaníliaillatot. Kipróbáltam: a mi szúnyogjaink nagyon jól el voltak a vaníliaillat mellett is.
Most azt olvasom, hogy a sütőpor valóságos csodaszer: a konyhában mindent lehet vele súrolni, a fürdőszobában nem csak a fényüket vesztett csempéket lehet megtisztítani, de oldja a vízkövet, sőt a penészgombákat is megöli a mikróban, a mosogatógépben, s a ruhákból is kiveszi a penészfoltot, meg fehérít is. Ha a szükséges mosópor felét sütőporral helyettesítjük, habfehérek lesznek a ruhák.
Azt már most tudom, hogy mosópor helyett nem fogok sütőporral mosni, de egy két ötletet csak kipróbálok, hátha.
Csak még azt kell kiszámolni, hogy mennyibe kerül sütőporral súrolni. Eddig csak úgy mellesleg vásároltam azt is, de ha súrolni, foltot és penészt eltávolítani is azzal lehet, akkor kilószámra kell majd venni az aprócska kis csomagokba kiszerelt sütőport.
Hiába a fogadkozás, az emberi kíváncsiság nem tűnik el. És ez jó.
