Jó reggelt

A jólét nagyon relatív.

A mindennapok során gyakran illetjük különféle negatív jelzőkkel a virtuális világot, feltéve persze, ha tisztában vagyunk annak kedvezőtlen hatásaival és ránk leselkedő veszélyeivel. Kétségtelen ugyanis, hogy a kibertér sok olyan tényezőre gyakorol negatív hatást, amelyek a kulturális és társadalmi kapcsolatok hagyományos formáinak alapját képezik.

A második világháború idején az élelmiszerhiány miatt főként Angliában számos közösségi kert született, és az emberek elhagyatott foghíjtelkeken, városi udvarokon haszonnövényeket termesztettek. Ezek a Victory Gardenek, vagyis Győzelmi kertek később Amerikában és Európában is megjelentek, de a mai értelemben vett közösségi kertek a 60-as évek mozgalmainak köszönhetők.

Reggelente még csípős fagyok vannak, de amikor hétágra süt a nap reggeltől estig, mint tegnap és tegnapelőtt, már nem lehet letagadni, hogy lassan mégis tavaszodik. Nem néztem még a fák rügyeit, hogy megduzzadtak-e , de már megvettem a tavaszi permetezéshez szükséges szereket, és napokban el is végzem a munkát.

Bejön egy nem túl elegánsan öltözött, de nem is kopottas fiatalember a boltba, megkerüli a kassza előtt várakozók sorát, mondván, csak egy pakli cigarettát vesz, és már kéri is a füstölnivalót a kasszás hölgytől. Aztán már csak azt látom, hogy vaskos pénzköteget perget ujjai között, az egykori devizaüzérek rutinjával forgatja az ezreseket, hosszan, laza lezserségnek álcázott bunkósággal, majd elővarázsol egy kétszáz dináros bankjegyet a kötegből, a pultra ejti, a félbehajtott bankókat pedig hanyagul becsúsztatja nadrágja farzsebébe.

Olvasom a hírt, hogy 78 éves korában elhunyt Van Cliburn amerikai zongoraművész. A szekrényem mélyén még mindig ott van az a vinyllemez, amelyen ő játssza Csajkovszkij b-moll zongorahangversenyét.