Forró nyári nap. A városi busz maga a pokol. A fülledtséget csak fokozza, hogy senki sem használ 72 órás dezodort. Vagy ha mégis, már jóval a határidőn túl jár. Egyedül a fülhallgatós sofőr látszik elégedettnek. Az állomáson nyílik az ajtó, felszáll egy nő. Ismerik egymást a sofőrrel. Hogy vagy, mit csinálsz és hasonlók után:
– Mit hallgatsz?
Átnyújtja a fülhallgatót, és visítás szaggatja a forróságot:
– Eeeez meg miiiii?
– Mozart.
– Te Mozartot hallgatsz? Összecsinálom magam!
– Nézd, hallgattam mindenféle zenét, és rájöttem, hogy csak a komoly a jó. A többi nagyobbára szemét.
Órák múltán az ellenkező irányba utazom. Pokol és dezodor, mint fent. Fokozza az élvezetet valami „szemét”. Felette a tábla, hogy a sofőrrel nem szabad beszélgetni. Mert mondtam volna neki néhány cifrát.
