Izgalmas dolog utazni, felfedezni idegen tájakat, városokat. De van abban valami cinkosság, ha olyan helyre is elvetődünk, amiről az útikönyvek nem írnak, csak utazás előtt megtudtuk, hogy van egy kis mellékutcában egy... Ha meghalljuk például barátainktól, ismerőseinktől, hol lehet a legjobb kagylót enni, hol vannak a legfinomabb dalmát borok... Vagy hová kell menni, ha az ember igazi jó halászlét szeretne enni. Azt érzi ilyenkor az utazó, mintha egy icipit bekerült volna a város intim szférájába. Merthogy vannak ilyen helyek, s annak a helybéliek a tudói.
Szabadkán is vannak ilyen apró kis titkok: ilyen például a burek. Aki Szabadkára látogat, annak feltétlen meg kell kóstolnia egy bizonyos pékség burekjét. Vagy ha távoli vendég érkezik, méltán lehet ezzel dicsekedni, hogy a balkáni ételek egyikét itt így készítik.
Én úgy vagyok a burekkel, hogy szeretem is, meg nem is. Félévente egyszer megkívánom, de naponta azért nem tudnám megenni a nehéz, zsíros tésztát. A napokban jártam a leghíresebb szabadkai burekosnál.
Évek óta csodálom azokat a pékeket, akik az eladók háta mögött nyújtják a tésztát. Forgatják a fejük felett, óvatosan az asztalra teszik, majd megint keringetik a levegőben finom, de határozott mozdulatokkal, és a tészta egyre vékonyabb lesz. Ezt ebben a pékségben évtizedek óta így és a vásárlók előtt csinálják. Elbűvölő. Gondolom, nehéz is.
Eszembe jutottak a látványpékségek. Az utóbbi években jött divatba, hogy a vásárló szeme láttára sütik ki a péksüteményeket. A frissen sült áru illatánál meg a látványnál nincs nyerőbb reklám. Csakhogy ezek a látványpékségek előre elkészített pogácsákat, kifliket vagy túrós táskákat sütnek a szemünk láttára, sőt van olyan is, amely lefagyasztott árut süt ki.
A szabadkai burekosnál meg a szemünk láttára készül a leheletvékony tészta, kerül bele a túró, a hús, a gomba vagy más egyéb. Ez az igazi látványpékség. De ők nem a látvány miatt nyerők, hanem a kínált minőség különbözteti meg ezt az üzletet másoktól.
Számomra ez is egy kis színfoltja a városnak, amit mi, akik benne élünk, élvezhetünk, ha meg vendég jön, eldicsekedhetünk vele.
