Mondjon ki mit akar, a sorbanállásnak vannak előnyei is. Igaz, vajmi kevés, azonban mindenféleképp van haszon is belőle. Akármikor beállok a sorba, mindig naprakész információkkal gazdagodom. Az előttem állóktól megtudom, hogy gyanús íze volt halfilének, amit a tengeren fogyasztottak, de a fagylaltos fiú feneke olyan feszes volt, hogy az összes világklasszis labdarúgó nemes egyszerűséggel a földhöz vághatja magát. A hátam mögül megtudom, hogy abban a turkálóban nagyon olcsó a ruha, az XY urának pedig kiújult a lumbágója, kezeltetni kéne, a fia – aki mellesleg egy zseni – meg nem jár az egyetemre, inkább fogadóirodákat látogatja.
Valljuk be, ezért már megérte! Arról nem is beszélve, hogy az elméletileg háromperces várakozási ceremónia nálunk legalább húszperces, ami elég időt ad arra, hogy gyorsan átszaladjak gondolatban napi teendőimen. Ez persze csak a posta és egyéb helyek. Az egyetemen például így meg tudtam tervezni akár az aktuális hónapot, illetve a szemesztert is, mivel itt állhat az ember akár órákat is.
Egy másik nagy előnye a sorbanállásnak, hogy nyugodtan hallgathatunk zenét. Sőt, végre megvakarhatjuk ott azt a pontot a hátunkon, amit a kerékpáron vagy a városi buszon nem állt módunkban.
Apropó, városi busz! Tudják, hogy milyen előnyei vannak annak, amikor negyvenfokos melegben zsúfolásig tele van a busz, és közben dugóba kerül?!
