Könnyedén nyomon követhető, hogy az általam csöppet sem kedvelt kereskedelmi televíziók miként húzzák maguk után újabbnál újabb ötleteikkel a közszolgálatiakat. Divatba hozták például, hogy köszöngetnek egymásnak a stúdióban ülő/álló műsorvezetők és a terepi tudósítók – szervusz, Géza, szia Lilla; szia, Márta, szervusz, Robi –, s teszik ezt akkor is, ha éppen a szomszédos utcasarokról jelentkezik a munkatárs.
Jó reggelt
Különleges kávézó nyílt Németországban – olvasom a hírt. Az orosz tulajdonos nappaliszobájából kialakított kávézóba bevihetjük a saját ételünket is, de ingyen kávét és sütit is kaphatunk, és csak az ott töltött időért kell fizetni, az első fél óráért 2 eurót, utána óránként hármat.
Mit sem változott az idők folyamán az a réges-régi nézet, miszerint a pénz és a nők körül forog a világ. Legfeljebb annyit, hogy lett harmadik társuk, mégpedig a televízió.
Felhőszakadás volt csütörtökön Szabadkán. Ilyenkor mindenki tudja, hogy a vasútállomásnál lévő felüljáró alatt nem lehet átmenni, mert megáll a víz.
A hétvégén nagytakarítás volt nálam. Mivel a kedvesem jelenleg külföldön dolgozik, egyedül lakom, így viszont rendetlenebb a ház, ritkább a porszívózás, a portörlés.
Egy újvidéki bevásárlóközpontban szólított le a minap egy Gillette-termékeket reklámozó „kislány”. Nem méltattam volna figyelemre, ha elmenőben nem üti meg fülem a klasszikus mondóka egyik foszlánya, azt találta ugyanis mondani, hogy: Macs 3.

