Nem a nyomtatott sajtó sorsát féltem – az már úgyis megpecsételődöttnek látszik –, hanem az embereket az információáradattól. Egykoron, ha a sarkon társalgók vagy az utcai padon üldögélők valamelyike kételkedett egy hír igaz voltában, beszélgetőtársa döntő érvként azt hozta föl, hogy „de benne volt az újságban”.
Jó reggelt
Szerbiában a fiatalok felének nincs állása, az első munkahelyig átlagosan két évet, vagy ennél is többet várnak. Ezzel magyarázható, hogy kora tavasztól, az első napsugarak előbújásától kezdve a zimankós idők beálltáig tömve vannak az utcai kávézók, és alig lehet végigmenni Újvidék sétányain, sugárútjain, és ülőhelyet kapni a városi tömegközlekedésben.
A szeretet alapja, hogy önmagunkat szeressük annyira, hogy másoknak se akarjunk rosszat. A másik ember is ugyanolyan, mint én, és mi ugyanolyanok vagyunk, mint ők.
Sokan. Nagyon sokan.
Szabadka környéke gyümölcstermesztő vidék. Ilyenkor ősszel szinte roskadozni szoktak az asztalok az almáktól.
Néhány héttel ezelőtt eltűnt a pénztárcám. Ilyenkor az ember nem tudja, miért kell jobban mérgelődnie: az elveszett pénz miatt, vagy azért, mert minden hivatalos okmányt újra kell csináltatnia.

