Valamelyik újság gyermekrovatában akadtam rá a nyúlfarknyi írásra, amely arról szólt, hogy miként beszélgetnek egymással a kutyák. Új információhoz ugyan nem jutottam, csupán azt állapítottam meg, hogy milyen könnyű is nekik: a magyar szót ért az angollal, a német a kínaival – mindegyik mindegyikkel.
2026. június 27., szombat
Jó reggelt
Több éve ingázom. Előbb középiskolába, majd az egyetemre, most pedig munkahelyemre utazom.
Nem nézek tévésorozatokat, egyrészt azért, mert kevés olyan van, amire megérné időt szánni, másrészt éppen idő híján úgyse tudnám követni az események sodrását (már ha akad nekik…).
A mai kor embere nem tud megelégedni semmivel. A túl sok inger, a temérdek lehetőség, az egyre korszerűbb és okosabb technológia arra készteti az embert, hogy egyre agyamentebb dolgokat találjon ki.
Csak azért akad meg a szemem az egyik íráson, mert ezzel a mondattal kezdődik: „Hosszabb-rövidebb bibliográfiákat tanulmányozok.” Kétségtelen: van, akié hosszabb, míg másoké rövidebb.
Igazán bonyolulttá tenné az érettségizők életét, ha a nyelvújítók annak idején nem töröltek volna el egy sor igeidőt nyelvtanunkból. Nyolcféle igeidőt, kifejezési formát iktattak ki a nyelvünkből.