Több éve ingázom. Előbb középiskolába, majd az egyetemre, most pedig munkahelyemre utazom. Nem kevés időt töltöttem/töltök az autóbuszban. Röpke utazásaim során sok mindennek tanúja voltam. Láttam kiskatonát németjuhásszal, bácsit rőzsével a hátán, kismalacot zsákban, jó gyereket, csúnya öregasszonyt, szép pasikat stb. De! Amit a napokban láttam, azt hirtelen nem is tudtam felfogni. Ha valaki elmesélné, nem hinném el. Íme, hát a történet. Már majdnem félúton jártunk, amikor hangoskodásra lettem figyelmes. Két „hölgy” veszekedett egy ülőhelyért. Az idősebb nő egy fiatal lány elé tolakodott, aki nem engedte át a még parlagon heverő ülőhelyet. Az idősebb asszonyság erre arcon ütötte a fiatalabbat, aki azonban nem volt rest, és visszaütött. Ekkor volt csak az igazi erezd el a hajamat! Egymás haját tépték, szitkok röpdöstek a városi buszban. Akár egy iszapbirkózás. Iszap nélkül, de vadmelegben. Amikor elcsitultak a kedélyek, végül a fiatalabb ült le. Egymásra néztünk, vállunkat vonogattuk. Most ez mi volt? Ilyen megtörténhet? Milyen ember az, aki megüt egy másikat, és milyen az a fiatal, aki nem engedi át az ülőhelyet az idősebbeknek? És mindez egy ülőhelyért?! Ezen morfondíroztunk, amíg meg nem érkeztünk a vasútállomásig. Valahogyan le is kell szállni a járműről. De vajon, ki ad most kinek elsőbbséget? Feszülten vártunk, és egy cseppet sem lepleztük kíváncsiságunkat. Vártunk, most mi lesz. Egy újabb kör? Csak a táblás bikinis csaj hiányzott a ringből, a második menet felirattal. Ekkor azonban váratlan dolog történt. A fiatalabb széles mosollyal az arcán előre engedte az asszonyságot, aki még mindig szitkozódott. Nem lett még egy menet. Ők megtépázva, hajkoronájuk szétcsúszva, sminkjük elmaszatolódva, mi, utasok pedig egy felejthetetlen „élménnyel” gazdagabban léptünk ki a kellemes, 38 fokos napsütésbe.
